1985 júniusában kezdték meg a konstrukció fejlesztését Project 132 kódnév alatt, ekkoriban a Lamborghinit Jean Claude és Patrick Mimran svájci befektetők finanszírozták, a cél pedig az volt, hogy a világ első szupersportautójának tekintett Miura és a felejthetetlenül éles vonalú Countach utódja megfussa a 315 km/órás sebességet.

Tervezését Marcello Gandinire bízták, akinek elképzelésével a vállalat új vezetői már nem voltak elégedettek, ezért a Chrysler saját formatervezői finomítottak az autón. Gandini végtelenül csalódott volt, hogy a Lamborghini végül sokkal visszafogottabb autó mellett döntött, de tervei nem pihentek sokáig a fiókban, ebből lett végül az egzotikus és ritka, V16-os Cizeta-Moroder.

Lamborghinis hagyomány szerint ezt az autót is harci bikáról nevezték el, a Diablo nevet Veragua hercegének egyik bikája után kapta, spanyolul a diablo ördögöt jelent.

1990 januárjában végül bemutatták a Diablo szériaváltozatát, mely 4,5 másodperc alatt gyorsul 100-ra, a 0-200-as sprintet pedig kevesebb, mint 14 másodperc alatt lezavarja. A végsebessége 325 km/óra, tehát a 6 milliárd olasz lírás fejlesztési költségből sikerült elérni a kitűzött célt.

Három évvel a premier után bemutatták a Diablo VT változatot, mely a Lamborghini sportautói közül először kapott összkerékhajtást. A VT a viscous traction rövidítése, az autó alatt pedig az LM002 módosított rendszere van. Ezzel a hátsó kerekek tapadásvesztése esetén a nyomaték 20%-át küldi előre a rendszer.

1998-ban ismét tulajdonost cserélt a vállalat, az Audi pedig Luc Donckerwolkét kérte meg, hogy frissítse fel a Diablo megjelenését. Egyúttal átdolgozott vezérműtengelyeket kapott, új motorvezérlőt, valamint szívó- és kipufogórendszert.

5,7 literes motor helyett a kései változatok V12-ese már 6,0 literes és közel 600 lóerős.

Limitált szériával búcsúzott a Diablo, ezeknek egyik legszebb példánya az Oro Elios nevű arany színű autó, mely csodálatosan mutat az olasz naplementében.

Ez is érdekelhet: