A Lexus RC 300h-val többféle szerencsétlenség is történhet. Kiég, összetörik, ellopják és szétszerelik, bátor, de ügyetlen vezető kezébe kerül – vagy valaki egy RC–F után ül bele. Az ugyanis megkapta minden idők legerősebb, közel ötszáz lóerős Lexus V8-asát, a hátsókerék-meghajtással és a finom műszaki megoldásokkal igazi, komoly sportautó, és ezt nem leplezi a külseje sem.

A nemrég felfrissített 300h dizájnja visszafogottabb, de még így is sokat sejtető. Klasszikus, vagány kupéforma hosszú orral és rövid farral, majdnem a kocsi egész elejét betöltő homokóra/rattanasztal hűtőmaszk, annyira vágott fényszórók, hogy a belső végük szúrna, ha kilógna a síkból, miniszobornak is beillő visszapillantók, ügyesen használt élek és hajlatok a karosszérián, végül finom fenékszpojler, fekete betétekkel durvított lökhárító és dupla kipufogóvég. Ez bizony egy sportkupé, az pedig az egyik legélvezetesebb járműkategória, nem véletlen, hogy már álló helyzetben is sugározza a dinamikát, és azonnal vezetésre ingerel.

Akinek megadatik, hogy beüljön, keret nélkül ajtót csukhat be, és egy elég egyedi műszerfal előtt találja magát. Nem vadul sportos, nem űrhajószerű, nem tucat, de nem is igazán prémium, ami pedig nem hagyományos, az nem is túl jó: az érintőcsíkos hőfokszabályzó érdekes, viszont rossz megoldás, a tapipados infotainment rendszer pedig nemcsak rémes, hanem ebben az árkategóriában szégyen is.

Szerencsére egy sportkupéban minden más mellékes, a lényeg, hogy hogy megy az autó, milyen vezetni, mekkora az élmény.

Az RC–F-es előzményt ne is említsük, valószínűleg kevesen járatják meg, hogy aztán egy 300h-t vegyenek, és elszomorodjanak. A 300h külseje azonban jóval többet ígér, mint amit ténylegesen nyújt. Ez nem V8-as benzines, hanem hibrid – ez önmagában nem baj. A 2,5 literes benzines és a villanymotor rendszerteljesítménye 223 lóerő, ami amúgy nem kevés, de sajnos a 8,6 másodperces gyorsulás sem az, manapság egy nem kifejezetten sportos családi kocsi is tudja ezt. Vagy jobbat.

Számokkal azonban nem lehet érzéseket leírni, azokat olykor szavakkal is nehéz. A 300h-nál viszont nem: ez a hibrid hajtáslánc sokkal szerényebb, mint amit az autó ígér. Nem azért, mert a hibridség ilyen, vagy mert a Toyota ilyen hibridet képes gyártani. A Lexus ES 300h-ban és a RAV4-ben is 2,5 literes benzinmotoros hibrid hajtás dolgozik – egyébként öt lóerővel kisebb rendszerteljesítménnyel –, az viszont újabb fejlesztés, és lényegesen jobbnak, dinamikusabbnak érződik, hozzájuk képest az RC 300h lusta és kelletlen, ha kritikusan fogalmazok, és utazóautós, ha pozitívan próbálok.

Kár, hogy a modellfrissítés éppen a lényeget nem érintette, hiszen nemcsak a kupéforma ígér többet, hanem a kocsi futóműve, kormányzása, minősége is többre hivatott. Az RC 300h-t 2014-ben mutatták be, 2018 végén dolgozták át, nincs nagy esélye, hogy ismét hozzányúljanak, és beletegyék az új hibrid hajtásláncot – és ha maximalisták, egy új fedélzeti infotainment rendszert, mert az is van házon belül. Valószínűleg erre nem fog sor kerülni, előbb váltják le vagy szüntetik meg a gyártását. Addig azoknak lehet jó választás, akik egy nyugodt utazóautót akarnak használni, de valamiért ezt sportkupénak álcáznák, vagy azoknak, akik vizuálisan vonzódnak a sportkocsikhoz, a képességeikre viszont nem vágynak. Nem tudjuk, ez mekkora rétege az autóvásárlóknak, a Toyota mindenesetre gondolt rájuk.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Tóth István)