Az Ikarus 350-es 1991-es évjáratú, és teljesen új.
A ferihegyi Aeroparkot is üzemeltető Légiközlekedési Kulturális Központ (LKK) járműparkjában a repülők mellett a Malévhez köthető földi gépek is megtalálhatók, méghozzá egyre nagyobb számban. Bár a restaurálásra fordítható források végesek – magyarul irdatlan pénzekbe kerül a régi utasszállítók felújítása –, az LKK által szervezett repülőtér-látogatásokhoz buszok kellenek, az pedig autentikus, maléves kötődésű darabokkal az igazi.
A buszflotta legújabb példányát a Malév rendelte az Ikarustól, 1991-től kilenc évig dolgozott Malév-festéssel, utána iskolabuszként szolgált. Onnan került az LKK-hoz egy baljós mondat kíséretében: „a motorral nem lesz gondotok”.
Azzal nem is volt sok, bár a sorhatos, 285 lóerős DAF-motort a cég hazai képviseleténél azért rendbe tették, felújították a váltót, de még ez a munka sem volt mérhető a szétrohadt karosszéria jelentette kihívásokhoz.
Bár a 350-es tulajdonképpen a 250-es Ikarus szerkezete egy, a saját korában forradalmi, és még ma is modernnek ható formában, kellően ritka ahhoz, hogy hozzáértő szakembereket és gyári alkatrészeket lehessen találni hozzá. Az Ikarus viszont az a név, amely hallatán az embereken úrrá lesz a segítőkészség, energiát, időt nem sajnálva teszi mindenki, amit tud tenni a cél, egy meseszépre restaurált 350-es érdekében. Még egy ilyen hatást kiváltó márkanév biztosan van: a Malév.
Így készült el szponzorok, önkéntesek és szakemberek tucatjainak közreműködésével az eredeti maléves festésű – mert ez nem matrica, hanem tizenkét napos fényezés eljárás eredménye –, eredeti maléves kárpitokkal felújított, 95%-ban korhű, de a mai igényeknek is tökéletesen megfelelő, légkondicionált, profi hangtechnikával szerelt 350-es.
A széria huszonötödik darabjaként gyártották Mátyásföldön, most, bő huszonöt évvel később pedig ismét rendszeresen feltűnik a ferihegyi betonon.
(Fotók: Légiközlekedési Kulturális Központ)
