Feljebb lépett volna a Mazda a stílusos formájú és kifinomult technikájú Xedos 6 bemutatásával, aminek látszólag mindene megvolt a sikerhez, mégsem láthattál belőle sokat, mára pedig igazi ritkasággá vált.
A Mazda néhány kivételtől eltekintve még jobbára unalmasan megbízható autókat gyártott akkor, amikor meglepetésre bemutatta a Xedos 6-ost. Az újdonság a minden téren átlagos 626-oshoz képest stílusos formájú karosszériát kapott, a motorházfedele alatt pedig kifinomult hathengeres motor dolgozott. A középkategóriából több tulajdonságával is kitűnő Xedos 6-ból valami mégis hiányzott ahhoz, hogy sikeres lehessen.
A Xedos 6 jelentette volna a belépőt a Mazda számára a prémiummárkák közé.
A kilencvenes évek elején több japán autógyártó is követte a Toyota példáját, amikor a legnemesebb modelljeinek Lexus néven új márkát alapított. A Mazda sem akart lemaradni, a jobbkormányos modelleket kínáló japán és ausztrál piacokra Eunos 500 néven mutatta be az új modellt, az 1993-ban megjelent nagyobb testvére, a Xedos 9 pedig az Eunos 800 nevet kapta.
Az újdonságot 1991-ben a tokiói autószalonon mutatták be, és a formája azonnal sikert aratott, az angol autós újságírók egyike
egy olyan Jaguarhoz hasonlította, ami egy Mazda megbízhatóságával rendelkezik.
A formatervezője, Takesima Arakawa tényleg mestermunkát végzett, és a Mazdánál addig ritkán látott stílusos formába csomagolta a Xedos 6-ot. Az alakja ráadásul kimondottan aerodinamikus is lett, a 0,29-es légellenállási együtthatója a kilencvenes években jónak számított.
A belső tér talán nem a formájával hódított, de a letisztult vonalú műszerfala kiemelkedett az ergonómiájával,
a Xedos 6-ot a felhasznált anyagok minősége és az összeszerelés színvonala miatt sem érhette kritika.
A vezető légzsákja a szériafelszerelés része volt, ami egyáltalán nem számított magától értetődőnek akkoriban. Az új modell gyártása 1992-ben a jobbkormányos változattal indult, amit egy évvel később követett az európai kivitel.
A Mazda kétféle motorral kínálata a Xedos 6-ot, és ezek egyike igazi titkos tippnek számít.
Az alapmodellt 1,6 literes, 114 lóerős négyhengeressel szerelték, ami egyértelműen kevésnek bizonyult ehhez a típushoz, az automata váltóval a végsebessége csak a 175 km/órát érte el. A kínálatban ott volt azonban a kétliteres V6-os is 144 lóerővel, amivel már 214 km/órával száguldhatott a Mazda stílusos középkategóriása, ráadásul nem is fogyasztott sokat.
A 626-os padlólemezére épült autó műszaki tartalma igényesebb lett a testvérmodellénél.
A karosszériához az akkor még ritkaságnak számító nagyszilárdságú acélokat használták fel, a futóműve elöl és hátul is független, az automata sebességváltója elektronikus vezérlésével sportmódot is tudott. A hagyományosnak mondható keresztmotoros, fronthajtású felépítése ellenére a Xedos 6 a vezetési élményével is hódíthatott.
A legtöbbet persze a csendes és bámulatosan kiegyensúlyozott hathengeres motor tett hozzá a Xedos 6 komfortjához.
A japán piacon ráadásul nem is a visszafogott 1,6-ossal, hanem egy újabb műszaki különlegességgel, az egyik legkisebb hathengeres motorral indult a kínálat. Az 1,8 literes V6-os 138 lóerőre volt képes, és Japánban azért is jobban jártak a vevők, mert a nagyobb, kétliteres V6-os motor ott 158 lóerőt teljesített.
A Xedos 6-nak látszólag mindene megvolt a sikerhez, csak egy hiányzott: a nemesi származása. Mazdaként nem tudta megvetni a lábát a prémiumautók között, ezért utód nélkül fejeződött be a gyártása 1999-ben, mégsem mondhatjuk céltalannak, mert már a kilencvenes években jelezte, mivel készül majd meghódítani a vevőket a Mazda6. Az idén éppen harminc éves, veteránkorba lépett Xedos 6-ból kevés maradt fenn, de azt érdemes lesz megmenteni az utókornak.
Ez is érdekelhet: