A Mondeo látványos kacsázása, majd becsapódása az Árpád híd közepén lévő oszlopsorba, igazán nem egy extrém eset, ezt bárki megmondhatja, aki hasonló szinten függő orosz dashcam-videó-fogyasztó, mint például én. A menetrögzítő kamerák hazájában hetente tucatnyi pont ilyen balesetet rögzítenek az autósok.

A forgatókönyv mindig ugyanaz: valaki túl hirtelen próbál kikerülni valamit, az autó pedig az első irányváltásból nem tud visszatérni, mert a túl gyors visszakormányzás miatt alulkormányzottá válik. Ilyenkor a sofőr rémületében túltekeri a kormányt, majd amikor a kocsi elkezdi követni a kerekek állását, átbillen túlkormányzottságba. Ekkor kétségbeesett visszakormányzás következik, újabb alulkormányzottság, újabb túlkorrekció, újabb túlkormányzottság és ez még egyszer-kétszer, amíg a kocsi végül le nem sodródik az útról, bele nem csapódik valami tereptárgyba vagy egy másik kocsiba, esetleg, ha mindenkinek szerencséje van, egy félfordulat után meg nem áll végül az út közepén, jellemzően pont szemben az eredeti haladási iránnyal.

Valahogy így:

Tényleg abszolút tipikus a sztori. Többnyire kell hozzá az is, hogy az út havas, de legalább vizes legyen, de néha szárazon is sikerül a mutatvány. Ahogy ezt április másodikán a Mondeo sofőrje is bemutatta, nem is extrém nagy tempónál:

A Mondeo sofőrje leírta, hogy mit látott a kocsiból, hogyan következett be szerinte a baleset. Eszerint „a margitszigeti felhajtóról egy autó kikanyarodott elém, én pedig a külső sávban haladva a balesetet fékezéssel, dudálással illetve balra kormányzással kerültem el, aminek következtében legalább háromszor megcsúszott az autóm, mire negyedszerre már nem sikerült ellenkormányozni és a kocsi, a jobb oldalával, kilinccsel előre a sínekre csapódott fel.”

A balesetről, a mondeós leírásáról, a balesetért a KRESZ szerint egyértelműen felelős volvós továbbhaladásáról és minden egyébről számos komment vagy cikk született már a neten - ezek közül kiemelnénk a totalcaros Papp Tibi elemzését, amelynek több tanulsága, köztük a hasonló esetben a dudálás helyett a fékezés előtérbe helyezése igencsak megszívlelendő.

Három dolgot, három nagyon fontos további tanulságot viszont még mi is hozzátennénk.

Az egyik: a forgalomban mindig oda kell figyelni a többiekre! Ez az, amit defenzív, szó szerint magyarra fordítva védekezésre mindig felkészült vezetésnek nevezünk. A defenzív magatartás a jogsiszerzési folyamatban kábé az első negyedórában szóba szokott kerülni, mégis nagyon kevesen sajátítják el ezt az attitűdöt. Pedig a lényege nagyon egyszerű: mindegy, hogy neked igazad van, elsőbbséged van, nagy autód van, 46-os karod van, mégis mindig készen kell állnod arra, hogy ha más elb@sz valamit előtted, melletted, mögötted az úton, neked kell majd megoldani a szitut.

A videó nagyon messziről készült, hosszú objektívvel, nehezen felbecsülhetők a sebességek, a távolságok a kocsik között. De azért úgy tűnik, hogy az a Volvo nem egészen meglepetésszerűen robbant be a külső sávba a Mondeo elé. Könnyű itt a Youtube előtt ülve utólag okoskodni, de nekem azért úgy tűnik, hogy a kifordulni készülő kocsit a Mondeóban is észre kellett volna venni és legalább egy gázelvétellel, de akár már a tükörbe pillantással (van-e hely balra behúzódni?) rá kellett volna készülni arra, hogy a volvós hülye lesz.

A másik fontos tanulság, hogy a forgalomban nem szabad büntetni. A Mondeo első irányváltása valójában hibátlanul lezajlott, a kocsi simán beváltott egy sávval beljebb – innen viszont érthetetlen, hogy miért kellett visszamenni a Volvo elé. A videóból nagyon úgy tűnik, mintha lett volna némi megtorló szándék abban, hogy a Ford sofőrje visszarántotta a kocsit az eredeti sávjába a Volvo elé, és mintha a kocsi nem az első sávváltás, hanem emiatt a túl durva visszakormányzás miatt került volna ki a vezető uralma alól.

Ha tévedek, elnézést a Mondeo sofőrjétől, de akár tévedek, akár nem, az biztos, hogy a bosszú, a visszavágás olyan reflex, ami a közúti forgalomban nagyon könnyen megtorolhatja magát, még akkor is, ha az ember jogosan háborodik fel valaki más hülyesége vagy szemétsége miatt és tényleg igaza van.

A harmadik fontos tanulság pedig, hogy mindenkinek el kellene menni egy vezetéstechnikai tréningre. A jogosítvány sajnos nem azt jelenti, hogy az ember tud vezetni, csak azt, hogy vezethet. A jogosítványt szerző, akár napi rendszerességgel autózó közlekedők túlnyomó többsége soha életében nem nyomott még egy tisztességes telitalpas vészféket, soha nem rántotta túl a kormányt egy manőverben, soha nem tapasztalta meg, milyen az, amikor a kocsi hirtelen terhelésváltásai miatt átkerül az autó súlypontja középről valamelyik sarokba. Ráadásul a legtöbben egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy az autójuk aktív biztonsági berendezései (ABS, ASR, ESP és az összes újabb hárombetűs cucc) hogyan viselkednek, ha a kocsi valóban veszélyhelyzetbe kerül.

A Mondeo sofőrje, Krisztián a Budapesti autósok oldalán azt is megírta, ő hogy élte meg a kocsija viselkedését az Árpád hídon. Csak egy részlet ebből a leírásból:

„A második kormánymozdulatnál már oldalirányban csúszni kezdett az autó illetve hatalmas lendületet vett. A harmadik kormányzásnál balra irányba próbáltam ellenkormányozni, hogy ne menjek neki az útszéli korlátnak amit sikeresen el is kerültem viszont itt a súlypontja teljesen átkerült előre és végleg elvesztettem az irányítást az autó felett.”

Pont ezek azok a terhelésváltások, a túl- illetve alulkormányzottsági reakciók, amiket kiválóan meg lehet tapasztalni egy tréningen. A felkészült instruktorok ilyenkor el is magyarázzák, mi történik és hogyan lehet tudatosan kivédeni, lekezelni a túlreakciókat. És ami ennél is fontosabb: a sofőr ilyenkor megérzi és megérti az autója képességeinek és saját tudásának határait, ami nagyon jól tud jönni, amikor éles helyzetben, vízfüggönyök és pályamenti füves bukóterek helyett oszlopok, emberek, más járművek között manőverezve kellene megoldani egy ilyen szituációt.

A KRESZ szerint a Mondeo sofőrje ebben a balesetben nem követett el büntetendő hibát. Elkövetett viszont egy sor olyan hibát, amiért a valóságtól kapott egy elég durva büntetést a végén. Még szerencse, hogy mindez megvan videón: így legalább ő is és mi is tanulhatunk ezekből a hibákból, hátha máskor, máshol már sikerül majd nem elkövetni őket. Köszönjük mindenkinek, akit illet, hogy ez az oktatóanyag ilyen széles nyilvánosságot kapott és mi is megteszünk érte mindent, hogy minél többen okulhassanak belőle! Krisztián, neked pedig drukkolunk, hogy heverd ki mielőbb a baleset sokkját és sok szerencsét kívánunk a biztosítási ügyintézéshez!

Azért van az a szint, amit még a vezetéstechnikai tréningen sem lehet elérni: