Hét világbajnoki cím és megszámlálhatatlan rekord után Schumacher ismét úgy döntött, befejezi aktív Forma–1-es pályafutását. Búcsúválogatás.
Michael Schumacher. Ez volt az a név, amit már akkor ismertem, amikor még egyáltalán nem érdekelt a Forma–1, de nagymamámnak köszönhetően minden második vasárnap néznem, de legalább hallgatnom kellett a futamokat és Nagyit: „Nem hiszem el, már megint ő nyert.” Amikor máig ismeretlen okokból én is elkezdtem nézni, hamar megértettem nagymamám kitöréseit.
Lássuk be, 2000 és 2004 között a Ferrarinak és Schumachernek csak egy igazán komoly kihívója volt, a McLaren. 1998-ban és 1999-ben Hakkinennek még sikerült maga mögé utasítani Scumit, de az egyre jobban teljesítő Ferrari ellen már kevesebb esélyük volt. A Schumacher–Ferrari gépezet tökéletesen működött.
1994 – az első vb-cím, a sportág első német bajnoka
A szakértők már a szezon elején a jóval erősebb autóval versenyző Ayrton Sennát tartották a legnagyobb esélyesnek, de sajnos már sosem fog kiderülni, mi lett volna ha… Senna halála után Schumacher elsőszámú ellenfele a Senna williamses csapattársa, Damon Hill lett.
A szezon során Schumacher 16 futamból két futamot eltiltás miatt kényszerült kihagyni, további két futamon pedig diszkvalifikálták. Ennek ellenére a világbajnoki cím sorsa csak az utolsó futamon dőlt el. Schumi hibázott, Hill megpróbálta megelőzni, de összeütköztek, és mindketten kiestek a versenyből. Vitatható szituáció, mégis Schumacher járt jobban, megszerezte első világbajnoki címét.
1995 – amikor a lehetetlen is lehetséges
Schumacher az 1995-ös Európa Nagydíjon is bizonyította tehetségét: a harmadik helyről indulva a rajt utáni körökben jelentős hátrányt szedett össze. A 29. körben több mint 43 másodperccel volt lemaradva a vezető Jean Alesi mögött. A hátrányt azonban sikerült ledolgoznia, az utolsó körökben már közvetlenül Alesi mögött haladt. A verseny vége előtt két körrel bravúros manőverrel meg is előzte, és megnyerte a versenyt.
1996 – az első ferraris győzelem
Első ferraris szezonjának első győzelmét Barcelonában, a Spanyol Nagydíjon sikerült megszereznie. A rajtnál a szakadó eső miatt a harmadikról a hatodik helyre esett vissza, de öt kör elteltével már ismét a harmadik helyen állt. Az akkor vezető Jacques Villeneuve-öt a tizenkettedik körben előzte meg, onnantól kezdve végig vezette a versenyt. Az akkor még megbízhatatlan és kevésbé versenyképes Ferrarival győzni hatalmas és elismerésre méltó dolog volt.
1997 – mindentől megfosztva
Abban a szezonban Jacques Villeneuve-vel küzdött a világbajnoki címért, amelynek a sorsa szintén az utolsó futamon, Jerezben dőlt el.
Schumacher az utolsó kerékcsere alkalmával rossz szett gumit kapott, ezért lelassult. A mögötte haladó kanadai utolérte, megpróbálta megelőzni, de ennek is ütközés lett a vége. Schumacher azonnal kiesett, ellenben Villeneuve-vel, akinek sikerült befejeznie a versenyt, így megnyerve a világbajnokságot. A versenybírók az esetet vizsgálva Schumit tartották vétkesnek, és elvették tőle az összes pontját és a világbajnoki ezüstérmet is.
2001 – „Let Michael pass for the championship”
Ez volt az a mondat, amely a második helyet jelentette Schumacher számára a 2001-es Osztrák Nagydíjon. Jean Todt csapatfőnök utasítására engedte el Barrichello a német pilótát, akinek minden pontra szüksége volt a világbajnoki cím megszerzésére, amit később már öt futammal a szezon vége előtt megnyert.
Az eset hatalmas felháborodást keltett, többek között emiatt is tiltotta be az FIA (amelynek egyébként azóta már Jean Todt az elnöke) a következő szezontól a csapatutasítást, és lettek nyilvánosak a csapat és pilóta közti rádióbeszélgetések.
2006 – az első búcsú
Pályafutásának 248. és – akkor még úgy gondoltuk – utolsó nagydíján is legalább olyan lelkesedéssel küzdött, mint az elsőn. A Brazil Nagydíj időmérő edzése nem alakult a legjobban számára, műszaki problémák miatt csak a tízedik helyről kezdhette meg a versenyt. A nyolcadik körben már az ötödik helyen autózott, amikor egy defekt miatt ki kellett állnia kereket cserélni.
Az új kerekekkel több mint félperces hátrányt faragott le, és végül a negyedik helyen sikerült zárnia versenyt, úgy, hogy a leggyorsabb köre fél másodperccel jobb volt mindenkinél, beleértve a győztes Massát is. Érdekesség, hogy éppen ezen a versenyen mutatott be egy bravúros előzést Kimi Raikkönennel szemben, aki a következő évtől a helyén versenyzett a Ferrarinál.
Karrier számokban
Az elmúlt 21 évben a fentieken kívül is rengeteg emlékezetes pillanat van. Mindet persze lehetetlen felsorolni, beszéljenek inkább a számok:
- 7 világbajnoki cím, 5 sorozatban egymás után
- 91 futamgyőzelem
- 154 dobogós hely
- 68 pole pozíció
- 1517 világbajnoki pont
- 76 leggyorsabb kör
(Fotók: Ferrari)