Olyan rendezvényen jártam, ami egyszerre volt családi ünnep, céges buli, üzleti-technológiai konferencia és termékbemutató tömegközlekedési vállalatok részére.
Könnyű lenne elvinni ezt a beszámolót fensőbbségeskedő gúnyolódásba. Amikor az embert egy hazai gyártású elektromos buszok és egy hidrogéncellás robotrepülőgép bemutatójára szóló regisztráció után a Csavard fel a szőnyeget! és a Kék a szeme fogadja élőben és meglehetős hangerővel előadva reggel 11-kor egy csepeli kisváros szélén, egy családi kisüzem udvarán, akkor azért felmerül benne, hogy a Mercedes vagy a DJI ezt talán nem pont így szokta csinálni. Viszont miután körbesétáltam a telephelyen és beszélgettem az emberekkel, minden a helyére került: a Goldi Mobility ezt így csinálja és ennek meg is van az oka.
A cég tulajdonosának, Kovács Ferencnek kertelés nélkül bevallottam, hogy köszönjük szépen a meghívást, de én bizony soha nem hallottam még erről a vállalatról, és ha volna rám pár perce, tartson nekem egy rövid orientációs tréninget: hol is vagyok, ki is a vendéglátóm, mik ezek a buszok és egyáltalán, mi történik itt körülöttem. Nos tehát: a története 1976-ban kezdődött, amikor a még egyáltalán nem vállalkozásbarát környezetben egy család Ráckevén elkezdett fémipari szolgáltatásokkal foglalkozni.
Az igazi fejlődés, növekedés 1982-ben indult meg, amikor rátaláltak egy fontos piaci résre: a budapesti Tatra T5C5 villamosok alkatrész-utángyártásának illetve javításának lehetőségére. A BKK villamosparkjában a mai napig ebből a típusból fut a legtöbb: a cég hatszáz villamosának több mint a fele Tatra. Ez a stabil üzlet adta, adja az alapokat az új ötletek megvalósításához. Érdekes, hogy a név egész máshonnan jön. A család egy Goldi-Módi Kft. nevű divatcéget is alapított valamikor, ez alakult át az idők során azzá a mai vállalkozássá, amely Goldion néven már saját márkás buszokat és saját fejlesztésű hidrogéncellás profi drónt mutat be Ráckevén.
Ez pedig annyira nagy dolog, hogy érdemes megünnepelni. A bemutató tehát messze több volt egyszerű sajtótájékoztatónál: valójában családi ünnepnek és helyi fesztiválnak is szánták. A Goldi meghívott erre a parádéra mindenkit, aki része életüknek, sikerüknek. Nem csak az elektromos mobilitás iránt érdeklődő szakújságírók voltak tehát ott, de ott volt a polgármester, a kormány delegáltjai, a cég dolgozói, a dolgozók családtagjai, ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő... És így lett zenés-zajos fiesta a dologból száraz szakmai bemutató helyett.
A buszok
A 8,5 méteres Goldion E9 és a 12 méteres Goldion E12, nem titok, valójában kínai gyártású járművek - most még. A terv viszont az, hogy a ráckevei telephelyen akár tucatszám szerelik majd össze őket, nagyrészt már az EU-ban, akár itthon gyártott alkatrészek felhasználásával, a megnyert magyar tömegközlekedési tendereken vállaltak szerint. Az alumínium karosszériás buszok szemre nívós, jól összerakott terméknek tűntek.
Az akkublokkokat az egyik legismertebb gyártó, a CATL szállítja (tőlük vásárol mások mellett a Tesla is!),
a dizájn pedig kívül-belül megfelel a mai trendeknek. A Goldi annyira bízik a járművek technikájában, hogy a vevőknek 300 ezer kilométerig és négy évig terjedő garanciát nyújtanak, végig díjmentes szervizzel. Az ingyenes üzemeltetés része az összes kopóalkatrész-csere is, a fékbetéttől az ablaktörlő gumiig - a gumiabroncsokon kívül. Ez a cég számításai szerint buszonként mintegy négymillió forint árelőnyt jelent az ingyen szervizt nem biztosító konkurenciához képest. A villanybuszok egy feltöltéssel 310 km-es hatótávolságra képesek, a töltés 120 kilowattos, normál CCS gyorstöltővel történik. A Goldi töltőberendezést is gyárt, ezeket is tudja szállítani a buszok mellé, kétéves garanciával.
Fontos kiemelni, hogy a ráckevei cég önerőből, bárminemű állami támogatás nélkül jutott el odáig, hogy képes saját gyártású elektromos buszokkal indulni a tömegközlekedési tendereken! És a fejlesztések még nem álltak le: készül Ráckevén egy 18 méteres, csuklós hidrogéncellás busz is.
A drón
A bemutató másik főszereplője egy óriási drón volt, jókora palackkal a hátán. Ebben a palackban (dehogy palackban: 350 vagy 700 barra kalibrált, többrétegű falú tartályban) viszi magával azt a hidrogént, amelyből a multikopter hasára szerelt üzemanyagcella fejleszt elektromos áramot, amivel egy kis lítium-polimer akkut tölt a szabályzó elektronika.
A hidrogéncellás megoldás lényege egyrészt a súlycsökkentés; az átalakított drónt a gyártó eredetileg négy darab, egyenként két és fél kilós akkuval szállítja, míg a hidrogéncellás rendszer a kis pufferakkuval ennek a tömegnek csak negyedét-harmadát teszi ki. A súlymegtakarításnál is fontosabb előny viszont, hogy a gép a pár liternyi nagynyomású hidrogénben sokkal több energiát tud magával vinni, mint akkuban tárolva tudna.
Így a repülési idő egy feltöltéssel egy pirinyót megnőtt az átalakítással: 18 percről 4 és fél órára.
Az akár öt kilométeres repülési magasságot is elérő, analóg irányítású hidrogéndrón öt kilós hasznos tömeget szállíthat. A kiállított példány 40 szeres optikai zoomos normál és infrakamerát kapott. A videojel átvitele ezer méteren belül HD-minőségű, a képet arcfelismerő szoftver is képes kezelni. A hosszú repülési idejű, nagy hatótávolságú hidrogéndrón elsősorban rendvédelmi intézmények számára izgalmas eszköz; a kutatás-mentésben és a határvédelemben egyaránt hasznos holmi lehet.
Ez pedig egy sokkal kisebb drón tesztje a Playeren:
Végre egy drón, ami már szinte tökéletes – DJI Air 2S teszt
Annyi sok tesztelt drón után végre egy, ami tényleg szinte már tökéletes! Nálunk járt a DJI Air 2S drónja.
