Nem gondoltuk volna, de már nyolc éve annak, hogy a Lotus a sportautók egy teljesen új családját jelentette be. Az eltelt időben az ígéretes koncepciók fejlesztése helyett a csőddel küzdött meg a márka, az új Esprit és társai már biztosan nem valósulnak meg.
2010-ben nagyot robbantott a Lotus az őszi párizsi autószalonon, amikor négy sportautó prototípusát is bemutatta. Az Elise utódja, az Elan és az Elite felélesztése, valamint a kínálat csúcsára szánt új Esprit olyan jól nézett ki, hogy akár még most, nyolc évvel később is nyugodtan gyártásba kerülhetne bármelyik. Nem fog, a márka ugyan időközben kimászott a csődből, de ezeket a típusokat biztosan nem váltják valóra, amiért nagy kár.
Az Elise immár több, mint két évtizede a márka legkisebb típusa,
az akkori tulajdonos unokájáról elnevezett modell a könnyűépítésű sportkocsi mintapéldája. Nem lett volna más az új Elise sem, ami azonban jóval komolyabb, igazi sportkocsis külsőt kapott volna.
A harminc centivel hosszabb, de még mindig csak 1,25 méter magas Elise tömegét 1100 kilogrammra tervezték, ezért bőven elég lett volna hozzá a kétliteres, turbós négyhengeres motor 320 lóereje, amivel 4,3 másodperces százra gyorsulásra és 270 km/órás végsebességre képes.
A kínálat közepét adta volna az Elan,
aminek az először a hatvanas-hetvenes években használt, majd a kilencvenes évekre egy roadsterhez felélesztett nevet adtak. A kétüléses és 2+2 üléses kivitelben is megálmodott sportkocsi motorja egy 4 literes, kompresszoros V6-os lett volna.
450 lóerős teljesítménnyel és 1295 kilogrammos tömeggel, a hétfokozatú duplakuplungos váltóval az Elan 3,5 másodperces gyorsulásra és 310 km/órás végsebességre lett volna elég. A Lotus még hibridváltozatot is tervezett belőle.
Az 1974-ben bemutatott második szériás Elite adhatta az ihletet a hasonló nevű új koncepciónak,
ami egy 4,6 méter hosszú, 2+2 üléses elegáns sportautó az orrában egy 5 literes V8-assal. A Lexustól származó motor 620 lóerőre és 720 Nm-re képes, amivel 3,5 másodperc alatt gyorsulna százra és 315 km/órás végsebességet érne el.
Az Elite nem egyszerűen hibrid lett volna, hanem a Formula–1-ben bevezetett KERS rendszerhez hasonlót terveztek hozzá, ahol a fékezéskor visszatermelt energiát a vezető parancsára használja fel.
A legnagyobb dobás mégis az Esprit lett volna,
amit 1976-ban mutattak be, és egészen a kétezres évek közepéig gyártottak. Giugiaro mesteri vonalai az eredeti modellen megismételhetetlenek, de az új Esprit is nagyon jól nézett ki.
A 4,55 méter hosszú sportkocsi ugyanazt az 5 literes, 620 lóerős V8-ast kapta, mint az Elite, csak éppen középre beépítve, a duplakuplungos váltón át természetesen a hátsó kerekeket hajtva. A Lotus csúcsmodellje 3,4 másodperc alatt gyorsult százra és 330 km/órát ért el, de már sosem tudjuk meg, milyen élmény vezetni.