Hogy a számos újítást felvonultató tanulmánynak pontosan mely elemeit fogjuk viszontlátni a szériamodellekben, azt nem árulták el, de valószínűleg nem az ajtókra gondoltak: a kupék és a shooting brake kombik stílusjegyeit ötvöző koncept viccet csinál a kétajtós megjelölésből azzal, hogy az autónak az egész oldala nyitható, de a látványos megoldás a gyakorlatban inkább csak fölösleges kellemetlenség lenne.

A tervezők a Monza belső kialakításánál is szabadjára engedték a fantáziájukat, és egy 18 LED-es projektorból álló felülettel borították be a műszerfalat, ami navigációs és infotainment funkciókat is ellát – az érintőképernyős monitorokat kiváltó megoldás zseniális, már csak azért is, mert az elmúlt száz évben ez az első épkézláb ötlet arra, mit lehetne kezdeni az anyósülés előtti hatalmas, kihasználatlan felülettel.

A látványos megoldások ellenére a Monza jóval több egy ötletes tanulmányautónál, a jelenlegi Opeleknél sportosabb, karcsúbb és karakteresebb forma és a moduláris platform a jövő Opeljeinek előképét adja. Erre utal az is, hogy a németek a motorháztető alá nem egy látványos, több száz lóerős erőművet pakoltak be, hanem az Opel Volt továbbfejlesztett elektromos motorját, amelyet a hosszabb hatótáv érdekében egy egyliteres, gázüzemű turbómotorral egészítettek ki.