Lancia Stratos

A hetvenes években hódított ez az ékalak, ami a Stratos Zero tanulmányon jelent meg. A Lanciánál nem egyszerűen megvalósították a koncepcióautót, de egyenesen versenygépet terveztek belőle, aminek 275 lóerős Ferrari V6-osa hajtotta a hátsó kerekeit.

Az engedélyeztetéshez közúti változatot kellett készíteni, amiből végül 492 darabot gyártottak, és bár a teljesítményét vissza kellett fogni, 190 lóerő még így is remekül hangzott a 950 kilogrammos Lanciában.

Subaru Impreza

A kilencvenes évek vége a Mitsubishi Lancer és a Subaru Impreza küzdelméről szólt a raliban, és ezek engedélyeztetéséhez is le kellett gyártani egy közúti szériát. 1998-ban jött ki ez a kétajtós Impreza kupé, ami sokak szerint minden idők legszebb Subaruja, és az sem elhanyagolandó, ahogyan megy.

2 literes bokszermotorját kétszáz köbcentivel nagyobbra fúrták, így a teljesítménye 280 lóerőre nőtt. Kék fényezésével és aranyszínű kerekeivel igazi álom, kár, hogy csak Japánnak és csak 400 példányban készült, kizárólag jobbkormányosként, ezért angol rajongók néhányat már áthoztak maguknak.

Dauer 962 Le Mans

Egészen elvetemült ötlet egy Le Mans-i versenyautót utcára vinni, pedig Jochen Dauer éppen ezt tette. Fogta a Porsche 962-est, és közúton használhatóvá alakította, ami ráadásul még erősebb is volt a versenyautónál.

A 3 literes, hathengeres bokszer teljesítményét nem kellett visszafogni, így 730 lóerőre volt képes, ami 2,8 másodperc alatt repítette százra, és 7,3 másodperc alatt a kétszáz is megvolt. A végsebességére 404,6 km/órát mértek, ami akkoriban óriási eredmény volt. 1993-ban mutatták be, és csak egy tucatnyi készült belőle.

Mercedes-Benz CLK DTM

A Mercedesnek is volt a Le Mans-i engedélyeztetés miatt épített közúti versenyautója, az 1998-99 között készült CLK GTR, amiből húsz kupét és hat roadstert szereltek össze, 6,9 literes V12-es, 612 lóerős motorral, így 3,8 másodperc alatt volt százon és 344 km/óra volt a vége.

De a CLK a DTM-ben is szerepelt, ezért a túraautóra hasonlító változata is készült, 100 kupé és 80 kabrió, amit az elöl 7,5, hátul 11 centivel kiszélesített karosszéria tett feltűnővé. 5,4 literes V8-asa 582 lóerős volt, a teljesítménye nem sokkal maradt el a Le Mans-i változattól: ez is 3,8 alatt ért százra és 322 km/órával száguldhatott. Häkkinen, Montoya, Raikkönen és Button is ilyennel járt akkoriban.

Porsche 911 GT1

A GT1-es kategóriában való szerepléshez a Porschének is le kellett tennie 25 példányt a versenyautó közúti változatából. A 911 GT1-nek nem sok köze volt az utcai 911-eshez, inkább a 962-essel mutatott rokonságot, középre épített, 3,2 literes, hathengeres, dupla turbós bokszermotorja is abból származott, és a versenyeken 600 lóerőt adott le. Félelmetes belegondolni, mire lehetett képes az alig több mint egytonnás autóban, amivel 330 km/órás tempót autóztak.

A közúti változat 1996-ban kapta meg Németországban a forgalomba helyezési engedélyt, és bár 544 lóerőre vissza kellett vennie a teljesítményét, és száz kilóval nehezebb volt, de így is 3,9 másodperc alatt gyorsult százra és 308 km/órát ért el. Az első két példány még a 993-as széria fényszóróit kapta, további húszat pedig a 996-oséval építettek meg 1997-ben.