Iszonyú sok az autó Budapesten, állandósultak a dugók még most, az iskolaszezon utáni hétköznapokon is. Robogóst ellenben a kajafutárokon kívül alig látni. Pedig robogóval közlekedve a főváros egyszeriben élhető, gyorsan bejárható, kellemes hellyé válik.
50 kilométerre élek a fővárostól és már akkor is többnyire online dolgoztam, amikor még nem dolgozott mindenki online; sok-sok éve nem vagyok már törzstagja a bevezető utak napi forgalmi dugóinak összetartó, együtt szenvedő, Istent is sokat emlegető autós vallási közösségének. Amikor viszont be kell mennem Budapestre, többnyire mégis autóval megyek, abból az egyszerű okból kifolyólag, mert általában pont tesztautót hozok el vagy viszek vissza. Szóval nem igazán van lehetőségem legalább a fele utat nem autóval megtenni a városban. De van egy olyan érzésem, hogy nem mindenki autós újságíró, aki a reggeli vagy a délutáni csúcsban ott aszalódik a kocsijában, jellemzően egyszál-egyedül a 2x5 méteres, másfél tonnás vasban. És bármilyen rossz is ott aszalódni, mégis tízezrek aszalódnak inkább, minthogy valami alternatív megoldást keressenek a pesti közlekedésre.
A minap egy tesztmotorért kellett bemennem, bocsánat: felmennem Pestre. Én az M1-M7 felől érkezem, a Honda-szerviz viszont, ahol a gépet átvettem, az Üllői út legvégén van, már majdnem a reptérnél. Hát, mondom, én most be nem megyek kocsival. Ma oda, egy hét múlva majd vissza, kétszer is át az idegbajos, túlzsúfolt, sok helyen a mostani biciklisáv-őrület, a metrófelújítás vagy egyéb miatt két-, esetleg háromsávosról egysávosra szűkített utakon! Ja, és még ott a pillanatnyilag néhány évre lezárt Lánchíd is, aminek az eddigi forgalma a többi hidat nyomja.
Bebuszoztam a Népligetig, onnan kimetróztam a Kökihez, ahonnan a szinte töküres reptéri busszal mentem ki a Honda-szervizzel egyvonalban lévő megállóig (Liszt Ferihegy, D porta). Itt megbámultam a sínek mellett a Tilos az átjárás! táblát, aztán szárnyak híján mégiscsak átjártam a síneken és kábé öt perc sétával ott voltam a motorért. Már ebben az irányban, a tömegközlekedést használva egyértelművé vált: jó ötlet volt kihagyni a dologból a kocsit. Visszafelé pedig szinte úgy éreztem, álmodom. Az autós forgalomban, de attól teljesen függetlenül, az izzadó, vánszorgó, ideges, szenvedő tömeg mellett úgy hussantam át az egész városon pillanatok alatt, mint egy kísértet. Talán húsz perc se kellett az Osztyapenkóig.
Pesti autósok! Miért nem ültök robogóra? Hiszen az tök jó!
A lámpánál előremehetek, enyém a buszsáv is, ha van, Parkolót sosem kell keresnem, bárhol letámaszthatom a járdán is a gépet. Ingyen. Nem tíz-tizenöt litert fogyaszt százon a dugóban állva, hanem két-két és felet, mindig haladva. Még a komfortérzet is jobb: a legdrágább luxusautókon kívül semmilyen kocsi klímája nem tud mit kezdeni a 30+ fokos hőséggel, a szélvédő alatt a műszerfalról sugárzó forrósággal. A robogón pedig folyton fúj a szél. Na jó, ha esik, az baj, de rövidebb utakon egy idomos, nagyobb testű robogón elég egy esődzseki is ahhoz, hogy ne ázzunk el.
Most, hogy írom ezt a cikket, kíváncsiságból kerestem egy jó kis budapesti webcamet egy forgalmasabb úton (budai felső rakpart, a BME előtt) és néztem a képét egy ideig. Közben számoltam: két perc alatt 102 autó és 3 robogó ment át a képen. Meg egy motorcsónak. Aztán ránéztem egy párizsi webcamre is: 50 autónként 4 robogót számoltam egy hasonlóan széles, külső kerületi tranzitúton.
A budapesti közlekedésben manapság, ha az autó letételéről van szó, mindig a bringázás jön elő. Jó is az, de ha nagy távolságot kell megtenni, ha gyorsnak kell lenni, ha vinni kell cuccokat, ha nincs kedvünk csatakosra izzadva megérkezni valahova a budai oldal magasabb részein, akkor azért a robogó még jobb.
Én most történetesen egy 350-es Honda SH-val szereztem meg a mindenen felül emelkedés, a buddhista nyugalommal szemlélődve haladás élményét, de aki nem akar kimenni az M0-n is túlra a városból a kétkerekűvel, annak nem kell ekkora motor. Egy 125-ös (lehetőleg rendszámos, persze, bár a magyar valóságban nagyon sok "50-es" 125-ös is rohangál), 10-15 lóerős gép már bőven elég mindenre, amire a városi forgalomban szükség lehet. Szemrevaló, jó állapotú, megbízható, nem túl öreg 125-ös robogókat olyan félmillió-hétszázezer körül találtam a Használtautón, amikor kíváncsiságból ránéztem, mi mennyi.
És ha már így benne vagyunk: lehetőleg legyen injektoros a motor, hogy hidegen-melegen, hidegben-melegben egyaránt könnyen induljon. Legyen minél nagyobb a kereke (15-16-os), hogy jól vegye a temérdek pesti kátyút. Legyen kényelmes, igazodjon a stílusunkhoz-alkatunkhoz. És legyen nagy doboza az ülés alatt is, hátul is, hogy ne csak a napi cuccunk férjen el a gépen, hanem akár a kisebb vásárlásokhoz se kelljen elővenni az autót.
Én, ha budapesti lennék, biztosan robogóznék autózás helyett, a kocsit legfeljebb esőben vagy hidegben szedném elő városi közlekedéshez. Budapestiek: ti nem? Miért nem?