Sergio Farina 1926. szeptember 8-án született, négy évvel azelőtt, hogy apja, a Pininnek becézett Battista Farina megalapította Carozzeria Pinin Farina nevű karosszériaépítő vállalkozását. A gépészmérnök végzettségű Sergio 1950-ben kezdett dolgozni a cégnél, egyik első feladata volt irányítani egy új gyár építését a Torino melletti Grugliascóban. 1961-ben az olasz igazságügy-miniszter engedélyezi, hogy Battista Farina Pininfarinára változtassa nevét, fia is követi, aki apja halála után, 1966-ban a cég irányítását is átveszi.

Vezetése alatt vált a Pininfarina kis cégből az autóipar meghatározó dizájnközpontjává, ahol a kocsik mellett vonatokat, lakberendezési tárgyakat, elektronikai eszközöket vagy szinte bármit széppé tesznek, ha a megrendelő a formától többet vár, mint funkcionalitást. Folyamatosan fejlesztettek, 1972-ben építették meg Olaszország első szélcsatornáját, ahol életnagyságú modelleken tudták vizsgálni a légellenállási tulajdonságokat. 2006-ban Sergio tiszteletbeli elnök lett, helyére fia, Andrea került, aki két évvel később motorbalesetben vesztette életét. Ezután Sergio visszavonultan élt, a hírek szerint hosszú betegség előzte meg 2012. július 3-án bekövetkezett halálát.

A Ferrarik tervezőjeként szokás emlegetni, ami igaz, hiszen olyan legendás maranellói modellek fűződnek a nevéhez, mint a Testarossa vagy az Enzo, de – ahogy az az alábbi összeállításból is kiderül – súlyos egyszerűsítés Sergio vagy cége munkáját kizárólag a Ferrarihoz kötni.

1963 – Chevrolet Corvette Rondine Coupé

A hatvanas évekre a Corvette eladásai végre elérték az évi tízezer darabot, az 1963-ban bemutatott C2-es pedig csak fokozta a vevők érdeklődését. Ez az év nem csak arról nevezetes a Corvette-történelemben, hogy kizárólag '63-ban készültek osztott hátsó ablakos Corvette-ek, hanem arról is, hogy akkor mutatkozott be a Párizsi Autószalonon a Pininfarina tanulmánya, a Rondine Coupé, amely nem került sorozatgyártásba, ezért még inkább helye van az álomautók között.

1966 – Fiat 124 Spider

Az óceán mindkét partján népszerű volt a Fiat 124 nyitott változata, amelynek Sergio Pininfarina rajzolta meg a formáját. Kecses, elegáns, olasz, nem is kellett több a sikerhez.

1971 – Fiat 130 Coupé

Ma már nehéz elhinni, hogy a Fiat egykor luxusközeli, V6-os nagyautókat is készített, ráadásul nem csak négyajtós kivitelben, de a 130-as kupéváltozata egyértelmű bizonyíték. Tökéletes tepsiforma, szögletek, krómok – ma sem tűnik egyáltalán avíttnak.

1975 – Rolls–Royce Carmague

A világ legdrágább személyautója volt, akkor értékeljük igazán modern külsejét, ha tudjuk, hogy az óbarokk Silver Shadow-ra épült. 531 készült belőle, de ma már 25 ezer euróért lehet kapni.

1984 – Ferrari Testarossa

Ha csak egy Ferrarit említünk meg Sergio kapcsán, akkor az aV12-es, középmotoros Testarossa legyen. Különleges oldalbordái összetéveszthetetlenné teszik, élőben a szélessége még lenyűgözőbb.

1987 – Cadillac Allanté

A Cadillac luxusautó, legalábbis ezt kellett demonstrálnia a főleg a kor amerikai autóihoz képest szép Allanténak. Aligha Pininfarina az oka, hogy a tervezett darabszám felére is nehezen akadt vevő.

1987 – Alfa Romeo 164

Noha a Fiat Cromával és a Saab 9000-rel közösek a műszaki alapok, a külső tökéletesen egyedi. A Fiat-csoport az Alfát kicsit feljebb szerette volna pozicionálni, ennek a törekvésnek volt az úttörője a cég első elsőkerék-hajtásos nagy Alfája.

1997 – Peugeot 406 Coupé

Igen, ez a harmonikus, tökéletes arányú kocsi volt az elődje a szörnyen orrnehéz, harcsaszájú 407-esnek, és a valamivel tűrhetőbb 407-es kupénak. A kilencvenes évek nem volt az autódizájn fénykora, a 406 kupé üdítő kivétel.

2003 – Maserati Quattroporte

Sokan minden idők legszebb négyajtósának tartják, lényegében változatlan formában ma is kapható, használtan hétmillió forinttól.

Ismerd meg Chris Bangle-t, az ördögi amerikait, aki csúcsra vitte a BMW-t!