A Mustang ellenfelének készült, de a Corvette házon belüli konkurense lett volna a Pontiac Banshee, ami éppen ezért nem kerülhetett gyártásba. A formája viszont éppen a Corvette-nek adott ihletet.
John DeLorean nevéről biztosan neked is a Vissza a jövőbe futurisztikus sportautója ugrik be, pedig a General Motorsnál töltött ideje alatt több más modell is hozzá kötődik. A legismertebb talán a Pontiac GTO, az egyik legkevésbé ismert pedig a Banshee, amiből végül csak két példány készült, és az egyiken elég figyelemreméltó összegért próbálnak túladni.
A hatvanas évek közepén az egyik legsikeresebb amerikai sportkocsi lett a Mustang, amiből 18 hónap alatt egymillió példány kelt el, és ezt a sikert a konkurens gyártók is megirigyelték.
A General Motorsnál egy elérhető áron adható sportkupé fejlesztésébe fogtak, amit a Pontiac márka alatt kínáltak volna, és a márkát akkor John DeLorean vezette.
A Banshee üvegszálas műanyagból készült, áramvonalas karosszériát kapott, ami nem csak első ránézésre emlékeztet a későbbi Corvette-re.
A könnyű sportkupé motorja egy 3,8 literes soros hathengeres volt, 165 lóerős teljesítménnyel és négyfokozatú váltóval, de építettek egy nyitott tetős prototípust is, amibe 5,3 literes V8-ast szereltek.
A General Motorsnál nem akartak házon belüli konkurenciát a Corvette-nek, ezért a Banshee terveit 1965-ben elvetették,
de a formája adta az ihletet a Corvette harmadik generációjának. A két prototípus egy raktárba került, de 1973-ban két dolgozó megvásárolhatta. Az egyikük Bill Collins, a Banshee főmérnöke, aki nem sokkal később csatlakozott a GM-től távozó DeLorean saját cégéhez.
A Banshee a pályafutása során az egyik kiállításról a másikra járt, ezért még csak kevesebb, mint 2500 kilométer van benne. Most egy Kia-szalonban árulják, ami az ötvenes évek végén még Pontiac-kereskedésként nyitott meg, és az árát a ritkaságához mérten szabták meg:
750 ezer dollárt kérnek érte, ami csaknem 250 millió forintnak felel meg.
