A Porsche már az alapoktól úgy fejlesztette ki a Cayenne első generációját, hogy ne csak a városi dzsungelben állja meg a helyét, és ez a speciálisan felkészített példánya láthatóan nem fél elhagyni az épített utat.

Sokak szerint a szabadidő-autók nem igazi terepjárók, és az esetek többségében igazuk is van, de a Porsche, amikor belépett az SUV-k kategóriájába, nem engedhette meg magának, hogy a Cayenne az első pocsolyában elakadjon. Bár a legtöbben épített úton használják, a Cayenne többre képes, mint amit kinézel belőle. Különösen a képeken látható példány.

Az első szériából való, de már a ráncfelvarrott kivitel, aminél tekintélyesebbre szabták az eleinte sokat kritizált fényszórókat.

Furcsa belegondolni, de már húsz éve annak, hogy az első Cayenne megjelent,

ez itt pedig 2009-ben készült, a második generáció bemutatásának küszöbén. Nem a Volkswagen-féle VR6-ossal hajtott alapmodellről, hanem a V8-as Cayenne S-ről van szó.

A Cayenne az első V8-as Porsche volt a 928-as kifutása óta, és a 4,5 literes motort a modellfrissítéssel együtt 4,8 literesre cserélték, amivel a teljesítménye 340-ről 385 lóerőre nőtt. Messze van ez az 550 lóerős Turbo S-től, de jóval izgalmasabbnak ígérkezik, mint a dízel háromliteres V6-osa, nemcsak az ereje, hanem már a hangja miatt is.

A képeken látható Cayenne S azért is érdekes, mert úgy építették át, hogy ne féltsd levinni az aszfaltról.

A gyári kerekeket 18 colos, aranyszínű Sparco Dakar felnikre cserélték, rajta spéci Toyo abroncsokkal. A csomagtérben ugyan ott a felfújandó mankókerék, de látványos elem a hátulra tett konzol a teljes értékű pótkerékkel.

A futóművén 7,5 centivel emeltek, ami azért is hasznos, mert a Cayenne alját nem látták el burkolattal, a felező és a zárható középső differenciál azért a segítségedre lesz. A havannabarna és homokbézs belső tér jobb állapotúnak tűnik, mint a kétszázezer kilométeres futása alapján sejtenél, ezzel érdekes hobbijármű lett ebből a Porschéből.

Szibéria ásza lett

A Cayenne extrém körülmények között is bizonyíthatta a terepjáró-képességeit: 2006-ban két privát csapat nevezett egy-egy, a fentihez hasonló Cayenne S-sel a Transzszibéria-ralira, és megszerezték az első két helyet. A bravúr láttán a Porsche egy limitált szériás tereprali-változatot épített a Cayenne S-ből, ami még nagyobb sikert aratott.

Autót próbáló útvonal

A transzszibériai verseny 2007-ben Moszkvából indult, és Mongólia fővárosában, Ulánbátorban volt a célja. A 6600 kilométeres útvonal átszelte az Urál és a Altaj hegységet, valamint a Góbi-sivatagot is.

2007-ben már Porschével szerezték meg a futamon az első három helyet, sőt, az első tízben összesen hét Cayenne végzett. A versenyautó receptje egyszerű volt: a V8-as motor 385 lóerős teljesítménye változatlan maradt, de az autókat bukócsővel, rövidebb áttétellel, differenciálzárral, megerősített lengőkarokkal, terepgumikkal és alsó burkolattal látták el.

A Porsche a verseny emlékére utcai különkiadást is épített a transzszibériai Cayenne-ből,

az alapját nem az S, hanem a GTS adta, ezért a 405 lóerős teljesítménye túl is szárnyalta a versenyautóét. A rövidebb áttétellel együtt ez a változat 6,1 másodperc alatt gyorsult százra, a széria légrugózás pedig 27 centire növelte a hasmagasságot – de a versenyautóval ellentétben csak 60 km/óra sebességig.

Ez is érdekelhet:

Hála az égnek nem vált valóra a Cayenne kabrióváltozata

Húsz éve komolyan fontolgatta a Cayenne kabrió gyártását a Porsche.

A Cayenne legsportosabb változata lett a Turbo GT

A Porsche megmutatta, mivel döntött rekordot a Nordschleifén.

Röhejesen néz ki a Cayenne a 911-ről származó fényszórókkal

Nem véletlenül nem az került rá gyárilag.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

A cseh Rolls-Royce – Škoda Superb

Ilyen az, ha az Alpine izgalmas elektromos autót alkot

„A Red Bullnál most eléggé mérgező a környezet”

További cikkeink a témában