Ricciardót anno a Ferrarival és a Mercedesszel is elég komolyan szóba hoztak, de egyikből sem lett semmi. Az ausztrál mérlegelt és végül döntött.

A 29 éves pilóta pedig meghúzta a váratlant, és a lehetséges Red Bull, McLaren, Renault trióból az utóbbit választotta. Pedig az RB a két év hosszabbításon túl kábé azt kínálta Ricciardónak, amit akart, de egy fontos dolog elbizonytalanította:

„Arra gondoltam, mi lesz, ha a Honda nem fog működni? Akkor jön egy újabb frusztráló év. Ezek után tényleg akarnék még egy évet? Így már ez a két év alapvetően elbizonytalanított, úgy voltam vele, hogy akkor legyen csak egy év, és ha a Honda beválik, akkor hosszabbíthatunk. Elsőre könnyűnek tűnt, de aztán ez az egy év már inkább kockázatosnak tűnt, és azt éreztem, ennek így semmi értelme. (...) A két évet nem akartam, az egy évvel pedig úgy voltam, hogy tizenkét hónap múlva ugyanilyen helyzetbe kerülök miatta, és ez sem vonzott, mert már most is kezdett kicsit megviselni.”

Így tehát maradt a McLaren és a Renault a pakliban, előbbi esetében azonban be kellett látnia – amit egyébként a wokingiak is megtettek –, hogy a csapat nem versenyképes, és elég erős visszalépés lenne pályafutása szempontjából.

Maradt tehát a Renault, ami ugyan még mindig nem az ő szintje, de egy fokkal azért jobb a McLarennél, és ami végül is győzte őt:

„Beszéltünk a Renault-val, és mintha ekkor átkapcsoltak volna valamit. Azt mondtam: renden, ez egy gyári csapat, szépen fejlődnek, a két év pedig egészen jó üzletnek tűnik. Nem fogok hazudni, az sem tűnt rossznak, hogy Nico (Hülkenberg) lehet a csapattársam, mert mindig nagyra tartottam őt, hiszen az alsóbb kategóriákban versenyeztünk, és mindent megnyert. Eközben a csapattal való munkája, valamint a tapasztalata csak a csapat hasznára válhat. (...) Így eljutottam oda, hogy már nem akartam továbbra is ugyanazzal a csapattal, ugyanazokkal az emberekkel dolgozni, másra volt szükségem. És egy kissé izgatott lettem.”

És nemcsak Ricciardo izgatott a csapatváltás miatt:

(via, Fotó: Red Bull Racing)