Nem mondom, hogy csak az autómúzeum kedvéért megéri elutazni Rigába, Budapesttől 1500 kilométerre, de ha már ott vagy, mindenképp nézd meg!
Egy rendes bolond autós szakújságíró, ha teheti, nyaralni is úgy megy, hogy közben tudjon dolgozni. Idei rendhagyó nyaralásunkról, a négyezer kilométeres családi autós balti-túráról hamarosan részletesen beszámolok, de előtte bemutatom azt a programunkat, amit egy feleség és két lánygyermek kegyetlen elrablásával sikerült beillesztenem az igencsak intenzív útitervbe: a Riga Motor Museum, vagyis a rigai autó-motor-múzeum meglátogatását. Egyébként nekik is tetszett a kommunizmus kísértetének halk huhogásával belengett benzinszagú tárlat, szóval akár fiú vagy, akár lány, akár szólóban, akár családdal jársz Rigában, akár érdekelnek az autók, akár nem, jó szívvel ajánlom a hely felkeresését Neked is. Nem fogod megbánni!
A múzeum alapítását 1989-ben a Lett Autóklub kezdeményezte. Az intézmény végül a Szovjetunió felbomlása után, 1992-ben nyitott meg, mint állami múzeum. A hűtőmaszkot formázó homlokzat mögött az épületben három szinten, különböző tematikus csoportokba rendezve állnak az autók, motorok, a szovjet és a lett járműipar emlékei és néhány egyéb hangulatfestő elem a Szovjetunió és Lettország autózásának egyes korszakaiból.
Aki gyerekkel megy, nagy segítséget kap a múzeumtól az olyan rejtélyes dolgok tudálékos elmagyarázáshoz, mint a dugattyús motor, a sebességváltó vagy a differenciálmű. Három baromi jól preparált maketten mindent jól meg lehet nézni, végig lehet kapcsolni egy váltót rükverctől ötödikig, és lehet nézni, mi történik a nyomatékkal a váltások után,
meg lehet tekerni egy diffibe behajtó tengelyt és lehet közben játszani a két hajtott kerék lefogásával, visszafelé forgatásával.
De van régi benzinkút-oszlop, egy békebeli komplett autókovács-műhely és egy '60-as évekbeli busz is, amire fel lehet ülni és az ülésből tévén lehet nézni, milyen volt buszozni a dinoszauruszok korában. Ha nem is erős annyira interaktivitásban a múzeum, mint lehetne, pont elég a megfogható, megtekerhető, képernyőn nézhető dolog ahhoz, hogy a gyerekeket is lekösse.
A szovjet időket a szociban már éltek számára némi hátborzongást is keltve idézi meg a „híres emberek autói”-tárlat, Sztálin egyik ZISZ-ével, Gorkij szolgálati Lincolnjával, Brezsnyev összetört Rolls-Royce-ával és még néhány egykori nagy állami kocsival. Szintén nehéz felhőtlen nosztalgiával feldolgozni a panelház vidám élete előtt parkoló gyönyörű, piros, gyereküléses(!) Moszkvics 408-as és Volga 22-es (a 21-es kombiverziója) idilli látványát azoknak, akiknek még vannak saját tapasztalataik ebből a korból. Azt viszont el kell ismerni, hogy ezeket a kiállítási modulokat profin, érdekesen, kreatívan rakták össze a múzeum munkatársai.
Riga illetve Lettország autó-motorgyártói történelmével a pinceszinten találkozhatunk. A szociban cseperedettek számára a Riga mopedet és a Latvija kisbuszt biztosan nem kell bemutatni, de hogy milyen hosszú is volt a lett kétkerekűek sora, illetve hogy a Latvijából még a Szovjetunió felbomlása után utódmodell-prototípus is készült, az nekem új volt. Azt sem tudtam eddig, hogy a '30-as évek végén Ford licenszmodellek is készültek Rigában.
Az alap belépőjegy tíz, a családi jegy két felnőtt és akár négy gyerek számára húsz euró. A nyitvatartási idővel kapcsolatban rendkívül vicces módon a múzeum weboldalán nem kapunk információt (biztos csak egy kis hiba a Mátrixban és hamarosan javítják), de én elmondom, hogy hétfő kivételével minden nap reggel 10-től este 6-ig lehet menni. Szerintem menjen is, aki csak tud, nagyon megéri.
Ha pedig Aresében jársz, az Alfa-múzeum az, amit ne hagyj ki:
„Évi százezer ember fizet azért, hogy megnézhesse a reklámunkat”: az Alfa Romeo múzeum
Miután bejártam az Alfa Romeo házi múzeumát, sikerült beszélgetnem az igazgatóval is, aki elmondta, mennyire nem véletlenül tetszett, amit láttam.
