Egy rendes bolond autós szakújságíró, ha teheti, nyaralni is úgy megy, hogy közben tudjon dolgozni. Idei rendhagyó nyaralásunkról, a négyezer kilométeres családi autós balti-túráról hamarosan részletesen beszámolok, de előtte bemutatom azt a programunkat, amit egy feleség és két lánygyermek kegyetlen elrablásával sikerült beillesztenem az igencsak intenzív útitervbe: a Riga Motor Museum, vagyis a rigai autó-motor-múzeum meglátogatását. Egyébként nekik is tetszett a kommunizmus kísértetének halk huhogásával belengett benzinszagú tárlat, szóval akár fiú vagy, akár lány, akár szólóban, akár családdal jársz Rigában, akár érdekelnek az autók, akár nem, jó szívvel ajánlom a hely felkeresését Neked is. Nem fogod megbánni!

A múzeum alapítását 1989-ben a Lett Autóklub kezdeményezte. Az intézmény végül a Szovjetunió felbomlása után, 1992-ben nyitott meg, mint állami múzeum. A hűtőmaszkot formázó homlokzat mögött az épületben három szinten, különböző tematikus csoportokba rendezve állnak az autók, motorok, a szovjet és a lett járműipar emlékei és néhány egyéb hangulatfestő elem a Szovjetunió és Lettország autózásának egyes korszakaiból.

Aki gyerekkel megy, nagy segítséget kap a múzeumtól az olyan rejtélyes dolgok tudálékos elmagyarázáshoz, mint a dugattyús motor, a sebességváltó vagy a differenciálmű. Három baromi jól preparált maketten mindent jól meg lehet nézni, végig lehet kapcsolni egy váltót rükverctől ötödikig, és lehet nézni, mi történik a nyomatékkal a váltások után,

meg lehet tekerni egy diffibe behajtó tengelyt és lehet közben játszani a két hajtott kerék lefogásával, visszafelé forgatásával.

De van régi benzinkút-oszlop, egy békebeli komplett autókovács-műhely és egy '60-as évekbeli busz is, amire fel lehet ülni és az ülésből tévén lehet nézni, milyen volt buszozni a dinoszauruszok korában. Ha nem is erős annyira interaktivitásban a múzeum, mint lehetne, pont elég a megfogható, megtekerhető, képernyőn nézhető dolog ahhoz, hogy a gyerekeket is lekösse.

A szovjet időket a szociban már éltek számára némi hátborzongást is keltve idézi meg a „híres emberek autói”-tárlat, Sztálin egyik ZISZ-ével, Gorkij szolgálati Lincolnjával, Brezsnyev összetört Rolls-Royce-ával és még néhány egykori nagy állami kocsival. Szintén nehéz felhőtlen nosztalgiával feldolgozni a panelház vidám élete előtt parkoló gyönyörű, piros, gyereküléses(!) Moszkvics 408-as és Volga 22-es (a 21-es kombiverziója) idilli látványát azoknak, akiknek még vannak saját tapasztalataik ebből a korból. Azt viszont el kell ismerni, hogy ezeket a kiállítási modulokat profin, érdekesen, kreatívan rakták össze a múzeum munkatársai.

Riga illetve Lettország autó-motorgyártói történelmével a pinceszinten találkozhatunk. A szociban cseperedettek számára a Riga mopedet és a Latvija kisbuszt biztosan nem kell bemutatni, de hogy milyen hosszú is volt a lett kétkerekűek sora, illetve hogy a Latvijából még a Szovjetunió felbomlása után utódmodell-prototípus is készült, az nekem új volt. Azt sem tudtam eddig, hogy a '30-as évek végén Ford licenszmodellek is készültek Rigában.

Az alap belépőjegy tíz, a családi jegy két felnőtt és akár négy gyerek számára húsz euró. A nyitvatartási idővel kapcsolatban rendkívül vicces módon a múzeum weboldalán nem kapunk információt (biztos csak egy kis hiba a Mátrixban és hamarosan javítják), de én elmondom, hogy hétfő kivételével minden nap reggel 10-től este 6-ig lehet menni. Szerintem menjen is, aki csak tud, nagyon megéri.

Ha pedig Aresében jársz, az Alfa-múzeum az, amit ne hagyj ki: