Nem mondom, hogy csak az autómúzeum kedvéért megéri elutazni Rigába, Budapesttől 1500 kilométerre, de ha már ott vagy, mindenképp nézd meg!

Egy rendes bolond autós szakújságíró, ha teheti, nyaralni is úgy megy, hogy közben tudjon dolgozni. Idei rendhagyó nyaralásunkról, a négyezer kilométeres családi autós balti-túráról hamarosan részletesen beszámolok, de előtte bemutatom azt a programunkat, amit egy feleség és két lánygyermek kegyetlen elrablásával sikerült beillesztenem az igencsak intenzív útitervbe: a Riga Motor Museum, vagyis a rigai autó-motor-múzeum meglátogatását. Egyébként nekik is tetszett a kommunizmus kísértetének halk huhogásával belengett benzinszagú tárlat, szóval akár fiú vagy, akár lány, akár szólóban, akár családdal jársz Rigában, akár érdekelnek az autók, akár nem, jó szívvel ajánlom a hely felkeresését Neked is. Nem fogod megbánni!

Három szinten várja a látogatókat az 1989-ben alapított múzeum a Szergej Eisenstein utca 6 alatt
Egy rendes autómúzeum nem is nyithat mással, mint egy Benz Patentwagen-replikával közvetlenül a bejáratban
Ékszer minőségűre restaurált 1911-es amerikai Stanley
Egy-két óra alatt körbe lehet futni, de el lehet molyolni itt egy fél napot is az érdekesebb tételek részleteinek alaposabb tanulmányozásával
1912-es Stutz Bearcat versenyautó
A Stutz csodálatos szélvédője

A múzeum alapítását 1989-ben a Lett Autóklub kezdeményezte. Az intézmény végül a Szovjetunió felbomlása után, 1992-ben nyitott meg, mint állami múzeum. A hűtőmaszkot formázó homlokzat mögött az épületben három szinten, különböző tematikus csoportokba rendezve állnak az autók, motorok, a szovjet és a lett járműipar emlékei és néhány egyéb hangulatfestő elem a Szovjetunió és Lettország autózásának egyes korszakaiból.

A technikai sportnak szentelt blokkban sebességrekorder járművek mellett Dakar-autót, Jawa-motoros formula-versenyautót és Husqvarna versenymotort is láthatunk
Közel van Skandinávia, így a múzeum legszebb öreg sportmotorja nem egy brit, német, olasz vagy egy japán példány, hanem egy svéd nyelvtörő
A Volkswagen sebességrekordere, az ARVW 1980-ban 362,07 km/h-val lett a leggyorsabb dízelautó. A VW mögött a zöld izé egy dupla gázturbinás, 2x800 lóerős szovjet rekordautó, a Pionyír 2. 1963-ban 311,419 km/h-val süvített egy sós tómederben
Elöl egy kéthengeres Jawa-blokkos lett formulaautó, hátul pedig, ha hiszed, ha nem, egy ZIL
A ZIL 112S-ből két példány készült. A rigai autóban hatliteres V8-as motor van, a másik kocsi, ami egy svéd gyűjtő tulajdona, hétliteres motort kapott. A két autó sorra nyerte a 60-as évek szovjet autóversenyeit
Ez az 520 lóerős, V16-os, hegyi felfutó versenyautónak épült Auto Union C/D áll a múzeum fókuszpontjában. A kocsi története annyira érdekes, hogy külön cikkben is megemlékezünk majd róla!

Aki gyerekkel megy, nagy segítséget kap a múzeumtól az olyan rejtélyes dolgok tudálékos elmagyarázáshoz, mint a dugattyús motor, a sebességváltó vagy a differenciálmű. Három baromi jól preparált maketten mindent jól meg lehet nézni, végig lehet kapcsolni egy váltót rükverctől ötödikig, és lehet nézni, mi történik a nyomatékkal a váltások után,

meg lehet tekerni egy diffibe behajtó tengelyt és lehet közben játszani a két hajtott kerék lefogásával, visszafelé forgatásával.

De van régi benzinkút-oszlop, egy békebeli komplett autókovács-műhely és egy '60-as évekbeli busz is, amire fel lehet ülni és az ülésből tévén lehet nézni, milyen volt buszozni a dinoszauruszok korában. Ha nem is erős annyira interaktivitásban a múzeum, mint lehetne, pont elég a megfogható, megtekerhető, képernyőn nézhető dolog ahhoz, hogy a gyerekeket is lekösse.

Szemléltető eszköz a differenciálmű működésére: lehet tekerni a diffibe hajtó tengelyt, közben lefogni ezt vagy azt a kereket és magyarázni a gyerekeknek, mi is történik ilyenkor
A plexilapokkal preparált alvázon-motoron csodálatosan jól látszik, hogyan működik egy klasszikus benzines autó
A kék szörnyeteg egy ilyen-olyan alkatrészek felhasználásával életben tartott, ebben a barkácsállapotában fennmaradt Frankenstein-BMW 326. Mellette egy eredeti példány, hogy lehessen érezni a különbséget
A fene gondolta, hogy van olyan egykori brit motorkerékpár-márka, aminek a létezéséről pont Rigában hallok majd először
Autószerelő műhely abból a korból, amikor még nem hibakód-kiolvasással kezdődött a javítás
Az Audi eredetkrónikája a lehető legszemléletesebben bemutatva

A szovjet időket a szociban már éltek számára némi hátborzongást is keltve idézi meg a „híres emberek autói”-tárlat, Sztálin egyik ZISZ-ével, Gorkij szolgálati Lincolnjával, Brezsnyev összetört Rolls-Royce-ával és még néhány egykori nagy állami kocsival. Szintén nehéz felhőtlen nosztalgiával feldolgozni a panelház vidám élete előtt parkoló gyönyörű, piros, gyereküléses(!) Moszkvics 408-as és Volga 22-es (a 21-es kombiverziója) idilli látványát azoknak, akiknek még vannak saját tapasztalataik ebből a korból. Azt viszont el kell ismerni, hogy ezeket a kiállítási modulokat profin, érdekesen, kreatívan rakták össze a múzeum munkatársai.

Sztálin viaszmása a szovjet diktátor egykori páncélozott, hattonnás ZISZ-ében. A kocsiból 32 példány készült, mára négy maradt fenn
7,5 centi vastag üveg, 4-9 mm-es lemezborítás, négy tonna, hatliteres, soros nyolchengeres motor, 30-40 literes fogyasztás százon
Gorkij szovjet írószövetségi elnöki szolgálati 12 hengeres Lincolnja
Brezsnyev 1980-ban törte össze ezt a 66-os Rolls-Royce Silver Shadow-t, nekiment vele egy katonai teherautónak egy moszkvai parádén
Gyönyörű állapotú M22-es Volga és 408-as Moszkvics, amiben még korabeli gyerekülés is van!
A szovjet álom: panellakás, piros Moszkvics; hát mi másra vágyhat még egy jó proletár?

Riga illetve Lettország autó-motorgyártói történelmével a pinceszinten találkozhatunk. A szociban cseperedettek számára a Riga mopedet és a Latvija kisbuszt biztosan nem kell bemutatni, de hogy milyen hosszú is volt a lett kétkerekűek sora, illetve hogy a Latvijából még a Szovjetunió felbomlása után utódmodell-prototípus is készült, az nekem új volt. Azt sem tudtam eddig, hogy a '30-as évek végén Ford licenszmodellek is készültek Rigában.

A Riga moped nálunk is jól ismert egy-két modellváltozatán túl számos kétkerekű készült még a letteknél, amik soha nem jutottak el hozzánk
A haszonjárműves blokk: elöl egy ősi lett tűzoltóautó, a háttérben második világháború legvégi amerikai katonai teherautó és más érdekes, valahogy, valamikor Rigába került holmik
A Ford-Vairogs üzemben 1937 és 1940 között készültek licencszelt Ford modellek Rigában
A RAF autógyár Latvija modellei, a rendszerváltás utáni egyik, sorozatgyártásba már soha nem került, pedig pofás prototípussal bezárólag
Egy kis vegyes tárlat VW-vel, Tatrával
Az ajándékbolt kisautó-kínálata is tükrözi a hely szellemét
A plug-in hibrid Ford Tourneo Custom tesztautó, ami elvitt minket Rigába (sőt: Tallinnba is), már félig kilépett abból a korból, amiről a múzeum szól. Beszámoló a négyezer kilométeres tesztről hamarosan!

Az alap belépőjegy tíz, a családi jegy két felnőtt és akár négy gyerek számára húsz euró. A nyitvatartási idővel kapcsolatban rendkívül vicces módon a múzeum weboldalán nem kapunk információt (biztos csak egy kis hiba a Mátrixban és hamarosan javítják), de én elmondom, hogy hétfő kivételével minden nap reggel 10-től este 6-ig lehet menni. Szerintem menjen is, aki csak tud, nagyon megéri.

Ha pedig Aresében jársz, az Alfa-múzeum az, amit ne hagyj ki:

És ezt olvastad már?
Ilyen egyszerű driftgépet építeni