A gyári autómúzeumoknál általában csak a raktáruk az érdekesebb, hiszen ott tárolják azokat a modelleket, amelyek a tárlaton már nem fértek el. Most ezek közül árusít ki néhányat a Citroën, mielőtt új helyre költözteti a gyűjteményét, az árverésre kínált darabok között pedig sok érdekességet találtunk.
2001-ben nyílt meg Párizs külvárosában a Citroën Conservatoire, egy olyan lenyűgöző gazdagságú autógyűjtemény, amely a francia márka teljes történetét felöleli. Csak abban különbözik egy múzeumtól, hogy nincsenek látványos elemek, és a csarnokban parkoló több száz autót csupán előzetes bejelentkezésre lehetett megtekinteni. Most elköltöztetik a kollekciót a Peugeot-múzeumhoz Sochaux-ba, és szétnéztek, hogy mi az, amire már nincs szükségük.
65 autót árvereznek el december 10-én egy aukción, közte nemcsak veterán autókkal és előszériás prototípusokkal, hanem keveset futott youngtimerekkel és futurisztikus tanulmányautókkal is. Mint mondják, nem herdálják el a gyári gyűjteményt, csak olyan típusokat bocsátanak árverésre, amiből több példányuk is van, hogy a befolyó összegből olyan darabokat szerezzenek be, amelyek még hiányoznak a kollekcióból.
Lehet, hogy valakinek pedig éppen ezek a veterán autók vagy youngtimerek hiányoztak eddig a gyűjteményéből. Lássuk a kínálatot!
Itt van például az árverés legrégebbi darabja, a 11 lóerős motorral hajtott Type C 5 HP 1924-ből. Még ismertebb darab a Traction Avant, az első fronthajtású autó, amit 1934-ben mutattak be, és az ötvenes évek végéig gyártottak, ez is egy késői darab 1953-ból, 46 lóerővel. Flaminio Bertoni tervezte a formáját, akárcsak a 2CV-ét és az isteni DS-ét, a kedvence mégis az Ami 6 volt, amiből egy erősen restaurálandó példány szintén eladó, kéthengeres, léghűtéses motorral.
A hetvenes évekből származik, tehát már veteránnak számít a GS is, amit összesen 16 évig gyártottak, és két megkímélt darabja is eladósorba került: az 1977-ben készült narancssárga alig kétezer kilométert futott, az 1973-as fehér pedig még ezret sem. A hetvenes évek végén jött ki a Visa, ami a 2CV örökségét vitte tovább modern formában, egyküllős kormánykerékkel, fedett hátsó kerékjáratokkal, itt egy 11 ezer kilométert futott darabja került terítékre.
Az aukció egyik legizgalmasabb darabja a BX GTI, ami az 1982-ben bemutatott modell sportváltozata, 160 lóerővel 220 km/órára is képes volt.
Ez ugyan a 125 lóerős kivitel 1990-ből, de a kétszázat ez is megfutotta, 21 499 kilométerrel kelleti magát. Fele ennyit futott egy másik nyolcvanas évekbeli Citroën, az AX, aminek itt egy limitált szériás kiadását kínálják 1991-ből, és bár mellette nem hangzik túl izgalmasan a szívódízel ZX, de 1765 kilométeres futásával igazi ritkaság.
Szintén ritkák azok a kilencvenes évekbeli Citroënek is, amelyek még akár ennél is kevesebbet futottak eddigi életük során. Milyen lehet egy 24 éves Xantia, amiben csak 89 kilométer van? Vagy egy minden téren átlagos Xsara, de csupán 113 kilométerrel? A sikeresen licitálók ezt is kideríthetik, ahogyan azt is, milyen selymesen jár egy alig futott francia V6-os, amiből több autóban is van az aukción: Xantia, XM és C5 is kelleti magát hat hengerrel.
Akadnak ennél izgalmasabb ritkaságok is, olyan tanulmányautók, amelyek egykor jó ötletnek tűntek.
Franco Sbarro számtalan alkalommal engedte már szabadjára fantáziáját, és van itt vagy fél tucat olyan Berlingo és Xsara Picasso, amit a svájci mester alakított át. Megemelt terepjáró, szafarira szánt kivitel, londoni taxi vagy nyitott városnéző jármű mind készült a francia márka típusaiból, most pedig néhány ezer euróért meg is szerezhetők.
Több olyan prototípus is aukcióra kerül, amivel maga a Citroën kísérletezte ki a jövő technikáját.
Akad itt tisztán elektromos AX 1995-ből, vagy start-stop rendszerrel szerelt Xsara is 1998-ból. A nyitható tetős C3 Pluriel vagy a rendhagyó C4 Cactus korábbi tanulmányváltozata szintén eladósorba került, és be lehet szerezni a C3 Picassónak is azt a példányát, amit a párizsi szalonon állítottak ki, piros ablakokkal. A kedvencünk mégis a Sbarro által tuningolt C4 Coupé, ami elég dögös lett.
Az árverés legérdekesebb darabjai a tanulmányautók, nehezen érthető, hogy miért válik meg ezektől a márka.
A legkorábbi a Xenia, amit 1981-ben a frankfurti autószalonon mutattak be, és már a BX alapjára épült. 1983-ban pedig az ezredforduló autóját vetítette előre az Eco 2000, ami 0,32-es Cw értékével akkoriban áramvonalasnak számított, és 3,5 literes fogyasztását is dicsérték. Az egy évvel később kijött továbbfejlesztett változat már sokkal komolyabban vehető, és szintén eladó.
1992-ben a sevillai expón leplezték le a Citelát, ami a városi közlekedésre nyújtott megoldást, a 2,96 méter hosszú és 790 kilogrammos, tolóajtós kiskocsi tisztán elektromos hajtású, akár 110 km/órás sebességgel is haladt.
A legtöbben azonban a Tubik árverését várhatják, ez a különleges kisbusz 2011-ben tűnt fel a frankfurti szalonon, és az 1947-től gyártott legendás Type H kisbusz modern értelmezésének számít. Még ha nem is működőképes, de dísztárgynak tökéletes.
Te melyikre licitálnál?