A harmadik generációjára mindenki tudja, hogy a Superb a Škoda nagyautója, amit limuzin és kombi formában gyártanak, és talán el is felejtetted, de az első szériájából egy kupét is bemutattak Tudor néven. Most elárulták, hogyan és miért készült.
Az ezredforduló környékén a Škoda még nagyon is azt a korszakát élte, amikor be kellett bizonyítania, hogy van olyan jó, mint a nyugati márkák. A Volkswagen-csoport szárnyai alá vett cseh gyártónál ekkor tették le a kínálat máig lényeges alapját a Fabia, az Octavia és a Superb modellekkel. A tervezők pedig elkezdtek ötletelni azon, milyen lehetőségek rejlenek még a Škodában.
2000-ben adták ki a feladatot a dizájnereknek, hogy olyan autókat alkossanak, amiket nem feltétlen sorozatgyártásba szánnak, de az akkori modellek továbbgondolásával új ötleteket szülnek.
Így készült a formatervezők asztalán a Fabia pick-up, az Octavia kabrió és a Superb kombi is, az utóbbi ugyanis akkor még nem létezett az első generációból.
A dizájnerek valósággal szárnyaltak, és az akkori vezető formatervező Thomas Ingenlath irányítása alatt Zdeněk Cibulka előállt a Superb elegánsan sportos kupéváltozatával. Mindegyik közül ez a terv nyűgözte le a leginkább a vezetőséget, ezért nekiláttak a megvalósításának.
Az 1:4 méretarányú makettet felnagyították, és néhány hónap alatt életnagyságú tanulmányautót építettek belőle.
A terveken még nem egészen így nézett ki az autó, amihez egyedi frontrészt és hátsót álmodtak meg, de amikor a prototípus épült, egyre inkább a Superb elemeit használták fel hozzá.
Az eredmény egy stílusos, kortalan dizájn lett, ami még most, másfél évtizeddel később is roppant mutatós.
Szemből nézve egyértelmű a Superb rokonsága, de a hátsó lámpák egészen egyediek lettek.
Jól mutat a kétszínű belső, ahol a műszeregység, a navigáció, a klímakonzol, de még a kormánykerék is sajátos. A sportos stílust támasztja alá a Tudor motorja, a 2,8 literes, hengerenként ötszelepes V6-os 194 lóerővel és ötfokozatú kézi váltóval.
Az autót eredetileg kéttónusú szürke-barna fényezéssel képzelték el, de végül sötétpirosra fényezték, ami jobban is áll neki.
2002-ben a genfi autószalonon leplezték le, és bár mindenki tudta, hogy nem sok az esély a megvalósulására, azért odáig voltunk érte.
A prototípus utána a Škoda gyári múzeumába került, de előtte még elvitték Indiába egy kiállításra, ahol kalandos körülmények közt eltűnt, és csak hónapokkal később találtak rá egy vasútállomáson, utána teljesen fel kellett újítani.
Nem véletlenül Tudor a neve
Nagyon találó nevet adott a Superb kupéváltozatának a Škoda, és nem is új az ötlet. 1946-ban, amikor a második világháború után újraindult a márka gyártása, a háború előtti Popular továbbfejlesztésével született modell a Škoda 1101 nevet kapta, de ezzel nem voltak kibékülve az autósok. A kétajtós angol megfelelője után Tudornak keresztelték el a modellt, és ez az elnevezés olyan népszerű lett, hogy hamarosan a többi karosszériaváltozatot, a négyajtóst és a kombit is így hívták, egyébként még kabrió és katonai kivitel is készült belőle. 1948-ban felfrissítették, akkor a 1102 nevet kapta, és 1952-ig közel 67 ezer darab készült belőle. Az autók kétharmadát exportálták, a legtöbbet Hollandiába és Lengyelországba, de még Ausztráliában, Brazíliában és Pakisztánban is találkozni lehetett vele.