Hivatalosan 365 GTS lenne a típusjelzése ennek az autónak (S, mint Spider; a kupét GTB-nek hívják, ahol a B a Berlinetta rövidítése). Miután azonban a Ferrari 1967-ben hármas befutóval megnyerte a 24 órás daytonai versenyt, az 1968-a modellévre készült autóra örökre ráragadt a nemhivatalos Daytona név. A modell technikatörténeti érdekessége, hogy 4,4 literes, V12-ese volt a Ferrari első utcai autóba szerelt DOHC-motorja.

A legtöbben persze nyilván nem erről a sztoriről ismeri elsősorban ezt a kocsit, hanem a tévéből. A '80-as évek második felében öt évadon át futott krimisorozatban, a Miami Vice-ban egy ilyen Ferrarival szaladgált a pólóra húzott Armani zakós Don Johnson, alias Sonny Crockett nyomozó a bűnözők után. Illetve dehogy egy ilyen Ferrarival: egy Corvette-ből fabrikált replikával, ami miatt a Ferrari be is perelte a produkciót. A kamu Daytonát a harmadik évad elején egy látványos robbanással ki is írták a sorozatból (persze ez is kamu volt: egy modellt robbantottak fel a kocsi helyett), Crockett pedig innentől az ugyan jogtalan, de a márka számára hasznos ingyenreklámért cserébe a Ferraritól kapott vadonatúj Testarossával járta Miami utcáit.

Az RM Sotheby'snél meghirdetett Daytona viszont nagyon is valódi. A mindössze 121 példányban készült modellsorozatból ez az 1971. decemberi autó volt a 31. legyártott autó. Ebben a színben (Argento Metallizzato – olaszul még az ezüstmetál is menőn hangzik) mindössze 14 Spider készült, a legtöbb Daytonát piros vagy sárga festéssel rendelték. A kocsi amerikai modell, mérföldes műszeregységgel és természetesen légkondicionálóval.

A kocsi első tulajdonosa egy virginiai autórajongó volt, aki viszont három év elteltével eladta az autót Sydney Pollacknak, aki 1979-ig birtokolta a Daytonát. Ő volt tehát a kocsi gazdája, miközben elkészítette az 1975-ös A keselyű három napját.

A Ferrari ezután egy mexikóvárosi tulajdonoshoz került, de nem akárhogyan: hogy ne kelljen utána vámot fizetni, egy amerikai állampolgár egyszerűen átvezette a kocsit a határon. A Daytona következő gazdája egy mexikói zálogház-tulajdonos volt, de az adásvétel ismét érdekesen zajlott. Az akkori mexikói elnöknél is jó kapcsolatokkal bíró új tulaj erővel kényszerítette a régit az adásvételi szerződés aláírására, gyakorlatilag elrabolta a kocsit. Nyilván megtetszett neki, amit meg is tudunk érteni.

A következő dokumentált esemény az autó életében már ismét az USA-ban történt: 1983-ban egy kaliforniai műhelyben felújították a Daytonát. 1984-ben egy ohiói gyűjtő jóhiszeműen megvásárolta a kocsit, de miután meghirdette, az utolsó valóban jogos mexikóvárosi tulajdonos jogi úton visszaszerezte az autót. Ezután már jobban vigyázott rá, felújíttatta a belsejét, és a jó állapotú Daytonát autókiállításokon szerepeltette.

A Ferrarit az elmúlt két évtizedben gyűjtők adták-vették, mígnem 40 150 mérfölddel az órájában most nyilvánosan is meghirdették. Az ár igazán baráti: 2,6 millió dollár. Szabad a vásár, csak tessék, csak tessék!

Egyszer majd az új Daytona is ennyit fog érni. Mondjuk most se sokkal olcsóbb: