Fura, hogy egy tömegmodell, kategóriája egyik legnagyobb példányszámban eladott autója pont különleges stílusával hódítson, de az új Clio ezt teszi.
Nem erre számítottam, kívül csinos-belül uncsi, érdektelen kisautót vártam. Háromhengeres motor, kis városi tömegmodell egy évek óta elsősorban olcsósággal hódító márkától: mi jó sülhet ki ebből? Aztán megláttam, beleültem, körbetapogatóztam, elindultam és még most is csak pislogok. Persze hamar kiderült, hogy van egy kis csalás a dologban: ez a konkrét Clio már messze van attól, hogy olcsónak lehessen nevezni.
Kívül
Az első három szerethető, de nem különösebben attraktív Clio-generáció után az előző modell is meghökkentően érdekes, izgalmasan merész formájú kisautó volt. Még ma, hét évvel piacra dobása után sem tűnik öregnek a dizájn. De az új sokkal jobb.
A méretek csaknem ugyanazok, de az ötödik generációs új Clió pont azzal az egy centivel alacsonyabb, első túlnyúlása pedig azzal a másik centivel rövidebb, amitől végképp a helyükre kerülnek a dolgok. Az egységes mai Renault-front implementálása is jól sikerült, a szigorú pofa a nagy, de érdekesen tagolt lámpatestekkel a Talisman, a Mégane és a crossoverek után ennek a kis Renault-nak is jól áll. A gyár által C-alakúnak nevezett, de persze a tükrözés miatt helyesen inkább zárójel alakú lámpák már alapártól LED-esek, amire a bura alatti elegáns, nagyautós felirat is felhívja a figyelmet.
De nem ez az egyetlen mívesen kimunkált apróság. A finom, precíz formai részletkidolgozásra az új Clio megalkotásánál különösen nagy figyelmet fordított a Renault. Az én személyes kedvencem a ködfényszóró, de van még bőven mibe belekapaszkodni a szemnek.
A krómozott elemek, a küszöbdíszbe nyomott CLIO felirat, az A-oszlop tövébe került kis dinamikus horpasztás az első sárvédőn és az ajtólemezen, a rejtett hátsó kilincs, a trükkösen megrajzolt oldalablak-keretvonal, az ötödik ajtó elegánsan kialakított fény-árnyék élvonala: hosszú felfedezőút, amíg minden érdekességet észreveszünk az új formán. Az átgondolt dizájntól optikailag sokkal komolyabb, nagyobb autó lesz a Clio, mint amekkorának valós méretei alapján lennie kellene.
Belül
Szerencsére belül is nagyobb, mint várnánk. Elöl passzos, de elegendő a hely, csak a pedálok vannak kicsit közelebb, mint kellene. A tesztautó fél-műbőr, fél-műbársony székei nagyon kellemes tapintásúak, tartásuk, komfortjuk viszont csak átlagos. Ami nem átlagos, az a műszerfal, különösen ebben a jól felszerelt Intens modellben.
A fehér betétek és a szellőzőrostélyok kis krómintarziái hihetetlenül elegánsak, a látványvilág abszolút prémium. Közelről megnézve itt-ott a részleteket azért feltűnnek a vékony, egyszerű műanyagok, de az összhatás még így is lenyűgöző és megunhatatlan.
Az érintőképernyő erős, éles, szép színű képet mutat, mérete is pont elég egy ekkora kocsiba (képátló: hét coll). Pedig ez még nem is a csúcs. 200 ezer forintos felárért Arkamys hifivel együtt egy 9,3 collos, még nagyobb egység is rendelhető lenne. A tolatókamera szintén nem a csúcs, amit kérni lehet: felárért körpanorámás parkolórendszer is kapható a Clióhoz.
A klíma kezelése szerencsére a Clióban is teljesen elkülönül a menürendszertől, nem úgy, mint a másik két francia márka autóiban. A szabályzótárcsákba integrált kijelzők szépek és elegánsak, nem csoda: azok voltak már az Audiban is, ahol először láttunk ilyet. A kormány jó fogású, a kormánygombok elrendezésének logikája érthető, de a kormány mögötti infotainment-kezelő karocska továbbra is butácska és nehézkes megoldás, akkor is, ha új, szögletes dizájnt kapott az eszköz.
A Clio műszeregysége a legolcsóbb változatban analóg, mutatós órás, a legdrágábban pedig a navigáció képét is megjeleníteni képes 10 collos virtuális panel. Ebben a kocsiban a köztes megoldás szerepelt: digitális műszeregység, átlátható, érthető adatmegjelenítéssel.
Az előző modell hátsó ülése nem vénnek való vidék, de az új Clióban egy átlagos alkatú, méretű felnőtt itt is simán bevállalhat akár hosszú utakat is. A 391 literes csomagtartó a kategóriában kifejezetten nagy, viszont a formája, kialakítása nem túl praktikus. Rövid és mély, magas rakodóperemmel, a hátsó ülések támláját ledöntve pedig lépcsős felületet kapunk. Ennél szinte minden konkurens szebb, elegánsabb, praktikusabb - bár gyakran kisebb rakteret kínál.
Technika
Az új Clio-generáció igazi műszaki érdekességét, az E-Tech hibridhajtást nem ebben a példányban, RRE-898-ban találjuk. Ez csak egy szokványos mai kisautó, egyliteres, háromhengeres turbómotorral, 100 lóerővel, ötfokozatú kézi váltóval. A futómű is átlagos, a feláras menetdinamikai programkapcsoló csak a motorvezérlésre és a menetstabilizálásra hat, a kocsi viselkedése lényegében nem változik Sportról Comfort programra váltva.
Érdekes, hogy hátul a katalógus szerint dobfékeknek kellene lenniük, de a tesztautón határozottan tárcsák voltak itt is. A rögzítőfék az alapmodellnél hagyományos mechanikus, a drágábbaknál elektromos.
A vezetéstámogatás a Cliónál a katalógusban tartalmazza az összes ma elvárható szolgáltatást, de furamód a sávtartó automatika és a követőradaros adaptív tempomat csak az 1,33 literes turbómotorhoz rendelhető meg. A tesztautóban a követőradar csak arra való, hogy segítségével a kocsi a műszerfalon megjelenítse a követett kocsi távolságát másodpercben, a sávtartás pedig csak a kormány rezgetésével és hangjelzéssel figyelmeztet a terelővonal megközelítésére, aktív sávtartás ebben a kocsiban nem volt. A gyalogosok, biciklisek elgázolását megakadályozó aktív vészfékezés ellenben alapfelszerelés minden új Clióhoz.
Az Renault Clio műszaki adatait és árlistáját tartalmazó katalógus ide kattintva tölthető le pdf-ben.
Vezetési élmény
A pici, alapjárat-közelben és nagy fordulaton kissé nyers háromhengeres turbómotor és az ötfokozatú, rövid utakon járó, meglepően pontosan megvezetett karú váltó összhangja kiváló. Az ezres, százlovas kézi váltós Clio a könnyű, kis homlokfelületű testben képes összehozni a paradoxont: a kocsi jól megy és keveset fogyaszt, még akkor is, ha kihasználjuk, hogy jól megy. Csodát persze nem kell várni, a 11,8 másodperces 0-100 nem épp sportautós adat, de ebben az is benne van, hogy a kettes már jóval 100 km/h előtt leforog.
Városban autózva a nyomatékos motorral kimondottan dinamikus és gyors a Clio ezzel a műszaki konfigurációval. Autópályán pedig a hosszú ötödik miatt nem üvölt nagyon a motor. A végsebesség 187 km/h, ami meglepően magas érték, a 130-as sztrádatempóhoz pedig még épp 3000 alatti fordulatszám tartozik. A fogyasztás ennek megfelelően vegyes üzemben, sok autópályával sem emelkedett 5,5 liter fölé, de sok odafigyeléssel, kevés sztrádával a mai kis városi forgalom mellett a 4-gyel kezdődő érték sem lenne irreális!
A kormányzás és a futómű már közel sem ilyen élénk és életteli. Előbbi kissé döglött és steril, utóbbi jellegtelen, nem kényelmetlen de nem is dinamikus. A Cliót ráadásul durva alulkormányzottság jellemzi. Kanyarban gázelvételre már lendül is ki a feneke. De nem ám játékos, szándékolt, kontrollált módon, hanem mint ahogy egy zsák krumpli lódul ide-oda egy csomagtartóban. Igazán kíváncsiak vagyunk, hogy oldják majd fel ezt a buta orrnehézséget a mérnökök az RS-ben!
Az utastér még nagy tempónál is csendes egy kisautóhoz képest. A középszintű audiorendszer hangja elfogadható, a klímakomfort jó. A biztonsági és vezetéstámogatási rendszerek normálisan működnek. A Clióban kellemes élmény utazni és vezetni sem rossz, de a hangsúly ebben a kiskocsiban sosem ezekre a dolgokra esik. A Clio lényege a hangulat, a dizájn, a stílus: kívül-belül mindig öröm ránézni, ettől lesz különleges, nem a technikától.
Milyen Cliót vegyek?
A képeken szereplő kocsi a kicsi de erős motorral, a látványos, elegáns, bár nem túl gyerekálló beltérrel és a sok extrával csak egy konfiguráció a számtalan koktélváltozat közül, ami kikeverhető a Clio hozzávalóiból. És ez így együtt listaáron kb. 5,7 millió forintba kerül.
A 65 lóerős szívómotoros, fapados, analóg műszeres alaptól a 133 lóerős RS Line-ig vagy az automata váltós dízel igavonókig szabadon variálhatók a technikai elemek. Hamarosan jön majd az E-Tech hibrid is, az elektronikai és kényelmi extralistát is hosszan lehet pipálgatni. A Clio igazán jól testre szabható autó.
Nem csak a formába lehet beleszeretni, a tartalom is kiváló és épp csak itt-ott, foltokban süt át egy kicsit az egészen a rideg valóság, a költséghatékonyságra törekvés, a spórolni akarás a gyártó részéről. Az új Clio egy igazán remek francia kisautó, a műfaj legjobb hagyományaival. Küldjük mindenkinek, aki szereti, és mindenkinek úgy, ahogy szereti!
Kis Renault-t akarsz, de inkább a crossover-vonal híve vagy? Olvasd el, mit tud a Captur:
Meghízott, de ettől csak csinosabb lett a Renault Captur
Csinos, kívánatos kis kocsi jó áron, sok érdekes extrával. A bemutatón vezettük benzinnel és dízellel is, de villannyal még nem - arra kicsit várni kell.
