Ha eddig olcsó kisautóként gondoltál a Škoda Fabiára, ideje frissíteni az ismereteidet. Az új Fabia tágas, jól felszerelt, szerethető autóvá vált.
Apámék első Škodája valamikor 2005-ben került a családba. Az ár, a felszereltség, a robusztusnak mondott 1,4-es dízel szólt mellette, ja és persze az, hogy olcsó volt fenntartani. Nem nézett ki különösebben jól, a Focus, amit előtte használtak, fényévekkel több vezetési élményt adott, de kárpótolta őket a csomagtartó pakolhatósága (ebből még volt kombi, nekik az volt), és szerették benne azt is, hogy hiába kapott jobbról-balról pofonokat, mindent kibírt.
A Fabia Combitól egyenes út vezetett a Rapid Spacebackig, amit öt perc gondolkodás után vettek meg egy Weltauto kereskedésben, alig 30 ezer kilométerrel, egy évesen. A zöld munkás-Fabia után az elegáns szürke Rapid már ünnepi autónak számított. Ebből a fehér vagy piros fényezéses, fekete tetős sportverziók ütöttek a legjobban, de szürkében is átjött a Škoda törekvése, hogy dizájnban próbáltak felzárkózni a VW mellé. Ez valamikor 2013-ban történt, akkor már kongatták a vészharangot a dízelek felett, apámék rövidebbeket autóztak, mint előtte, ezért az 1,2-es TSI kéziváltóval minden igényüket kielégítette, és kielégítené ma is, ha a 100 ezer kilométer és a modern vezetéstámogató rendszerek hiánya nem csábítaná őket új(abb) autó felé.
A tipikus Škoda-életutat befutva az újhullámos SUV-őrület őket is beszívta,
gőzerővel nézegetik a Kamiq- és Karoq-kínálatot, miközben nem veszik észre, hogy tök felesleges nekik egy batár SUV. Próbálom felnyitni a szemüket, hogy az ideális választás az új Fabia.
Mindent tud, amit a nagyok, helykínálatban, komfortban, felszereltségben.
Sokkal tágasabbnak érzem, mint az előző verziót. 11 centit nőtt az elődhöz képest hosszban, pont ennyivel nagyobb a négy méternél. Ez még ideális terjedelem ahhoz, hogy városban ügyesen lehessen manőverezni, aztán ha mégsem, ott a tolatókamera és a parkolóasszisztens.
A Fabia életútja
1999-ben, a Frankfurti Autószalonon lehetett látni az első Fabiát, ebből még készült kombi és limuzin verzió is. A második és harmadik generáció már csak ötajtós és kombi formában létezett, a mostani, negyedik generáció már csak ötajtósként él. 4,5 millió Fabia kelt el eddig, legnépszerűbb piaca Németország, de a kelet-európai piacokon is nagy kedvencnek számít.
Most először érzem azt, hogy az okosságok, praktikus megoldások mellett a finom részletek, a színek, a kárpitok, a formák egyértelműen üzenik, ez az autó azt akarja, hogy szeresd, ne csak használd. Kifejezetten jól áll neki a Škoda kétküllős kormánya, ami mögött kényelmes vezetői pozíció vehető fel. Hátul tágasabbnak tűnik, mint a Peugeot 208 és testvérmodelljei, a csomagtartó 380 literes, szintén kisautóhoz mérten termetes.
Sose fogom megérteni, hogy a központi kijelzőt és a kormány mögötti műszeregységet miért ilyen bonyolult használni, de szerencsére már az alapváltozatnál is működik a Carplay/Android Auto integráció, így a navigáció kérdés megoldva, a többi funkcióra meg szépen-lassan rááll a kezünk.
A fontosabb tételek az elérhető felszereltségekből, amik biztosan jól fognak jönni: LED-es fényszóró, fűthető kormánykerék, távolságtartó tempomat, teljes napfénytető, vészfékasszisztens, sávtartó asszisztens, táblafelismerés, gyalogosfelismerés, Škoda Connect
Lefogadom, hogy a Fabia leendő vásárlóit legkevésbé sem izgatja, hogy az autójuk légellenállási tényezője 0,28.
Pedig ez egy remek érték, és munkaórák ezreit ölték bele, hogy a ravasz légbeömlőkön elvezetett levegő legkevésbé törje meg a lendületet. Ezt max onnan fogják érzékelni a kedves vásárlók, hogy kedvező fogyasztással örvendeztet meg az autó.
Nem bonyolították túl a motorkínálatot: van benzinmotor és semmi más. Nincs (minek is kéne?) drága mild hibrid vagy plug-in hibrid, és a dízelt is eltüntették a kínálatból. Az 1,0 literes motor 65 és 80 lóerős turbó nélkül, 95 vagy 110 turbóval. Későbbre ígérik a sportverziós 1,5-ös turbót 150 lóerővel és 225 km/órás végsebességgel.
Egyliteres motorral, 110 lóerővel és DSG váltóval tűnt számomra ideálisnak a Fabia
(a kisebb motorokhoz csak kézi váltó van, ez szüleimnél például már kizárást jelentene). Aki kéziváltóval vezette, kicsit panaszkodott az alacsony fordulaton lusta motorra, de nekem automatával ez az érzés egyáltalán nem volt meg. Autópályán, országúton, előzés közben végig élveztem, hogy fickósan, fiatalosan, vidáman mozog a Fabia, élvezet volt vele minden kilométer. Olyan autónak ismertem meg az új Fabiat, amit szívesen ajánlok annak is, aki eddig ódzkodott a háromhengeres, kisautónak látszó járművektől.
