Egy Trabantnak nincs elsőbbsége

A Trabant nem autó – szokás mondani (ami egyébként nem sértés, mivel nem is annak, hanem egy, a motorkerékpároknál egy fokkal komfortosabb, de akár motorosjogsival is vezethető, olcsó járműfajtának tervezték). A mondás olyannyira átment a köztudatba és a tudatalattiba, hogy a Trabantnak egyszerűen nem adnak elsőbbséget. Nem egyszer-kétszer, olyan mindenkivel előfordul. Ha viszont nagyon gyér forgalomban két kilométeren kb. nyolcszor élem át, hogy a főúton haladva elém kanyarodnak, a körforgalomban elém vágnak be, az út szélén parkoló autó elém sorol be, a kapubeállóba előttem fordul be keresztben, előttem kezd el megfordulni, és ez más-más helyszínen és módon, de mindennap ismétlődik, akkor ha tetszik, ha nem, ki kell jelentenünk, hogy a Trabantnak nincs elsőbbsége, még ha nem is emlékszünk ilyen kitételre a KRESZ-ben. Trabival tehát úgy kell menni, mint biciklivel: nem hagyatkozhatunk az elméleti elsőbbségünkre, ha gyakorlatilag is életben akarunk maradni.

Ha nem üzembiztos az autód, legalább könnyű legyen

Az egy hónapos bevetés előtt bő öt évet állt a Trabim, télen hűtött, nyáron fűtött szabadtéren. Hiába az elvileg teljes átvizsgálás, szükséges javítás meg a friss műszaki vizsga, hetekig csak rövidebb utakra merészkedtem, aztán a felbukkanó újabb és újabb hibákkal mentem vissza a szerelőhöz. Hamar beugrottak azok az emlékek, amikor mindig úgy indultam útnak egy-egy nem túl jó konstrukciójú, viszont szar állapotú autóval, hogy nagyjából ötven-ötven százalék esélye volt a célba érkezésnek és a célba nem érkezésnek. Néha kicsit rosszabb. Most inkább nem latolgattam, mennyi a sansz, de nem is kellett, e nélkül is lerobbantam párszor. Az S-AMG tulajdonosok ilyen esetben golfütőt ragadnak, a trabantosok viszont kocsit tolnak – ez a különbség hétszáz kiló és két tonna között.

Sebességélményhez nem kell sebesség

80 km/h. Messze nem végsebesség még a 601-es Trabinak sem, nem hogy az én – a kétüteműhöz képest – kisszériás viertaktomnak, amelynek gyárilag ajánlott sebessége 125 km/h, Zwickauban ugyanis bonyolult elektronikai megoldás helyett a józanészre bízták a sebességlimitálást. De már nyolcvannál is fenyegetőbb sebességgel mennek el mellettünk a fák, jelzőtáblák és egyéb tereptárgyak, mint egy bőven száz fölött haladó, autószerűbb autóban. Valaha süvítettem én ezzel a kocsival az ajánlott végsebesség közelében, de ezt ma már elképzelhetetlennek, és potenciálisan szuicid magatartásnak értékelem. Főleg, hogy bármilyen mai autó kétszázról előbb megáll, mint én a nyolcvanról.

A trabantost lenézik. Mindenki

Változó, ki hogyan reagál, de mindannyian ismerjük a helyzetet, amikor a piros lámpánál az ablakhoz lép egy köteg Fedél nélkül-lel vagy egy műanyag pohárral egy ember, akinek ha lenne Trabija, akkor is inkább aludna benne. A Trabanthoz mondjuk a többség oda sem lép, egykedvűen sétálnak el mellette, mintha csak követési távolság lenne két potenciális bevételforrás között, de aki mégis, az sem feltétlenül pénzt akar. Egyikük megkérdezte, megtoljon-e (nem, nem akkor, amikor tényleg szükség volt rá), egy másikuk pedig felajánlotta, hogy ad egy kis aprót. Nem fogadtam el, épp nem volt nálam semmilyen újság.

Van még olyan, hogy autósbolt, és a polcról adnak egy Trabant-alkatrészt

Gyerekkorom óta szeretem a benzinszagot, de nem azt, amitől fejfájva émelygek. Pedig az életre keltés utáni első tele tanknál ez történt. Nem a motortérből jött, hanem a másik végről, a csomagtartóból, ami alatt a négyütemű tankja található, ahová a csomagtéren keresztülvezetett csövön jut be az üzemanyag. A kettőt egy szögben hajlított gumicső köti össze – nálam ez vált négyezer repedés áldozatává, vagyis a tele tank gyakorlatilag az utastérbe szellőzött. De hol kapok én egy Trabanthoz való speciális, hajlított gumicsövet 2015-ben? Nagy piackutatást nem végeztem, mert az első keletiautós budai autósboltban elém tették ezerkétszáz forintért. Meglepődtem, kicseréltem, azóta megfelelő az utastér légösszetétele.

Az autórádió nagyszerű találmány

Fel sem tűnik, annyira alap, hogy szól. Hát, a Trabiban nem szól, mert nincs benne, ami a szanaszét bontott Budapesten dugulva nagyon rövid idő múlva nagyon zavaróvá válik. Ha valaki tud énekelni, enyhíthet a bajon, én viszont nem tartozom ebbe a csoportba. Maradna a nyugtató csönd, de városi autózáskor nincs olyan, akkor inkább a headsetes telefonálgatás, ami viszont csak nem olyan, mint a Boney M.

Hétezerért teletankolni csodás

És ezen az sem változtat, hogy alig több mint kétszáz kilométerenként esedékes.

(Az első és utolsó képen van az én Trabim, a többi illusztráció, hogy ne az enyém legyen mindegyiken. A hihetetlen Trabant-gyártás videót nem illesztettem be, itt van, ha még nem láttad)