Nincs akkora rajongótáboruk, mint a pandáknak vagy a delfineknek, nem annyira félelmetesek, mint az oroszlánok vagy az anakondák, de a mi éghajlatunkon élő vadállatok is különlegesek és megóvandók, ráadásul előbb voltak itt, mint mi és az útjaink. Míg azonban egy vadasparkban öröm velük találkozni, közlekedés közben akár életveszélyes is lehet.

Mint általában, itt is a megelőzés a legjobb módszer. Jó, ha tudod, hogy elsősorban pirkadatkor és alkonyatkor, éjszaka és ködben találkozhatunk az úton vaddal, értelemszerűen erdős környezetben fokozott a veszély, egy új építésű úton pedig még fokozottabb, hiszen lehet, hogy az új szakasz a megszokott útvonalukat keresztezi.

Ha ilyen területen jársz, és főleg, ha kinn van a vadveszélyre figyelmeztető tábla, a sebesség csökkentése a legfőbb óvintézkedés, meg az, hogy ne csak az aszfaltcsíkot, hanem lehetőleg a környezetét is figyeld. A tapasztalatok és Murphy törvénye szerint is annak van nagyobb esélye, hogy a vad nem a távolban, hanem nem sokkal a kocsi előtt bukkan fel, akkor pedig már nincs mód a sebesség jelentős csökkentésére. Az állatok gyakran járnak csapatostól, ezért ahol egy vad van, ott lehet több is, erre is fel kell készülj, ahogy arra is, hogy a fényszórótól inkább ledermednek, ahelyett, hogy elmenekülnének.

Az a biztos, ha nem keresztezitek egymás útját. Te lehet, hogy fogod az övét, viszont egy egyszerű vadriasztóval elérheted, hogy a vad véletlenül se tévedjen eléd: a magyar fejlesztésű Siren7 vadgázolás elleni rendszer az autó elejére rögzítve menet közben olyan frekvenciájú hangot ad ki, amit az állatok akár 300 méterről is meghallanak, ez pedig távol tartja őket.

Törekedni kell tehát a megelőzésre – ám ettől még bekövetkezhet a baj. Ha elkerülhetetlen az ütközés, és nem vagy profi, aki századmásodpercek alatt felméri, képes-e biztonságosan kikerülni az állatot, az az általános tanács, hogy fogd meg erősen a kormányt, és üsd el. Durván hangzik, az is, ám talán még durvább, ha nekicsapod a fának vagy árokba vezeted a kocsit, és súlyosan megsérülsz-megsérültök, vagy meghaltok.

Egy nagyobb testű állat nagyon komoly sérüléseket okozhat.

A baleset után – hisz óvatos voltál és mindenki be volt kötve a kocsiban, tehát nagy valószínűséggel komolyabb sérülések nélkül megúsztátok – is észnél kell lenned, hogy ne fokozd a bajt, és legyen esélyed kártérítésre. Vészvillogóval, elakadásjelző háromszöggel biztosítani kell, hogy ne menjenek a kocsidnak, ha pedig a vad elpusztult, óvatosan, közvetlenül nem érintve húzd az út szélére. Hívj rendőrt, mert a jegyzőkönyv fontos lesz a további ügyintézéshez, a vadat viszont eszedbe se jusson betenni a kocsidba, mert az lopásnak számít.

A vad ugyanis a vadásztársaságoké, elvileg tőlük remélhetsz kártérítést, ez viszont ritkán ennyire egyszerű. Lehet például, hogy az út két oldalán két különböző vadásztársaság az illetékes, akkor ki kell deríteni, melyiküké volt a vad, márpedig bennük nincs chip, mint a kutyákban. Ha kiderül, melyik vadásztársaságé a vad, akkor valószínűleg arra fognak hivatkozni, hogy nem kellő óvatossággal, nem az út- és látási viszonyoknak megfelelően vezettél, vagyis miattad történt a baleset. Neked kell bizonyítani, hogy nem így volt – különben előfordulhat, hogy a

Ha bizonyítani tudod, hogy szabályosan és óvatosan vezettél, még mindig nincs nyert ügyed. A vadásztársaság hivatkozhat arra, hogy az ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok miatt került a vad az útra, és ritkán, de szóba jöhet a közútkezelő felelőssége is, például ha az autópálya mellett nincs vagy nem folytonos a vadvédő háló. Aztán ott vannak még a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabályok: az autózás is veszélyes üzem, a vadállatok mozgása is, szóval a bíróság sem biztos, hogy fél perc alatt dönteni fog.

A kötelező felelősségbiztosítás itt nem játszik – mivel nem egy másik járművezető okozta a kárt –, a casco viszont fedezheti a kárt vagy egy részét. A legbiztosabb persze a megelőzés, ahogy már írtuk.

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a Siren7 vadgázolás elleni rendszer forgalmazója.