Ha hiszünk a piacgazdaságban, a jobb, olcsóbb, tisztább technológia úgyis utat tör magának. De az e-autózás ideológia-vezérelt kérdés, míg a dízelbotrány részigazságokra és hazugságokra épült. Várkonyi Gáborral beszélgettünk.
Várkonyi Gábor egyedi jelenség az itthoni autós mikrouniverzumban: újságíró és kereskedő, sőt A Kereskedő, ha használt autókról van szó. Igazi old school autóőrültként egy ültő helyében lediktálna négy-öt kötetet az autókról, miközben a világot járva rajta az ujját az iparág ütőerén.
Szóval ha ő azt mondja, ne temessük a dízelt, akkor annak jó oka van.
Jelenleg senki sem tudja, mit hoz a jövő, az autógyártók sem. Sejtések, prognózisok vannak.
„Amióta létezik autómárka, nem volt olyan, hogy ennyi fronton egyszerre zajlana háború, vagy kiszorítósdi - fogalmaz Várkonyi. - Az például, hogy milyen hajtást használjanak, önmagában elég fejvakarást okoz az autógyártóknak, mert nincs olyan linearitás, hogy beleteszel x pénzt, és abból majd y visszajön.”
Azt mondja, az elektromos autózással lényegében abba invesztál az autóipar, hogy a jövőben kevesebbet keressenek azon, amit gyártanak - hiszen kevesebb alkatrészből álló, egyszerűbben gyártható, kevesebb hozzáadott értéket tartalmazó terméket hoznak majd létre.
„A Tesla az autóipari píszí megtestesítője.
Néhány rajongó azt gondolja, lehet az autózást teljesen másképp csinálni, mint eddig, de eléggé világosan látszik, hogy nem lehet. Nem vitatom, hogy a Tesla elindított egy történetet, és a gyártók kénytelenek voltak elektromobilitásba invesztálni. Hogy ez jó e, abban egyáltalán nem vagyok biztos.”
Várkonyi állítja, a villanyautózás „egy masszívan ideológia-vezérelt kérdés, amit egy környezetmegmentő szósszal öntenek le. Sehol a világon nem áll meg az elektromos autózás önállóan. Ha hiszünk a piacgazdaságban, és az életünket előre vivő versenyben, akkor annak, ami jobb, olcsóbb, tisztább, előbb-utat kell törnie magától is. Ha ez mégsem történik meg, csak ha rákényszeríted, és súlyos pénzekkel dotálod az autógyárakat, akkor át lehet tolni egy ilyen ügyet, csak akkor ez nem egy organikus fejlődés.”
Ennek ellenére nem utasítja el mindenestül a villanyautózást, elismeri, hogy rövid városi utakra valóban célszerűbbek, hogy nem helyben szennyezik a környezetet, maga is adott el e-autókat, és van is egy Opel Amperája. Viszont az összképet árnyaltabban látja, nem foglal állást zsigerből egyik vagy másik technológia mellett.
„Azért ne gondolja már senki a Tesláról, hogy két és féltonnás vasakkal menti majd meg a környezetet – azért ezeknek az ökológiai lábnyoma elég masszív. Oké, ebben a kategóriában lehetett elkezdeni ezzel foglalkozni, de összességében ez nem jobb a környezetnek.”
„Bizonyos feltételek mellett valóban jobb az e-autó, - mondja - de továbbra sem látom úgy, hogy több száz kilométeres ingázást hatékonyan lehessen megtenni elektromos autóval.”
És bárhogy is igyekszenek a gyártók, az e-autózás „nagyon sok egyedi márkaértéket rombol majd le. Például egy hagyományos autónál már arról is lehet beszélgetni, hogy soros négyhengeres motor van benne, vagy egy V6-os. Az elektromos autóknál miről fogsz beszélgetni? Hogy hány kW? Egy csomó felhasználói élmény, a hang, a mögöttes mérnöki teljesítmény irreleváns lesz. Sokkal inkább használati tárgy értéke lesz.”
Várkonyi szerint a sok-sok milliárd eurót, amit e-autózásra költenek a gyártók, egy csomó olyasmire is elkölthetnék, ami „kevéssé látványos, kevésbé ideológia-vezérelt, de nem feltétlenül rosszabb a környezetnek. Ilyenek a szintetikus üzemanyagok, a gázhajtás - csak hogy meglévő, kézzel fogható, működő dolgokat mondjak”.
Úgy számol, a villanyautók nem fogják kiszoríthatni a belsőégésű motorokat, de egy nagyjából 30 százalékos piaci részesedést nagyon hamar elérhetnek a jelenlegi felfutásban.
De mi a helyzet a dízellel, amit sokan már figyelembe sem vesznek?
„A német autóipar nagyon túlnyerte magát, ezért szívatták meg a dízel sztorival. Túl sok szereplőnek volt túlzottan idegesítő ez a helyzet” - jelenti ki.
Nemrég a Facebook-oldalán a német közszolgálati tévé, az ARD alapos összefoglalójáról írt, amelyben „klinikai szakorvosok, tüdőgyógyászok, környezetvédelmi szakemberek nyilatkoznak, és egytől egyig égbekiáltó marhaságnak tartják azt a hisztériát, ami Németországban folyik. Egy gáztűzhely mellett állva a megengedett szállópor mértékének a harmincszorosa éri az embert, még egy gyertya is a három-négyszeresét adja a határértéknek. Mégsem lett soha senkinek baja abból, hogy adventi koszorút vett a nappalijába, vagy rántottát sütött.”
Egyértelműen „műbalhénak” tartja a dízelbotrányt, aminek következtében „idő előtt végzik bontóban tökéletesen működő autók. Helyette legyártanak egy halom újat, aminek a környezeti terhe, energiaigénye sok-sok év után térül meg, ha egyáltalán megtérül valaha.”
Ezen túl azt mondja, a jelenlegi határértékeket „hasraütésszerűen állapították meg”, és akkor is „tarthatatlanok lennének, ha holnaptól egy árva darab autó sem közlekedne, például Stuttgartban”. A dízelbotrány tehát
„részigazságokra és konkrét hazugságokra épült.”
Konklúzió? Talán a legokosabb, ha autóvásárlás előtt alaposan mérlegeljük, mire használjuk, hányszor megyünk hosszabb utakra évente, kell-e a nagy csomagtér, marad-e a jelenlegi életformánk, esetleg változik valami, és hosszabb távon másképp kell gondolkoznunk.
A szekértáborok pedig figyeljenek egymás szempontjaira, érveire is, mert a fejlődésnek az tesz a legjobbat, ha minél árnyaltabban látjuk a helyzetet.