A lehető legkisebb fogyasztás elérése volt a célja annak a prototípusnak, amit végül kis sorozatban gyártott is a Volkswagen. Az egyliteres fogyasztású, konnektoros hibrid XL1 a közúti forgalomba mehet, és manapság is 100 ezer euró körüli áron cserél gazdát.

A Volkswagennél minden mérnöki tudásukat beleadták egy olyan tanulmányautóba, ami végül rendszámot kapott, és kétszáz példányban az utakra is került. A konnektorról tölthető hibrid XL1 célja a lehető legkisebb fogyasztás elérése volt, ami a szuper-áramvonalas szénszálas karosszériával és a kéthengeres dízel hibriddel végül 0,9 literre adódott száz kilométeren.

A legelső prototípussal még az akkori cégvezér Ferdinand Piëch jelent meg 2002-ben, és abban a tanulmányautóban még egymás mögött ült a két utas.

Sokat elmond a méretéről és az arányairól, hogy mennyire hatalmasnak tűnik rajta a szabványméretű rendszámtábla. És mennyire mókásan néz ki benne a vezető menet közben.

2009-ben ismét elővették a koncepciót, és L1 néven mutatták meg a frankfurti szalonon, még mindig tandemülésekkel, ahová a nyitható tetőn keresztül lehetett beszállni, majd 2011-re készült el a szárnyas ajtós XL1.

Az akkori legmodernebb technikával épült fel a prototípus,

így a karosszéria nagy része szénszálas anyagból készült, akárcsak az ülések váza, a fékek kerámiatárcsát kaptak, az oldalablakok polikarbonátból voltak. A 3,97 méter hosszú XL1 ezzel csak 795 kilogrammot nyom, több száz kilóval kevesebbet, mint egy hasonló méretű kiskocsi.

A légellenállása is bajnok érték volt akkoriban,

a burkolt hátsó kerekekkel az alig 1,18 méter magas áramvonalas karosszéria Cw értéke 0,186. Az eredményben a kamerával helyettesített visszapillantó tükrök is szerepet játszanak, amit akkor még csak különleges engedéllyel használhatott az utcára kerülő változat, szériagyártásba most az Audi e-tronnal kerül.

Az ülések mögé került a motor, a négyhengeres 1.6 TDI megfelezésével kapott 0,8 literes, kéthengeres common-rail dízel, ami 47 lóerőre és 121 Nm-re képes, és hétfokozatú DSG váltón keresztül hajtja a hátsó kerekeket.

Az XL1 egy 27 lóerős és 100 Nm nyomatékú elektromotort is kapott, ami a dízellel együtt vagy önállóan is képes mozgatni a kocsit.

A szárnyas ajtók ellenére ez nem egy sportkocsi,

a 11,9 másodperces százra gyorsulással és a 158 km/órás végsebességgel inkább városi használatra való. Az 5,5 kilowattórás lítiumion akkumulátor egy feltöltésével a Volkswagen szerint akár 50 kilométert is meg lehet tenni vele tisztán elektromosan, és utána ott van még a dízelmotor is.

A tervezett célját elérte vele a Volkswagen, hiszen az akkori szabvány szerint a konnektoros hibrid XL1 átlagfogyasztása 0,9 l/100 km lett,

és csak a dízelmotort használva is szerény, 2 liter a fogyasztása százon. A legnagyobb dobás mégis az, hogy a Volkswagen limitált szériában gyártásba adta az XL1-et, Osnabrückben szerelték össze, ahol a Golf Cabriót is.

2013-ban indult a szériagyártás, összesen 250 példányt terveztek belőle, amiből kétszázat bárki lefoglalózhatott. A fejlett technika és a kis darabszám miatt jelentős, 111 ezer eurós árat kértek érte, és az XL1 nem sokat vesztett az értékéből, mert

még ma is százezer euró körül hirdetik, ha eladósorba kerül egy példány minden idők legkülönlegesebb Volkswagenjéből.

Ez is érdekelhet:

És ezt olvastad már?
Lewis Hamilton egy takarítónőt is eljátszott volna, hogy szerepelhessen kedvenc filmjének folytatásában