A Volvo S90 a szakma szerint az év egyik nagy dobása volt az autós világban, erről mi is megbizonyosodtunk már részben a tavaszi genfi autószalonon, de most végre a Player garázsában is megfordult. Egy héten keresztül a saját szemünkkel, lábunkkal, mindenünkkel tapasztalhattuk meg, mire is lehet büszke a skandináv márka.
Az autó legnagyobb ereje a dizájnban rejlik, így arra gondoltunk, hogy megkérdezzük Bonta Gáspárt, korunk egyik izgalmas honi dizájnerét,-belsőépítészét a márkáról és konkrétan az S90 vizuális vívmányairól. Arról, hogy milyen megoldások azok, amitől azt érezzük, hogy az egyik leggyörnyörűbb autó, amit valaha készítettek.
Előbb azért fussunk át a legfontosabb részleteken, mert nem csak a külső változott nagyot a legnagyobb Volvónál. Az S80-hoz képest nagyobb (4,963 méter), és kicsit nehezebb (1800kg) lett a nagytestű szedán, felszereltségét tekintve pedig erős prémiumról beszélünk, a luxustól azért még érezhető távolságban. Nagyon kényelmes, akár 5-6 óra folyamatos vezetés után is frissen szállunk ki az ülésekből, a tesztpéldányunk 235 lóerős, négyhengeres dízelmotor, négykerék-meghajtással. Kellően dinamikus ehhez a mérethez, de azért nem egy városi gokart. A 8 sebességes automata váltó jó munkát végez, a kategóriájában átlagosan gyors, de a luxusautók szélsebes tologatásaitól elmarad.
A középkonzolt már az XC90-ből jól ismerjük, teljesen rendben van, egy évvel ezelőtt zsúfoltnak hatott, mára hozzászoktunk. Autopilot ugyan nincs az autóban, de a sávtartó elektronikát (Lane Keeping Aid) tulajdonképpen értelmezhetjük így is, flipperezéssel a sávok között tartja magát az autó, inkább arra jó, aminek mondják: segít a sávban maradni, de nem tartja irányban az autót. Ez így teljesen oké, ha nem várunk többet tőle.
A HUD (vetített kijelző) ebben a kategóriában lassan alapfelszereltség, továbbra is hasznos kis apróság, annál újabb a kanyarkövető fényszórók esete, amit szerencsére egyre több gyártó tesz be lehetséges extraként a kínálatba, ezt szerintünk érdemes kipipálni, nagyon jól jön a kanyargós éjszakában.
Essünk túl a hibákon
A futómű hagy kívánnivalót maga után, a nagyszedánokhoz képest nagyon puha, továbbra is hordozza a korábbi Volvók “betegségeit”: hullámzik, billeg, mint egy közepes méretű vitorlás. Ez nyilván nem az autópályán jön majd elő elsősorban, hanem inkább mondjuk Észak-Olaszország tébolyító szerpentinjein, de az autó leendő gazdái valószínűleg inkább nagyvárosok között rendszeresen utazó felsővezetők lesznek, akik napi 5-700 kilométereket taposnak majd ebbe páratlan szépségű hajóba. Nem a szerpentinek királya lesz az autó, a fordulóköre sem a legkisebb, de azért nem hoz zavarba egy normális méretű parkolóház. Egy szűkebb parkolási-alagútrendszerben azért gondban lennénk. A csomagtér a maga 500 literes méretével átlagos és teljesen korrekt, mégis itt lesz az autó egyik (szubjektív) gyengepontja, de erre mindjárt kitérünk Gáspárral. Nagyjából ennyi negatívumot tudunk felsorolni, itt azért már kezdhetjük sejteni, hogy rendben leszünk.
Gáspár elsősorban belsőépítészettel foglalkozik, már korábban a Playeren is bemutattunk pár hozzá köthető alkotást, sőt, anno az XC90 magyarországi bemutatóján is találkozhatott vele a Volvo egy szűk baráti köre, amikor egy zártkörű bemutató keretein belül egy különleges műsorban működött közre.
A skandináv dizájn alappillérei a világos színek, az egyszerűség, a letisztultság (ami egyébként nem egyenlő a minimalizmussal), rendezettség, arányosság. Textúrák tekintetében pedig domináns a faanyagok használata. A színek jellemzően tompa, lágyfényű pasztelszínek. Az egész irányzat állandóságot, nyugalmat és megbízhatóságot áraszt magából, és ezeket az érzéseket találjuk meg magunkban, amikor beszállunk az S90-be.
Gáspár azonnal le is töri a szakértelmem a dizájnnal kapcsolatban, szerinte ugyanis ez itt nem a skandináv vonal, hanem már félúton egy olaszbarokk irányba tart, közben cselesen kapcsolódik az almás telefonjával a központi agyhoz, és beteszi ezt a zenét:
A Bowers & Wilkins hangrendszer még mindig piszok jól szól... Gáspár körbenéz ravasz tekintetével, majd megszólal:
Mint egy high-end dizájn boutiqe hotel
Így kezdi a barátkozást a mi Gáspárunk. Sehol nincs fehér anyaghasználat a cérnán kívül. (Ebben a modellben, mert persze lehet világos bőrrel is kapni) Sötét és szexi belsőtér. Az egyik legfeltűnőbb megoldás a belsőtérben a korona párkány;
mint egy épület homlokzatának legfelsőbb részénél, a héjalás alatt gyönyörűen végigfut egy majdnem vízszintes vonalban a teljes belsőtéren. Ez a vonal csodálatosan elvágja a gazdagon díszített részt az egyszerű, tiszta részektől, nagyon precizen ügyelve az arányokra.
Az autóban használt színek és textúrák kontrasztja nagyon kellemes a szemnek, nyugtat. Pasztelszínek és tompa fények.
Ha kinyitunk egy Minotti katalógust, megtaláljuk ezeket a megoldásokat egy nappali vagy akár egy konyha esetében. Egyedül az ülés-bőr színe tér el ebben a harmóniában a szemnek kellemes tónustól.
Izgalmas húzás a hangszórók membránjának sárga színe az expandált alumíniumok takarása mögött. Ez az autó legfrissebb pontja, ez emlékeztet minket a versengő fiatalságra. Mindössze ekkora felületen jelenik meg, de így is elképesztően öltözteti az autót, zseniális kiegészítő, amivel kiszakítja az autót a célcsoportmodell-iskolából, és kitágítja az idővertikumot, univerzálissá és kortalanná téve az autót.
Az autó megjelenése lehengerlő, ez a legjobb szó rá.
Fiatalosan negyvenes, higgadtan sikeres, huncutul megbízható.
Nézzük meg végre kívülről is, de előtte egy gyors pillantás a tükrökre: a keret nélküli testek nagyon gáláns, nagyvonalú megoldások, az egyik legszebb pontja az autónak.
Amit könnyű befogadni, az hamar unalmassá válik.
Hát, ezt a formavilágot egyáltalán nem könnyű hamar befogadni, legalábbis ami az autó hátulját illeti. Amennyire könnyen megveri az autó orra a versenytársakat, annyira adja fel a leckét a csomagtartó függőleges eleme a szemnek. Többszörösen megtört ívek, amik elütnek az autó egyébként perfekten harmónikus dizájnrendszerétől. Egy kis feszültség lesz urrá rajtunk, ha ránézünk, ez a pontja egyértelműen lefelé húzza az egyébként szinte hibátlan dizájnját az autónak.
A C formájú lámpatestek pedig gyönyörűen illeszkednek a formavilágba, de egyértelműen a C alsó kunkorától kezdődő kereszttörés bántja a szemünket. Ki tudja, lehet, hogy 5 év múlva különlegesnek hat majd, egyelőre azonban inkább bosszantó apróság, amivel elrontották a seggét, mintha egy túl jól sikerült Octaviát kéne megint butítani, nehogy ne vigyék majd a Passatot.
Ez nem egy autó, sokkal inkább élettér.
Pláne, ha átülünk egy pillanatra a V90-be, mert szerencsére a kombi modellpárral is volt lehetőségünk pár napig szokni egymást. Gyakorlatilag teljesen lehetetlen érzés tört ránk ezelatt a pár nap alatt: a V90-et jobb vezetni, mint az S90-et, amit nehéz feldolgozni, de igaz. A futómű sokkal feszesebb, eltűnik a himbálózás, és ugyan azzal a motorral az autó sokkal jobb gázreakciókat vesz. Rejtély, de óriási mosoly az arcon, megvan az első kombi, ami kéne!
A panoráma tető szinte bosszantóan jól áll az autónak, nemcsak kívülről, hanem a beltérben okozott szabadság,- és fényérzet fejlesztése miatt. Egyébként sincs panaszunk a beltér méretére, hátul is korrekt hellyel tudjuk megkínálni utasainkat, de egy ilyen járgányból szinte kabrio-élmény hátradöntött ülésekkel csillagokat nézegetni augusztusban egy tetszőleges tópartról.
Az üzleti életben sokat elárul rólunk az autónk, gyakorlatilag névjegykártyaként működik. Ebben az esetben pedig nem is akármilyenként. Ez itt egy ötméteres NAV nullás igazolás. Egy letelepedési kötvény a jófiúk között. Egy amnesztia utáni bankszámla.
Azt üzeni a világnak, hogy:
“Én ezt a pénzt legálisan megkerestem, leadóztam, és egyben kifizettem ezért az autóért”.
A Volvo egy jódarabig rendkívül erős, megnyugtató névjegykártya lesz azoknak, akik szeretnének magukról megbízható, felelősségteljes, higgadt, korrekt képet mutatni, és ehhez már van egy olyan nagyszedánjuk, ami valóban felveszi a versenyt az Audi - BMW - Mercedes klasszikusokkal.
(Fotó: Donkó Péter, Nagy Gergely)