Például a bombasztikus magyar energiavihar miatt. Na, azt sosem fogod elfelejteni.
1. Az atmoszféra
1995 óta több tucatnyi válogatott meccsen jártam, de a bordeaux-i meccs hangulatát semmihez sem lehet hasonlítani. Ebben valószínűleg sok minden közrejátszik: a harmincévnyi sikertelenség során összegyűlt, majd kirobbant energia, a csapat remek játéka, az Eb-hangulat, és még ki tudja, mi minden. Az biztos, hogy a bordeaux-i és a marseille-i stadionokban a szurkolók valami olyan erőteret képeztek maguk köré, ami hihetetlen, szavakkal leírhatatlan eufóriát generál. Lyonban is ez fog történni, ezért ha szeretnél egy életre szóló élmény szerezni magadnak, akkor ne is gondolkozz tovább.
2. Nem veszíthetünk
Kikaphatunk a portugáloktól, de legrosszabb esetben akkor is „csak” csoport harmadikok lehetünk. Ki hitte volna ezt az Eb előtt? Azok, akik azon rinyáltak, hogy pofozógépnek megyünk, biztos nem, és őszintén szólva én is megelégedtem volna egy szerzett ponttal, meg egy-két rúgott góllal, de gyorsan kiderült, hogy ennél sokkal többre képes a válogatott. Elég magabiztosan tértünk vissza Európába, és már biztos, hogy ha csoport harmadikként nem jutunk tovább, vagy továbbjutunk, és a nyolcaddöntőben kiesünk, ez a csapat már akkor is győztesként térhet haza.
3. Az Eb-feeling
Ez az érzés is olyan, mint valami endorfin trip, az ember folyton be van tépve tőle. Fantasztikus lépten-nyomon más nemzetek drukkereibe botlani, eldumálni velük, közös fotókat készíteni, koccintani egyet. Bordeaux-ban egy angol drukkert sikerült meggyőzni, hogy a magyaroknak szurkoljon, Marseille közelében egy halom spanyol szurkoló kívánt sikert az izlandiak elleni meccsre. Az osztrákokkal még a meccs után is el lehetett beszélgetni normálisan, és biztos vagyok benne, hogy Marseille-ben is tudott együtt bulizni izlandi és magyar.
Az izlandi meccs után a provence-i turisztikai iroda vezetője sms-ben írta meg, mennyire örül az 1–1-nek. És ami még fontosabb: szerintem minket, magyarokat sem hoz össze jobban semmi. Bordeaux-ból útban Marseille felé az autópályán nem ment el úgy egymás mellett két magyar autó, hogy ne lett volna integetés, dudálás, zászlólengetés, ökölrázás, vigyorgás: itt vagyunk, és kurvára élvezzük!
4. Lyon jó hely
Ahogy Bordeaux is az volt. A franciák remek házigazdák, Párizson kívül a hírhedt francia arrogancia megszűnik, és csak a kedvesség, nyitottság és szimpátia marad. Hogy is mondhatnék rosszat egy helyről, ahol egy bártulajdonos ingyen almapárlatra hívja meg a magyar drukkert?
5. A csapatnak szüksége van rád
Tudod, miért beszélnek Dzsudzsákék a meccsek után elsőként a szurkolókról? Az ok egyszerű: a tévén keresztül nem jön át az a leírhatatlan, bombasztikus, szeizmikus mozgásokat előidéző energiavihar, amit a magyar drukkerek generálnak a lelátón, és ezt a játékosok is érzik.
Van valami megmagyarázhatatlan kémia a csapat és a drukkerek között, és ugyan nem lehet műszerekkel lemérni, kimutatni, de biztos vagyok benne, hogy a csapat rengetegszer merít erőt belőle.
Szóval irány Lyon, és mindent bele!
Amúgy a magyarok Eb-győzelméért meg 150-szeres pénzt fizetnek, egy százast megér, nem?
