Olasz tésztát olasz fiúktól a Gozsdu udvarban

Mario és Luigi kezdhet nyugtalankodni, mert lehet, hogy hamarosan nem ők lesznek a legkedveltebb olasz páros. Legalábbis nem Budapest belvárosában.

Bekötött szemmel és füldugóval kell végigsétálni a Király utca mögött elfekvő Gozsdu udvaron ahhoz, hogy az ember ne vegye észre, hogyan szökkennek szárba az újabbnál újabb evős-ivós-szocializációs helyek. Vannak azonban olyan pontjai ennek a pezsgő (mondhatni dzsentrifikálódó) terepnek, jellemzően a hátsóbb, dísztelen traktusokban, ahova sokan be sem tévednek, pedig érdemes: egy itt elköltött könnyű estebéd után például teljes bizonyossággal merjük kijelenteni, hogy a nagy fővárosi gasztronómiai koordináta-rendszerből biztosan nem hiányozhat a 2 Spaghi nevű – és ha a Facebooknak lehet hinni, még márciusban nyílt – helyszín, amit annak idején a Playeren is bemutattunk.

Kezdjük ott, hogy teljesen jogosnak érezhetjük az idei ARC-kiállítás egyik vonatkozó alkotását, a magyar ember jobb (és vastagabb pénztárca) híján gyakran folyamodik az otthon főzött tésztához, de nem biztos, hogy nagyon válogat, a lényeg, hogy legyen mit a forró vízbe aprítani. A bevásárlóláncok pultjainak ezt az egyeduralmát igyekszik megtörni a hely, és ha elmondjuk, hogy az üvegvitrin mögött szemügyre vehető – száz grammonként 200 forint körül árult – látványos tésztákat két, egyenesen Milánóból érkezett, legfeljebb a harmincasaiban járó csávó készíti, akkor talán már fel is csillan egy-két tekintet.

Nekünk csillant, mert hiába a puritán, semmitmondó környezet és a fehér műanyagedényben kapott étel – hiszen ez végül is nem egy étterem, hanem egy placc, ahonnan a frissen gyúrt raviolit szépen hazavihetjük, de ahol egyúttal fogyaszthatunk is – végeztével a megelégedettség érzését nem volt bonyolult kitapintani egymáson. Ketten 2400 forintért ettünk egy porciónyi paradicsomos-parmezános tagliatellét, illetve egy pesztós spagettit (de a kínálatban még kakaós, sőt, dióval készített tésztát is találunk, ha épp jókor járunk arra), házi bort pedig kedvezményesen kaptunk a szemközti Szomszéd nevű bárból – és tényleg jó állagú, ízletes pasztát kaptunk, amit a fiúk talán egyenesen a mammától lestek el.

Közben egy gyors nyelvészszakkört is levezényeltünk egyikükkel, aki elmondta, hogy a “due spaghi” kifejezés nem csak két tál spagettit jelent, hanem Rómában például akkor is használatos, ha éppen nyomorult éhesek vagyunk, és oldalba bökjük a havert, hogy dobjunk már össze valamit (“famo du spaghi”). És ha ezt még nyomatékosítani is kívánjuk, van hozzá egy olaszos gesztus is: ugyanazon a kézen található középső- és mutatóujj lefelé mutat, keverő mozdulatokat hevesen imitál – lásd az alábbi videóban. Akár a 2 Spaghi fiúknál is lehet vele próbálkozni, biztosan értékelni fogják.