Az éghajlati és a természeti válság már nem valami távoli fenyegetés, amelyet unokáink egy még fel sem fedezett technológiával fognak megoldani.
A WWF kétévente közzétett Élő bolygó-jelentésének idei kiadványa – a londoni Zoológiai Társaság Living Planet Indexének adatait felhasználva – 5230 emlős-, madár-, hüllő-, kétéltű- és halfaj mintegy 32 ezer populációjának változását értékelte az elmúlt évtizedekre visszatekintve, ebben pedig arra jutott, hogy
alig 50 év alatt 69%-kal csökkent a vadon élő állatok populációja világszerte, amit főleg az állatok természetes élőhelyének eltűnése okoz
– mivel azokat mezőgazdasági területekké alakítják –, de az éghajlatváltozás is egyre nagyobb veszélyt jelent számukra.
Nézzünk csak néhány sokkoló adatot!
- A legsúlyosabb populációvesztést az édesvizű tavakban, folyókban és vizes élőhelyeken élő fajok szenvedték el, ezek létszáma 1970 óta átlagosan 83%-kal csökkent.
- A jelentés szerint a legnagyobb populációvesztés az Amazonas vidékén következett be, ahol az erdőirtás miatt pusztulnak el a korábban az erdőkben élő fajok – átlagosan 94%-kal csökkent az elmúlt fél évszázadban az ebben a régióban vadon élő állatok populációinak mérete.
A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az Amazonas esőerdői gyorsan közelednek ahhoz a fordulóponthoz, amikor már nem tudnak segíteni a globális felmelegedés hatásainak csökkentésében. A WWF vezérigazgatója, Tanya Steele szerint
„ha elveszítjük az Amazonast, elveszítjük a klímaváltozás elleni harcot”.
A kutatók szerint a globális hőmérsékletemelkedést 1,5 Celsius-fokra kell korlátozni ahhoz, hogy a világ elkerülje az éghajlatváltozás legsúlyosabb hatásait. Ennek eléréséhez a természet megóvása is létfontosságú, mert a természeti rendszerek – köztük az esőerdők – nagy mennyiségű üvegházhatású gáz tárolására alkalmasak. A WWF tudományos és természetvédelmi ügyvezető igazgatójától, Mike Barrett-től lehet tudni, hogy évente tízmillió hektár erdő tűnik el, ami komoly hatással van az éghajlatra, az élelmezésbiztonságra és emberek millióinak megélhetésére is, mint mondja:
„az éghajlati és a természeti válság nem valami távoli fenyegetés, amelyet unokáink egy még fel sem fedezett technológiával fognak megoldani. (...) A vezetőknek el kell gondolkodniuk azon, hogy mi történik a bolygó 70%-ával”.
A WWF-jelentés azt is kiemelte, hogy a természet helyreállítása nem lehetséges az őslakos népek és a helyi közösségek jogainak, valamint természetvédelmi vezető szerepüknek elismerése és tiszteletben tartása nélkül.
Szerencsére azért akadnak pozitív példák is, például...
- A ciprusi célzott természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően 1999 és 2015 között 500%-kal nőtt az álcserepes teknősök fészkeinek száma.
- Nagy-Britanniában sikerült visszatelepíteni a kihalt darvakat, és ma már több mint 200 példány él belőlük, a kelet-afrikai Virunga-hegységben pedig 2010 óta a hegyi gorillák száma 480-ról 604-re nőtt.
Ami pedig Magyarországot illeti...
Hazánkban olyan fajokat fenyeget az eltűnés veszélye, mint az elevenszülő gyík, a kaszpi haragossikló, a lápi póc, a magyar szöcskeegér vagy a délvidéki földikutya. A WWF Magyarország természetvédelmi vezetője, Fehér Zoltán pedig azt is elárulta, hogy „a legutóbbi felmérések alapján Magyarországon a közösségi jelentőségű élőhelyek 87%-a kedvezőtlen vagy rossz állapotú, az álló- és folyóvizek között még ennél is nagyobb arányban voltak azok, amelyeknek az ökológiai állapota mérsékelt, gyenge vagy rossz besorolást kapott. Pedig a veszélyeztetett fajok megőrzése szempontjából kulcsfontosságú, hogy milyen állapotban vannak a hazai élőhelyek”.
(Forrás: WWF, MTI, fotó: Getty Images)
Ez is érdekelhet: