Magyar kutatók bizonyították. Azt is, hogy a férfiak prozódikus beszédére kevésbé azok.
Az ELTE Etológia Tanszék, a Természettudományi Kutatóközpont és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat kutatói izgalmas hasonlóságokat tártak fel a kisgyermek- és a kutyaagy közt a túlzó beszédprozódia feldolgozása során, tanulmányuk a Communications Biology folyóiratban jelent meg.
Amikor korlátozott nyelvi képességű alanyokkal – például csecsemőkkel és kutyákkal – beszélünk, hogy felkeltsük a figyelmüket, különleges, túlzó hangsúllyal beszélünk. A babáknak szóló, úgynevezett dajkabeszéd rendkívül fontos, mivel segíti a gyerekek egészséges kognitív, szociális és nyelvi fejlődését, ezért nem meglepő, hogy a babák agya különösen érzékeny erre a beszédstílusra.
De vajon a kutyák agya is érzékeny a kutyáknak szóló beszédre? Ennek megválaszolására magyar kutatók funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) segítségével vizsgálták a kutyák agyi aktivitását. Az MR-ben az éber, korlátozás nélküli kutyák tizenkét nőtől és tizenkét férfitől származó, kutyáknak, babáknak és felnőtteknek szóló, valós helyzetekben felvett beszédet hallgattak.
„Azért izgalmas tanulmányozni, hogy a kutyák agya hogyan dolgozza fel a kutyáknak szóló beszédet, mert segíthet megérteni, hogy a túlzott prozódia hogyan járul hozzá a hatékony beszédfeldolgozáshoz egy olyan nem emberi fajnál, amely hatékonyan támaszkodik a beszédben rejlő különböző jelzésekre, például követi a szóbeli parancsokat” – mondja Gergely Anna, a tanulmány egyik első szerzője.
A kutatás kimutatta, hogy a kutyák agya erősebben reagál a kutyáknak és babáknak szóló, mint a felnőtteknek szóló beszédre, ami az első neurális bizonyíték arra, hogy a kutyák agya a kifejezetten a kutyáknak szóló beszédre van hangolva.
A kutyaagy ezen érzékenysége erőteljesebb akkor, ha nők beszélnek, és befolyásolja a beszélő hangjának magassága és a hangmagasság változatossága is.
Ezek az eredmények arra utalnak, hogy valóban számít, hogyan beszélünk a kutyáinkhoz, agyuk pedig kifejezetten érzékeny a női hangra jellemző eltúlzott prozódiára. „Ami különösen érdekessé teszi ezt az eredményt, az az, hogy a kutyáknál – a babákkal ellentétben – ez az érzékenység nem magyarázható sem a fajtársak jelzéseire való ősi érzékenységgel, sem a női hangnak való intrauterin kitettséggel. Az itt talált agyi érzékenység tehát az egyik első bizonyíték lehet egy olyan neurális preferenciára, amely a háziasítás során alakult ki a kutyákban.
A fokozott érzékenység talán annak köszönhető, hogy a nők gyakrabban beszélnek a kutyákhoz túlzó prozódiával, mint a férfiak”
– magyarázza Gábor Anna, a tanulmány másik első szerzője.
(Forrás: Eötvös Loránd Tudományegyetem. A kép illusztráció.)