Huszonegy kutyát és huszonegy embert teszteltek az ELTE kutatói.
A természetes hangadások egyik kulcsfontosságú szerepe, hogy megmutassák, milyen érzelmek zajlanak a hangot kiadó egyedben. Az ELTE kutatói arra keresték a választ, hogy kutyák és emberek agya mutat-e preferenciát az élőlények természetes hangadására emlékeztető hangokra, illetve a hangok élőszerűsége hatással van-e az agyi feldolgozására.
Ennek érdekében huszonegy kutyát és huszonegy embert teszteltek hasonló módon, nem-invazív funkcionális MRI vizsgálatban. A tesztben a kutatók által mesterségesen generált hangokat játszottak le: ezek egy része az élőlények hangadására emlékeztetett, a másik része pedig egyszerű periodikus (szinuszos) hang volt.
A vizsgálatban a kétféle akusztikus ingerre adott agyi válaszokat hasonlították össze.
„Az ember és a kutya esetében is találtunk olyan hallókérgi területeket, amelyek intenzívebben reagáltak hangadásszerű, mint szinuszos hangokra, míg fordítva, vagyis a hangadásszerű hangokhoz képest a szinuszos hangoknál nem figyeltünk meg erősebb agyi aktivitást egyik fajnál sem – mondta Bálint Anna, az ELKH-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport posztdoktor munkatársa. – Ezzel
elsőként sikerült kimutatnunk nem fajspecifikus, általánosabb preferenciát vokális hangokra egy nem-főemlős fajnál, a kutyánál.”
„Az eredményekből úgy tűnik, hogy ugyanazon agyi régió érzékenysége ugyanarra az akusztikai paraméterre (például alapfrekvencia) eltérő lehet a hallott hang típusától függően. Most először sikerült kimutatni egy nem-főemlős fajban effajta differenciált érzékenységet. Kutatási eredményeink fontos vonatkoztatási és kiindulási pontként szolgálhatnak olyan alkalmazott kutatási területeken,
mint a szociális robotika, hiszen a robotok fejlesztésénél lényeges szempont, hogy azok mesterséges kommunikációs hangjai miként kerülnek feldolgozásra az emberi agyban”
– foglalta össze Gácsi Márta, az ELKH-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport munkatársa.
Ez is érdekelhet: