Bizonyos értelemben a macskák olyanok, mint a farkasok.
Az ELTE Etológia Tanszékének kutatói három, a háziasítás és a szocialitás szempontjából eltérő fajt hasonlítottak össze. Arra keresték a választ, vajon ezek a különbségek megmutatkoznak-e abban, hogy milyen mértékben hajlamosak – mindenféle képzés és jutalom nélkül is – utánozni az emberi viselkedést.
A kutatók először azt figyelték meg, hogy az emberi családokban nevelkedő 42 kutya-, 39 macska- és 8 farkaskölyök hogyan viselkedik egy ismeretlen tárggyal egy idegen szobában, például az orrával vagy a lábával érinti-e meg. Ezután a kísérletvezető egy másik akciót végzett a tárggyal, például, ha a kölyök az orrával bökte meg, akkor ő a kezével ért hozzá. A kérdés az volt, vajon a kölyök ekkor leutánozza-e a látott akciót, megérinti-e a tárgyat a mancsával.
Claudia Fugazza, a csoport vezető kutatója az ELTE közleményében kiemelte, „míg a kutyakölykök szinte azonnal ránk néztek, négyszer, illetve ötször tovább tartott, mire a farkas-, illetve a macskakölykök figyelme ránk irányult”.
A kutya- és farkaskölykök a tesztek csaknem 70 százalékában megismételték a bemutatott viselkedést, kétszer olyan gyakran, mint a macskakölykök.
A tanulmány megállapította, hogy egyedül a kutyakölykök voltak hajlamosak az emberi demonstrációnak megfelelő testrészükkel utánozni a viselkedést (például kéz–mancs), annak ellenére, hogy ez nem egyezett az általuk demonstráció előtt spontán használt testrészükkel.
„Demonstráció hiányában fajtól függetlenül a kölykök többnyire az orrukkal értek a tárgyhoz. Miután látták, hogy a kísérletvezető a kezével érintette a tárgyat, egyedül a kutyakölykök használták a mancsukat” – számolt be Stefania Uccheddu, a tanulmány társszerzője. A kismacskák és a farkaskölykök esetén nem volt jellemző ez a viselkedés.
Kutya vs. macska
A különbségek mögött feltételezett két tényező – a veleszületett társas hajlam (kutya és farkas) és a háziasítás (kutya és macska) – kapcsán a kutatók megállapították, hogy az eredmények mindkét tényező szerepét alátámasztják. „Míg a kutyák és farkasok őse csoportban élő, társas állat, intenzív falkán belüli együttműködéssel a túlélésért, a macskák őse magányos vadász volt” – magyarázza Temesi Andrea, a tanulmány társszerzője.
„Bár a kutya és a macska is háziasított faj, amely ma családi kedvencként szoros kapcsolatban él az emberrel,
a kutyát régebben háziasították (20-40 ezer éve), és az emberrel való együttműködésre szelektálták. A macska háziasítása ezzel szemben csak körülbelül 10 ezer évvel ezelőttre datálódik.
A szerepük az egerek, patkányok irtása volt, azaz önállóan vadásztak az emberi környezetben” – mondta Gácsi Márta, a tanulmány társszerzője.
Így nem meglepő, hogy csak a kutyakölykökben alakult ki hajlam arra, hogy fokozottan figyeljenek az emberekre és utánozzák cselekedeteiket, még akkor is, ha erre az adott helyzetben nincs olyan közvetlen motivációjuk, mint például a táplálékszerzés vagy a játék.
Az eredmény nemcsak elméleti, hanem alkalmazott szempontból is izgalmas. „Úgy gondoljuk, hogy vizsgálati eredményeink alapot képezhetnek olyan képzési módszerek kidolgozásához, amelyek a kutyakölykök spontán figyelmén és emberi akciók utánzására való hajlamán alapulnak. Így
a jövőben a kutyakiképzési technikák kevésbé függhetnek a jutalomfalatokkal történő megerősítéstől, és jobban kihasználhatják a kutyakölykök természetes hajlamát a szociális tanulásra”
– összegezte Pogány Ákos.
(Forrás: ELTE, Scientific Reports, MTI. A fotók illusztrációk.)
Még egy kutyás hír a közelmúltból: