Mivel szeretünk minél többet tudni azokról a finomságokról, amiket iszunk, elmentünk Athénba, hogy megnézzük, hol születik Görögország legrejtélyesebb itala.
Egy kellemes őszi napon
az athéni Lycabettus hegy aljában állok, és egy fogaskerekűn haladok felfelé a hegytetőn található étterembe. A jármű útját Metaxa tematikájú fényjáték borítja, a hegytetőn megbújó étterem teraszáról felejthetetlen kilátás nyílik Athénra és az arany fényekben fürdő Akropoliszra. Hamarosan egy koktélt nyomnak a kezembe, így a szó eredeti és átvitt értelmében is csúcspontra ér az athéni látogatásom. A városon körbepillantva nem nehéz megérteni, milyen életérzést szeretne közvetíteni az immár százhuszonnyolc éves italmárka a világ felé.
Időutazás a 19. századba
1888-ban Spyros Mataxa üzletember úgy döntött, hogy egy olyan italt szeretne létrehozni, amely az átlagtól eltérően selymes és elegáns. Az ital nagy siker lett Görögországban, tizenöt éven belül italgyárakat építettek Isztambulban és Odesszában, és 1900-ban már az Amerikai Egyesült Államokba is importáltak. A Metaxát eleinte konyakként forgalmazták, de 1937-ben szakítottak ezzel a gyakorlattal. 1968-ban a cég üzemei Pireuszból Athénba költöztek, és azóta is ott működnek. Mindössze két olyan görög vállalat létezik, amelyik túlélte mind a két világháborút, ebből a Metaxa az egyik.
A Metaxa 48 éve Athén egyik csendes külvárosában,
Kifissiában lakik, látogatóközpontja nincs, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy körbevisznek az üzemben. A túra egyik legérdekesebb része kétségtelenül a pinceként szolgáló gigantikus raktár, amely hatalmas, több százéves tölgyfa hordókkal van teletömve. Olyan, mintha Az elveszett frigyláda fosztogatói utolsó jelentében lennék, amikor a ládába csomagolt frigyládát eltüntetik egy végtelenül nagynak tűnő raktárban.
A Metaxa raktára is tele van feltérképezetlen kincsekkel, Kostas Raptis, mester évek óta katalogizálja a hordók tartalmát. A hatvanas évei elején járó férfi filmsztárok karizmájával rendelkezik, és teljhatalommal bír a görög cégen belül: ő határozza meg az új italok ízprofilját.
Egy hangulatos italkóstolón bemutatja a Metaxa zászlóshajóit, az öt és tizenkét csillagos Metaxát, az Angels Treasure-t, illetve a limitált szériás Aent, ami a portfólió legújabb darabja. A felszolgált hatféle mintából ez az egyetlen egy, amit megiszik, szinte az utolsó cseppet is kihörpinti a pohárból.
Az Aen a cég 120. születésnapjára készült, és 1888 palackot gyártottak belőle. Raptis mester az évek során végigment a cég készletein, és 80 évesnél régebbi párlatokból összeállította élete mesterművét, kvázi a Metaxa esszenciáját. Mindegyik palackba került pár csepp az 1-es számú hordóból, amely a Metaxa történetének legelső hordója volt.
Egy palackért több mint háromszázezer forintot kérnek, úgyhogy némi számolás után kiderül, hogy a felesem majdnem huszonötezer forintot kóstál. Az élmény egyszerre markáns és lágy, az íz balzsamos, olyan mintha cseppfolyósított napfényt kortyolnék. Ahogy a minőségi, nehéz szeszek általában, azonnal a saját univerzumába ránt, ami egy olyan világ, amiben egy ideig kellemes dolog elidőzni.
Kostas Raptis egy személyben
testesíti meg a majdnem 130 éves Metaxát, és a személye jól szimbolizálja, hogy annak ellenére, hogy egy világmárkáról beszélünk, a Metaxából nem tűnt el az eredetiség, az egyéniség és a szenvedély. A kémikus végzettségű Raptis már huszonhét éve a Metaxa elsőszámú ízfelelőse, a cég történetében pedig ő az ötödik, aki betölti ezt a pozíciót. A szerepe hasonló, mint egy parfümőré, és egészen érdekes belegondolni, hogy egy akkora nemzetközi vállalat, mint a Metaxa, ennyi mindent bízzon egyetlen egy ember orrára és ízlelőbimbóira. Az utódját évek óta keresi a cég, de nem könnyen, mivel a különleges képességeket igénylő munkakör nem olyasmi, amit az iskolapadban el lehet sajátítani. Amikor megkérdeztem tőle, hogy szerinte engedi-e a Metaxa, hogy valaha nyugdíjba vonuljon, felnevet. (Nos, meglátjuk, válaszolta.)
Annak ellenére, hogy a Metaxa
túlélte két világháborút, egy polgárháborút és két világválságot, az utóbbi gazdasági recesszió, mint mindenkit, a görög márkát is rosszul érintette, és akkor azt még nem is említettük, hogy a gazdaságuk összeomlása még az eurózónát is veszélyeztette. Az alkoholra kivetett extra adók miatt a legnépszerűbb terméküknek számító öt csillagos Metaxa ára a világ legtöbb országában egyik napról a másikra tíz százalékkal drágult, ami hátrányosan érintette őket az árversenyben. Mindezek ellenére az ikonikus görög ital ismét erősödőben van, főként azért, mert az évtizedek során nem tévesztették szem elől az identitásukat. Bár a Metaxát nagyon is ésszerű okok miatt nyári italként, koktélok népszerű hozzávalójaként pozícionálják, ahogy a jó brandyk vagy konyakok, akár egy hideg téli estén is megállják a helyüket.
