Dérrel-dúrral érkező júliusi égindulások előtt nagyon furcsává tud válni egy nagyváros, főleg, amikor már fényszórókra is szükség van, pedig jobb esetben ilyenkor még leégést is tudunk produkálni egy vízparton. De ez nem a jobbik eset, mert kavar felettünk a mordori szupercella, remeg a levegő, és ha ilyenkor vele együtt remeg az ürességtől kongó has is, az meg kifejezetten bizarr együttállás. És még ezt is lehet überelni azzal, amit a bevezetőben leírtunk. Mivel azonban sem Higgs-bozon, sem gömbvillám, Uri Geller vagy bármi hasonló jelenség nem volt a közelben, és érzésünk szerint az elménkben sem, ezért csak arra tudtunk következtetni, hogy minket itt borzasztó gyorsan kiszolgáltak.
Az “itt” helye pedig az ötödik kerület egyik nemrég nyílt étterme, a Padthai Wokbar, ami egy egészen újszerű kiszolgálási rendszert talált ki: a remegő has birtokosa bármilyen alapanyagokból összevariálhat magának egy tál wok-ételt - először alapot választva, majd feltéteket, végül szószt -, ami viszont elképesztő svunggal készül el, de úgy, hogy az ne rontson a végkimenetelen. Ezt úgy érik el, hogy az egyes hozzávalók már előre, pontosan kiporciózva várják, hogy hozzájuk nyúljon a szakács, akinek így nem kell már arányokkal törődnie, hiszen azt megtették helyette, csak egymás mellé dobálja az elemeket, amiket szemvillanás alatt összepirít.

Teszik mindezt egy üvegkalicka mögött sisteregve, látványkonyhásan, de úgy, hogy közben ne ússzon az egész hely pikáns szagokban, így az evés szent folyamatát már nyugodtan lehet abszolválni. Apropó, evés: bár a puritán dizájnra egy szavunk nem lehet, és ízlése válogatja, hogy az ananász, répa, hagyma meg a többi zöldség falból kitüremkedő együttese mennyire hat ránk érzékenyen, de az egyik plexifalra vésett, evéssel kapcsolatos bölcselkedések igazán kimaradhattak volna (angolul vannak egyébként, a példa kedvéért álljon itt egy közülük: “a jó kaja olyan, mint a jó szex.” Még jó, hogy annyira nincs szem előtt).

Viszont nem ezért jöttünk, hanem a gyomorremegés miatt, aminek orvoslásaként két különböző ételt kértünk: egy klasszikus pad thai-t, illetve egy rákkal feldobott pad krapao koong-ot. Mindkét étel kifejezetten telt, közel eszményi ízélményt hordozott, annyira, hogy thai vonalon ennél jobbat szerintünk még nem fogadtunk be Budapesten: a gyömbér és az ánizs pont úgy kélt táncra, mint a már hangulatában lévő Skrillex rajongó önnönmagával a gombnyomogatós zúzda tetőfokán. Hágva. Vagy képzeljünk el egy ennél szofisztikáltabb hasonlatot, mindegy, a következtetés ugyanaz: a Padthai-ba menni kell és enni kell.

 V. ker. Október 6. u. 4.

Vannak egyéb remek helyek is, amiket teszteltünk: disznótoros és vietnami gyöngyszemek, kurd gyrosos, mexikói tacqueria, artisztikus környezetben működő kávézó, és egzotikus hangulatú hummuszbár, autentikus japán vendéglő, magyaros tejbár, tengeri halas büfé és házinénis hamburgeres, édességes mennyország csak itt, csak most, csak nektek!