Férfiharisnya

A legtöbb nő valószinűleg csak a pökhendi és sármos-romantikus Mr. Darcyn vagy az arrogáns és nyájas szexpredátor Vicomte de Valmonton képzeli el ezt a kiegészítőt, ami talán nem is baj. Ezek a csak térd alatt látszó harisnyák még nem is olyan meghökkentők, mint régi rokonaik, a teljes alsó részen feszülő culotte-ok. A culotte szó a franciában mára már fehérneműt jelent: ez az etimológiai változás önmagában elég ékesen illusztrálja, mennyire szemérmetlen ruhadarab is volt ez. A harisnyákat oldalt mindenféle csipkével, fodorral és szalaggal díszítették a XVII. században – akkor az öltözködés nagyon uniszex jelleget öltött. Ennek a ruhadarabnak a leggings lehet a modern megfelelője, ami sok lányon látva is megrökönyödést vált ki, nemhogy férfiakon – kíváncsian várjuk, vajon visszatér-e valaha ez a darab a férfidivatba.

Az abroncs nem jár egyedül

Habár bizonyos Haute couture kollekciókban, esküvői és szalagavatós ruhákban gyengéden vissza-visszaköszön a krinolin, ismertebb nevén abroncs, eredeti formájában azonban a XIX. század végére teljesen köddé vált. Az abroncs ismert kiegészítő: minimum négysoros merevítésű fémből – régen fából vagy csontból is – készült keretet jelent, ami a középkortól egészen Sissiig közkedvelt emelőeszköz volt bő leomlású ruháknál. Ha néha meg is jelenik a modern divatpalettán vagy kosztümös bulikon, sajnos sokszor elkeserítő az eredmény: merev karikák türemkednek ki a ruha alatt. Ez azért van, mert az abroncs elengedhetetlen kiegészítőjét, az alsószoknyát is elfelejtettük, amit a ruha és az abroncs közé kell építeni a merevség elfedése végett. A teljesen felszerelt abroncsos ruha megdöbbentően nehéz, és méretéből fakadóan a mozgásteret is korlátozza: nem valószínű, hogy valaha is visszatér a munkába rohanó nők dereka köré.

Szeméremkupak

Eredeti hivatása szerint a fent említett, férfiharisnyák és szűkre szabott culotte-ok viselőinek intim részét volt hivatott takarni, mivel ezek az indiszkrét, zavarbaejtő ruhadarabok szinte semmennyire sem fedték viselőjük hímtagját (lásd főképünkön). A harisnyaszárak közti rést befedő szeméremfedő erszény vagy kupak formákban terjedt el a XV. századi Franciaországban, majd Európa-szerte ismertté vált. A kiegészítő azonban épp ellentétes hatást ért el; habár eltakarta a hímtagot, ám viselőjének férfiasságát sokkalta jobban hangsúlyozta, mint testre simuló elődje – és habár morálisan nagyon elítélt darab lett belőle, népszerűsége a XVII. századig töretlen volt. Végül lassan mégis kiveszett a férfiak kelléktárából, és nyoma sincs egy ruhadarabban sem.

Kalapkavalkád

Utoljára következzék a fejfedők evolúciója, ami a legérdekesebb és egyben a legabszurdabb is minden ruhadarab közül. Lady Gaga híres homlokba lógó karajdarabjával szépen megkoronázza ezt a több évezredes hagyományt – nem is hinnénk, mennyi mindent képesek voltak elődeink a fejükre aggatni! Kitömött állatoktól kezdve hajra épített léghajón át alkarhosszú szarvakig mindenfélét hívtak kalapnak őseink.

Sokszor a fejfedő hossza, díszessége és anyaga mutatta viselője rangját, így az ó- és középkor kalapjai nem csak mókás kinézetük, hanem elképesztő méreteik miatt is figyelemreméltóak: égig érő süvegek, összelapított tortára emlékeztető hatalmas trubadúr kalapcsodák, csörgősipkák, strucctollas, gyémántos, csatos, brokátokkal rakott, pompomos – a fantáziának semmi sem szabott határt. Ezek a kalapköltemények mára már letisztultak és anyagukban, formájukban csak halványan emlékeztetnek meghökkentő rokonaikra, ha azonban például a legutóbbi angol királyi esküvő figyelemfelkeltő és közízléstől elrugaszkodott, hírhedtté vált fejfedőire gondolunk, az abszurd kalapok visszatérte talán nincs is olyan messze.

Tovább:
A legfrissebb cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
A férfiszoknya történetéhez

(Képek: Port, Divattörténet, Wikipédia)