Morpho árnyjátékai meghekkelik az agyat, többféleképpen értelmezhetőek, megdolgoztatják a képzeletet.
Felismerhetetlenné torzított képek, melyek csak egy bizonyos szemszögből, esetleg egy tükörtárgy segítségével válnak értelmezhetővé – definíciója szerint ez az anamorfózis. Nehezen elsajátítható művészet, de vannak, akiknek ez a kifejezési forma a természetes, és meglepő könnyedséggel bánnak a műfajjal a saját formanyelvükön.
Ilyen Bruno Gouagout, művésznevén Morpho is, aki (legalább) kettős olvasatot kínáló anamorfikus szobrokat készít.
Az anamorfózisok kicsit olyanok, mint szójátékok: meghekkelik az agyat, egy pillanatra nem tudjuk, hová forduljunk, keressük a fogást a képen. Megdolgoztatják a képzeletet, többféleképpen értelmezhetőek. Morpho hol játékos, hol komoly, hol talányos alkotásokat készít:
De vannak munkái, amiket didaktikusnak érzünk:
Máskor pedig kilép a „két nézet” sablonból, és több látószöggel, tipográfiával kísérletezik:
Az egykori művészettörténet tanár jellemzően fából készíti a szobrait, többnyire egy-egy tárgyból vagy fogalomból kiindulva, azok szimbolikus értelmét keresve. Állítólag a kreativitás, a technikai leleményesség iránti fogékonysága még gyerekkorából jön, amikor cisztás fibrózisban szenvedett, és a kórházi kezelések alatt egyfajta menekülésként kezdte csiszolgatni a képességeit.
Bruno Gouagout különös munkáiból az Instagram- és LinkedIn-oldalán láthatsz még többet.
(Forrás: Creapills, 2Tout2Rien, fotók: Twitter)
Ez is érdekelhet:
Agycsavaró illúziónak tűnik ez a tengerparti szobor
A táskát cipelő, megszaggatott szobrok ismerősek lehetnek a netről: Bruno Catalano most díjat nyert az egyikkel, és elmondta, miért ilyen az Utazó című sorozata.
