Csak vicceltünk, nem az.

A nemrégiben Washingtonban kiállított észak-koreai festmények ugyanis tökéletesen megfelelnek az uralkodó rezsim elvárásainak, amiben nincs semmi meglepő, ugyanis a sztálinista diktatúrában nem születhet meg semmi olyan, ami ne kapta volna meg a Kedves vezető és rezsimje áldását.

A csöpögősen giccses, és hatalmas, átlagban három éter széles alkotásokon az észak-koreai történelem kisszabású, de a rezsim számára bizonyára fontos események zajlanak. Katonákat, munkásokat, az egyszerű koreai népet emelik itt folklorisztikus piedesztálra, mindenki mosolyog, mindenki jól táplált, lelkes, áthatja a hazaszeretet, és a rendszer felsőbbrendűségébe vetett hit.

Valami mégis azt súgja az embernek, hogy a festményeket látva nem sok mindnekinek lesz kedve Észak-Koreába költözni.