Valahogy egyszerre tűnt bizarrnak és logikusnak az autós étterem és a jobbféle olasz konyha házasítása, ezért nem volt kérdés, hogy kipróbáljuk a budaörsi bevásárlóközpontoknál lévő, január közepén megnyílt új Bellozzót. Az étteremnek ez az első drive-in szolgáltatása, eddig több budapesti plázában, illetve Pécsett és Debrecenben szolgálták fel a minőségi alapanyagokból, frissen készülő olasz fogásokat.

A Bellozzo Drive Budaörs viszont egy új épület, a télen húzták fel az IKEA és az Auchan parkolója közt, az épületektől távolabb. Teljesen rendben van a hely, meg is lepődtünk, mennyire tele van hétköznap kora délután, már kissé túl az ebédidőn. Meg is lett az autós rész egyik funkciója: akinek nem jut hely odabent, még mindig ebédelhet kint. Na jó, nem akarjuk elviccelni, de azon tényleg gondolkodni kellett kicsit,

miért akarna bárki autóban enni, ha ehet kényelmesen egy asztalnál, pár lépéssel odébb?

Az alábbiakra jutottunk:

• Bulizik nyáron a haverokkal, és jó ötlet olasz kaját rendelni autóból.
• Épp vett egy új bútort, rohan haza, ezért csak elviszi a rendelést, és otthon eszi meg.
• A Balatonra tart, az útitársai farkaséhesek, praktikus tehát út közben enni. Járulékos előny: érkezés után nyomban behasalhatnak a tóba.
• Másnak visznek kaját, azaz alapvetően elvitelre kérik.

Töprengés ide vagy oda, a drive szolgáltatás működik. Odagördülsz a kaputelefonhoz, a mellette lévő, szépen kivilágított étlap alapján leadod a rendelést, pittyentesz a kártyával, elveszed a blokkot, rajta a sorszámmal, begurulsz a számozott parkolók bármelyikébe, vársz.

Nem sokat, mert az étel hamar kész. Direkt pizzát is kértünk, és mint lemértük 10 perc, 50 másodperc alatt kijött a teljes rendelés.

Sok? Nem sok? Ha azt vesszük, hogy a komplett menü kijött, közben meg nyugisan beszélgettünk, akkor inkább nem sok. Szóval tovagördültünk a kis ablakhoz, ahol mosolygós arcok átnyújtották a menüt papírzacskóba pakolt dobozokban, az üdítőt és a lattét papírtálcán, a pizzát pedig pizzásdobozban. Az egésznek volt egy unpacking feelingje, vagyis odabent kíváncsian néztük, milyen dobozokat kapunk, milyen evőeszközökkel. Kevés időbe telt, volt hangulata, úgyhogy már nem is tűnt bizarrnak az autós fogyasztás.

Pizza, pasta, pesto

Azért a lényegről se feledkezzünk meg, a következőket rendeltük:

• Pesto con scampi
• Margherita pizza
• Funghi di Bosco
• Bellozzo cukormentes limonádé
• Latte macchiato

A legnagyobb meglepetést a saláta okozta. Salátánál sosem tudni, mire számítson az ember, de többnyire bejön. Itt nagyon bejött: a pesto kiválóan passzolt a különféle zöldekhez, egyik íz sem nyomta el a másikat, viszont remek összhatást teremtettek, és még az adag is nagy volt. A garnélarák tökéletesen kiegészítette az alapot, így hát a többi (csirkés, pisztáciás) változatot is lelkesen megkóstolnánk ez alapján. Bónuszként az enyhén sós, szépen átsült grissini egy komplex ízvilágot tárt fel, összességében pedig még laktatós is volt.

Olyannyira, hogy a második fogás, a válogatott erdei és vargányagombákból készült, fehérboros mártásban tálalt Funghi di boscót már csak két körben sikerült megenni. Mindenekelőtt a tészta (fusillit választottunk, de penne, spagetti és teljes kiőrlésű mezze is van) jóval nagyobb volt a bolti társainál. Mint a Bellozzótól megtudtuk, a pasta

azért al dente, mert így jóval kevésbé terheli a gyomrot, ugyanis „minél tovább főzzük a tésztát, annál ragadósabbá válik, és annál nehezebb megemészteni”.

Az apró titkok egyike. A másika viszont az, hogy hová lett a fokhagyma és a chili, amit külön kértünk rá? Némi fokhagyma íz még kiérződött a szószból, de chilivel nem igazán találkoztunk. Tudatosan választottuk a gombát is, mert – bár ez alapvetően egy másik cikk témája – úgy sejtjük, a gomba az új hal: így-úgy a halat elkezdtük beépíteni a mindennapi ételeink közé (igaz, még mindig nem eléggé), a gomba viszont sokunknál még mindig leesik a térképről, holott roppant egészséges. Itt mindenesetre frissen, gőzölgősen fehérboros mártásban eléggé bejött.

Naná, hogy kértünk pizzát is, direkt egy sima margheritát, hogy élvezzük az olasz konyha egyik erősségét, a kevés, de nagyon jó alapanyag összhatását. Napérlelte paradicsom, friss mozzarella, zsenge bazsalikom alkotta az olaszos trikolort, de a szakismeret az elismerésre méltóan vékony tésztán is látszott – ami persze igazi pizza lisztből készült. A pizza liszt „nem csíráztatott” lágybúzából készül, a búzaszemek puha belét az őrlés során extra finom szemcseméretűre törik össze, majd az őrleményt többször át is szitázzák. Magas gluténtartalom, lazán gyúrható, nem ragadós, lélegző, könnyű tészta. Ilyen, amikor a tésztát csak úgy önmagában is befalnánk, kis túlzással mindegy is, milyen feltét van hozzá.

Végül kértünk italt is, és bár a céges cukormentes limonádé (sorrentói citrom + menta limonádé) és a latte macchiato is teljesen rendben volt, külön elemzést nemigen tudnánk írni róluk.

A teljes menüsor tízezer forint alatt maradt, ami két embernek minőségi ételekért egyáltalán nem sok mostanság. A drive élmény kicsit talányos, de egyáltalán nem rossz, az ételek közül pedig még vissza is mennénk kipróbálni ezt-azt, vagyis egy jóféle hiányérzet maradt bennünk a végére.

(Fotók: Player.hu / Bodor Tamás)

Ez is érdekelhet: