Százéves a világ első kereskedelmi reptere, ahonnan tizenöt éve nem szállt fel járat, mégis naponta tízezren látogatják.
1923. október 8-án jelölte ki a Reichsverkehrsministerium, vagyis a német birodalmi közlekedési minisztérium Berlin Tempelhof nevű területét repülőtérnek, bár már jóval korábban, 1909-ben is végzett ott repülést a francia Armand Zipfel és a nála jóval ismertebb nevű Orville Wrigth, a Wright fivérek fiatalabb fele. Négy évvel később készült el a terminál épülete, illetve az azt a belvároshoz csatlakoztató föld alatti vasút – olyasmi, amiről Ferihegy kapcsán mi majd száz évvel később is csak álmodozunk.
A légiforgalom növekedése miatt a náci kormány a harmincas években a reptér komoly fejlesztéséről döntött, 1941-ben készült el Ernst Sagebiel tervei alapján Európa legnagyobb épülete:
a félköríves, a terminált, a hangárokat és a többi kiszolgáló létesítményt is magába foglaló, összesen 17 ezer helyiségből álló karéj hossza 1,2 kilométer.
Bár addigra ez számított az egyik legforgalmasabb reptérnek a bolygón, a méreteit nem csak ez indokolta: a hitleri Németország főépítésze, Albert Speer a Berlin helyére álmodott új birodalmi és világfőváros, a 120 méter széles, öt kilométer hosszú sugárút köré épített Germania egyik fontos épülete lett volna – végül Berlin fontos épülete lett. Norman Foster sztárépítész a világ repülőterei ősanyjának nevezte.
A második világháború nem a németek tervei szerint alakultak, a kettévágott Berlinben a Tempelhof az amerikaiak által ellenőrzött oldalra került, és meghatározó szerepet játszott abban, hogy az első jelentős hidegháborús esemény, a szovjet szárazföldi blokád ellenére is alapvető élelmiszerekhez és áruhoz juthasson mintegy kétmillió nyugat-berlini a légihíd segítségével, 1948 júniusától ’49 májusáig.
Már a blokád idején döntöttek egy másik berlini reptér, a Tegel megnyitása mellett, ám az ezredfordulóra mindkettő belvárosi repülőtérré vált, annak minden hátrányával együtt. 1996-ban döntöttek arról, hogy a nemzetközi légi forgalmat a két legendás reptér helyett egy, a harmadik, a Schönefeld köré épült új, hatalmas repülőtérre helyezik át: a Schönefeldet beolvasztják, a Tegelt és a Tempelhofot pedig bezárják.
A berliniek viszont a nyilvánvaló problémák ellenére is szerették a Tempelhofot, ezért népszavazást rendeztek a nyitvatartása érdekében.
Bár a 2008-as referendumon több mint 60% támogatta ezt, a 36 százalékos részvételi arány miatt a szavazás végül érvénytelen lett. A repteret még abban az évben bezárták, Tegelt pedig 2020-ban.
Bezárták Berlin ikonikus repterét: a Tegel izgalmas története
A második világháború éveiben a túlélést, a fal leomlásáig pedig a szabadság egyik jelképét jelentette.
De mit lehet kezdeni egy ekkora, funkcióját vesztett létesítménnyel? A válasz a Tempelhof esetén nem egymondatos. A központi elhelyezkedés miatt adná magát, hogy lakó- és/vagy irodaépületeket húzzanak fel a területen – volt is ilyen befektetői szándék –, de inkább egy háromszáz hektáros közparkot alakítottak ki különböző sportpályákkal, szabadidős lehetőségekkel.
Rendszeresek a különböző vásárok, koncertek és más rendezvények, vezetett túrákon lehet megismerni a hely történetét, ideiglenes menekülttábort alakítottak ki, éveken át Formula E-autók versenyeztek ott, ahol évtizedekkel korábban még repülőgépek készültek a fel- és leszálláshoz. A berliniek 2014-es népszavazáson úgy döntöttek, nekik így tökéletes Tempelhof, azóta törvény tiltja az ingatlanfejlesztést.
Ez is érdekelhet:
Radikálisan újragondolják a reptéri élményt Szingapúrban
Mintha egy új kerület épülne a városban, olyan lesz a szingapúri reptér új terminálja: szervesen kapcsolódik a városhoz, akár alterminálokra bontható, és felkészül az alternatív üzemanyaggal működő repülőkre is.
