Július elsejével egy korszak lezárult Budapesten, az utcákon árválkodó, aprókat nyelő, jegyeket nyomtató fémdobozok átadják a helyüket, és a parkolás teljesen a digitális térbe költözik. De hogyan jutottunk el a híd alatti fizetős parkolástól az első parkolóórákon át odáig, hogy a telefonunkról intézzük a parkolási díj fizetését? Gyere velünk egy kis időutazásra, ahol a parkolás nem egyszerűen helyfoglalás, hanem a fizetés módja miatt mindig is egy kis túlélőtúra volt.
Bár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a fizetős parkolás a rendszerváltás szüleménye, a valóság az, hogy Budapesten már több mint hatvan éve kell fizetni a közterületi várakozásért. A történet 1965-ben kezdődött, a nem sokkal előtte átadott új Erzsébet híd pesti hídfője alatt, ahol az újonnan kialakított parkoló hamarosan olyan népszerű lett, hogy a Fővárosi Tanács a zsúfoltság enyhítése miatt bevezette a korábban teljesen ismeretlen parkolási díjat.
A szabály egyszerű volt, reggel 8 óra és este 22 óra között a motorkerékpárok négy órát, a személyautók két órát, az autóbuszok és motorkerékpárok egy órát parkolhattak egy forintért. A díjat akkor még nem automatával kellett megfizetni, hanem a díjbeszedő vállalat dolgozói szedték be a helyszínen, és ez a rendszer még abban az évben megjelent a Vörösmarty és az Erzsébet téren, valamint a Margitszigeten is.
Nyugatnémet órákkal
A hatvanas évek végére, hetvenes évek elejére az autók száma rohamosan növekedett, már több autó akart parkolni, mint amennyi parkolóhely rendelkezésre állt, ezért 1974-ben jött el a parkolóórák bevezetésének ideje, az elsőt a Vörösmarty téren állították fel. Mivel a szocialista országokban ekkor még nem gyártottak ilyen szerkezetet, ezért a nyugati piacról elérhető legolcsóbb megoldásra, a frankfurti VDO Citymatic órákra esett a választás.
Az első budapesti parkolóórák még egészen más elven működtek, mint a most búcsúzó automaták.
Minden egyes parkolóhely mellett külön kis oszlopon állt egy gép, amibe be kellett dobni az aprót, negyedóra parkolás 1 forintba került. A szerkezet teljesen mechanikus volt, amikor lejárt a parkolás, egy rugós szerkezet kiugrasztott egy piros lapkát a készülék tetejére, innen tudta a parkolóőr, hogy annak az autónak lejárt az ideje.
Az első években még csak pár száz, a nyolcvanas évekre már csaknem kétezer ilyen parkolóóra volt a budapesti utcákon, és a Vörösmarty téren megjelentek az első piros órák, amik legfeljebb egyórás várakozást engedélyeztek. A parkolási díjak is növekedtek, a nyolcvanas évek derekára már 20 forint volt egy óra parkolás ára, ezért hamarosan olyan órák is megjelentek, amelyek többféle érmét is elfogadtak.
Jegynyomtató automaták
A ma ismert, utcánként felállított jegykiadó parkolóautomaták csak a rendszerváltás után, az 1990-es évek második felében váltották fel a mechanikus órákat. A gép egy kis papírjegyet nyomtatott, amit a szélvédő mögé kellett tenni, és mivel a sofőrök gyakran elfelejtették, meddig is érvényes a kifizetett parkolásuk, a főváros 2003-ban bevezette, hogy a jegyet két példányban nyomtatta ki, így az egyik példányt az autósok zsebre tehették emlékeztetőül.
Az automaták terjedésével a magyar autósok is feltalálták magukat, és a parkolási díj kijátszása valóságos nemzeti sporttá nőtte ki magát. Megindult a próbálkozás az automaták átverésével, és a még érvényes jegyek másnak átadása is megszokott módszernek számít. A parkolóőrök és az autósok harca része lett a budapesti folklórnak, amit csak fokozott, hogy az automatákból befolyt összeg sem mindig a legtisztább úton jutott el a rendeltetési helyére.
Telefonnal, okosan
Az újabb automatákon már kártyával is lehet fizetni, és a készülékek SIM-kártyával kommunikáltak a központtal, jelezve a meghibásodást vagy a rongálást, az okostelefonok és a mobilparkolás elterjedésével azonban a több mint 3000 budapesti utcai automata fenntartása mára gazdaságtalanná, és valljuk be, feleslegessé vált. 2026. július elsejétől már csak telefonon lehet intézni a parkolást, az automaták eltűnnek, a helyükre a zónakódot tartalmazó jelzések kerülnek.
Nem kell többé százasokat gyűjteni vagy pénzváltásért kuncsorogni a sarki trafikban, és az automatákhoz zarándokolni a parkolási díj fizetése miatt, vagy visszarohanni a kocsihoz, ha elhúzódott a tárgyalás,
elég csak egy alkalmazásban – vagy akinek nincs okostelefonja, sms-ben – kényelmesen elindítani a parkolást. Az automaták retró utcabútorként mehetnek a múzeumba, mi pedig végképp beléphetünk a készpénzmentes parkolás korszakába Budapesten.
(Nyitókép: Fortepan / Főmterv, 1975)
Ez is érdekelhet:
Itt állíthatod be, hogy a Player az elsők között legyen a Google keresőben







