Kifinomult, összetett íz, érzéki illat, elegáns, hosszan tartó lecsengés – nagyon leegyszerűsítve ezek a Diplomático rum védjegyei, mi viszont abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy néhány pohár és szemléltetőeszköz társaságában leülhettünk a GoodSpirit bár egyik asztalához Nelson Hernandezzel, a venezuelai cég Maestro Ronerójával, aki segített rendet vágni a dél-amerikai cukornádültetvények világában.

Bár a Diplomático globális cég, Maestro Ronerót (vagy Master Blendert) mindössze négyet alkalmaz: a team vezetője Tito Cordero, míg Nelson az egyik csapattag. Ők négyen soha nem ülhetnek együtt repülőre, nem is dohányozhatnak, szóval nagyon vigyáznak rájuk.

Nelson ezzel együtt az év közel felét Európában tölti, lévén ez a Diplomático legfontosabb piaca. És innen lesz érdekes a dolog, ugyanis Nelsont nem szendvicsemberként mutogatják szerte a vén kontinensen: sokkal inkább tanár, egy barátságos, halk szavú, megnyerő dél-amerikai úriember, aki kívülről-belülről ismeri a céget, a teljes gyártási folyamatot, és bár nyilván minden összetevő titkát nem mondta el, nem is ez volt a lényeg:

Nelson pontosan érti, miért egyedi és nívós, amit készítenek, a DNS-ében vannak a lepárlóóriás értékei, ezekről edukálja a nagyérdeműt.

Nelson 35 éve dolgozik a cégnél, 1979-ben gépészmérnökként diplomázott a barquisimetói műegyetemen, majd néhány évig Venezuela legnagyobb olajtársaságánál dolgozott. Onnan lényegében a mostani munkahelyére vitt az útja, bár akkor még a világ egyik legnagyobb alkoholforgalmazója, a Seagram's International tulajdonában állt a vállalat.

Kezdetben a mérnöki tudására volt szükség (a termelés minden részével foglalkozott a lepárlástól a hulladékkezelésen át az energiaellátásig), majd 1996-tól már részt vett az új termékek kifejlesztéséért felelős csapatban. Továbbra is folyamatosan fejlesztette a termelés hatékonyságát, de már más képességeire is szükség volt, ahogy megjegyezte:

„a lepárlás tudomány, a keverés művészet, és a kettő kombinációjából születik a kiváló rum.”

Folyamatosan lépkedett feljebb a ranglétrán, mígnem 2017-ben Maestro Ronero lett Tito Cordero stábjában. Míg más alkohol termelőknél ebben a szerepkörben csak a keverésért felelnek, Nelsonnak továbbra is kontrollálnia kell a teljes termelési folyamatot, mert minden egyes változtatás befolyásolja a végeredmény minőségét.

A mintegy ezer hektáros farmon évente egyszer aratják a cukornádat, de a feldolgozás folyamatos, egész évben zajlik, és minőséget is állandóan ellenőrzik, a gyártás minden fázisában. Az egész egy speciális, tízéves kísérletezéssel kifejlesztett cukornáddal, a La Diplomáticával kezdődik, majd utána történik a fermentálás és a desztillálás.

Nelson megkóstoltatta az eljáráshoz használt melaszt és cukornádmézet (ami csak nevében méz, mindenesetre jóval édesebb a melasznál). A Diplomático saját élesztőtörzset termeszt, azzal alakítják át a cukrot alkohollá; a melasz segítségével előállított könnyű rumok rövid, körülbelül egynapos erjesztést igényelnek, míg a cukornádmézből készülő komplexebb rumokat két napig erjesztik.

Ezek után hevítik az erjedésből származó alkoholt, hogy az alkotórészeit szétválasszák, majd az elpárolgott alkoholt sűrítik, hogy nyers szeszes ital keletkezzen. Ez az eljárás nemcsak tisztítja az alkoholt, de lényeges az egyes rumfajták jellegének kialakításában.

Nelson – vizuális típusként – tollat ragadott, és elkezdte felvázolni a következő lépést, a háromféle lepárlási eljárást:

• a hagyományos, szakaszos üstlepárlást,
• a folyamatos, oszlopos lepárlást,
• és a szakaszos batch kettle lepárlást.

Innen egy meglehetősen komplex kép rajzolódott ki, mivel a különböző desztillációs módszereket ötvözve párlatok széles skáláját állítják elő. A lepárlóüzembe még a kezdetkor, 1959-ben került egy Batch Kettle lepárló, amivel eredetileg Kanadában állítottak elő whiskyt (Crown Royal). A párlatot cukornádmézből készítik, és amerikai fehér tölgyfahordókban érlelik, aminek eredményeként egy finom, közepes testű és összetett rumot kapunk.

Szintén abban az évben került az üzembe Franciaországból a Barbet oszlopos lepárlórendszer. Ez egy száz százalékban rézből készült oszlop, ez a fém pedig eltávolítja az erjedési folyamat során keletkező nemkívánatos kénvegyületeket. Az amerikai fehér tölgyfahordókban érlelt, prémium minőségű melaszt használó Barbet rendszer gyümölcsös profilú párlatot állít elő.

Végül marad a legjellemzőbb eljárás, az üstlepárlás: a Copper Pot Stills (rézüstök) rendszere Skóciából származik, és eredetileg ugyancsak whisky előállítására használták. Csakhogy a trópusi éghajlaton hozzávetőleg háromszor olyan gyors az érési folyamat, mint Skóciában – mondja Nelson. Itt cukornádmézet használnak, majd az érlelésnél amerikai fehér tölgyfahordókat, és ebből születik egy összetett rum, amelynek kiegyensúlyozott aromája a vörös és trópusi gyümölcsöket a karamell és vanília alapjegyeivel ötvözi; a jól strukturált ízben a finom faanyag kávéval és étcsokoládéval ötvöződik.

Ez az a pont, ahonnan Nelson nem oszt meg velünk több titkot, csak hamiskásan mosolyog, mint aki ismeri a jövőt.

Mivel a háromféle módszer ötvözésével sokféle árnyalat, erősség és ízvilág előállítható, folyamatosan keresik az újdonságokat, figyelik a konkurenciát, és rendre előállnak valamilyen újdonsággal.

De újdonságot nemcsak az italok előállításánál keresnek: a Diplomáticónál fontos a fenntarthatóság, nehéz is lenne megkerülni a témát, miután az üzem a Terepaima Nemzeti Park kellős közepén található. Nem is bíznak semmit a véletlenre, már az 1959-es kezdetek óta törődnek a környezettel. Mielőtt a greenwashing árnyéka vetülne ránk, Nelson konkrét példákat is mond.

A Svédországból érkezett nemzetközi auditor-csapat 90 százalék feletti értékelést adott a farmra, ahol minden eszközzel igyekeznek csökkenteni az energiafelhasználást, a cukornád helyből érkezik, a berendezések működtetéséhez szükséges vízfelhasználást a felére csökkentették az elmúlt években. Ahogy Nelson mondja, a „cél folyamatosan csökkenteni a környezetre gyakorolt hatást.”

„A fenntarthatóság amúgy is olyasmi, aminek nincs vége: sosem jutsz el egy olyan pontra, amikor kijelentheted, hogy >na, most fenntartható vagyok, végeztem<” – jegyzi meg a Diplomático közép-kelet-európai márkanagykövete, Schök Norbert.

Képeket is mutatnak, és Norbert megjegyzi, hogy amikor legutóbb kint járt, már a lepárló tartályokat befedték szigeteléssel, hogy kevesebb hőt veszítsenek, azaz kevesebb energiából tudják működtetni ugyanazt a rendszert.

Csökkentik az élelmiszerpazarlást is, a globális partnerekkel közös figyelemfelkeltő kampányokkal – merthogy az ember által megtermelt élelmiszer mintegy harmada a szemétben végzi jelenleg, ami őrült pocsékolás.

De nemcsak ezért lehet a DUSA az egyik legjobb munkahely Dél-Amerikában: az általuk felépített közösségi rendszerre még Svédországban is csettintenének. A vállalat támogatja minden dolgozó sportolását, kulturális programjait, egészségügyi vizsgálatait és kórházi kezelését – a dolgozók, a szüleik és a gyerekeik teljes egészségi ellátását fedezik. Ugyancsak ingyen hozzák-viszik őket a munkahelyre, továbbá minden ott dolgozó gyerekének iskolázását fedezik, közte a teljes tanszer-ellátást.

Ebből is látszik, hogy a Diplomáticóban nemcsak az ital összetétele komplex, kifinomult, prémium minőségű, de minden egyes részletre gondosan odafigyelnek, a brand értékei adnak egy életérzést – de annál sokkal többet is.

Ez is érdekelhet: