Hangulatos és elegáns helyszínen, a Gresham palota oldalában lévő Múzsa bárban rendezték meg a Diplomático & Co. „Artisans of Taste 2022” koktélversenyének döntőjét október elején.

Kívülállóként csöppentem bele hirtelen ebbe a világba, és részben mert remekül elmerültem a Múzsa bár részleteiben, részben mert (eleinte) nem ismertem az égvilágon senkit, tényleg én voltam az ufó a skanzenban. Vagy egy dél-amerikai focista, aki 12 órás repülőút után a Real Madrid kezdőjében találja magát – szóval üresben mozogtam a pályán, na.

De ez az egész egy pillanat alatt megváltozott. Például ahogy feltérképeztem a koktélverseny furcsa szertartásosságát:

a zsűri körbeüli a bárpultot, a versenyző magyaráz nekik, viccelődik, felvillant ezt-azt a tudásából, közben persze koktélt kever, ami itt nem egy mezei mojitót jelent, sokkal inkább folyadék-költeményeket.

A befogadó dolgát nehezíti, hogy a pultot beszélgetésekhez tervezték, vagyis az ott elhangzottakból alig jut valami kifelé. Könnyebbség ellenben, hogy két versenyző produkciója között rövid szünetet tartanak, amikor megkóstolhatjuk magát a koktélt, illetve a bár más területein egyéb italokat is.

A hangulat tehát oldódik, a bemutatókból hamar lejön, hogy itt a show is fontos, a személyiség, a koncepció, a szaktudás, nem kizárólag maga az ital. A későbbi győztes Sós Richárd Aetherjében például nincs jég: azt előfőzött, majd visszafagyasztott cékla pótolja, a kompozíciója pedig a négy őselemre utaló négy különböző csészében lesz teljes.

A koktélversenynek három alappillérre van: a kézművesség, vagyis saját készítésű alapanyagok használata, a „dolgozz fel, módosíts, termelj” szellemében, a fenntarthatóság, azaz minél kevesebb hulladék keletkezzen, és amit lehet, hasznosítsanak újra, valamint a helyi közösség, tehát a helyi termelők előnyben részesítése.

Ezekről már a szervezők mesélnek nekem, akik bemutatnak néhány embernek, és onnantól az egész este nagyon laza, baráti hangulatban telik. Pedig a szabályok szigorúak: a döntősöknek korábban részt kellett venniük legalább egy Diplomático & Co. előadáson, és az ital elkészítéséhez csak Diplomático rumot és házi készítésű hozzávalókat használhatnak.

Ez utóbbinál álljunk meg picit: itt a versenyzők által elkészített összetevőkről van szó; nem kell nulláról indulni, de a felhasználás előtt legalább valahogy át kell alakítani. Példa: ha vermutot használna a koktéljához, nem kell a semmiből készítenie, de legalább töltsön hozzá új összetevőt, vagy valami más technikával változtassa meg a boltban kapható terméket.

A felhasznált összetevők számában és típusában nincs korlátozás, viszont a koktélnak megismételhetőnek kell lennie.

Ezen kívül az alapkoncepció nem változtatható, de finomhangolható, mondjuk a döntő előtt. A pontszám a zsűritagok pontjainak átlaga, döntetlennél a bírók választják ki a győztest.

A pontozás

Azt már tudjuk, hogy nemcsak a maga koktél számít, de az értékelés szempontjairól kaptunk egy profi leírást is a Diplomáticótól. Szóval

lehet, hogy nemcsak a koktél számít, de az számít a legjobban: 50 százalékkal súlyozzák.

Itt a házilag elkészített alapanyagok minőségét és komplexitását, a végső ital ízét és egyensúlyát veszik figyelembe, meg azt is, hogy mennyire emeli ki a Diplomático rum profilját.

A másik ötven százalék a fenntarthatóságból, a helyi közösség támogatásából és – némiképp meglepő módon – a közösségi médiából áll, 20-20-10 arányban. Fenntarthatóság terén az előállítással kapcsolatos minden részletet néznek, például az összetevőket, az alkalmazott technikákat, a díszítést, a tálalást; a helyi termelőktől és kézművesektől származó alapanyagok és termékek felhasználása viszonylag egyértelmű; végül a közösségi média tíz százaléka nem a like-ok számát jelenti, hanem a megosztott tartalom minőségét.

Hát ebből jött össze a favoritnak számító Sós Richárd győzelme, és a velejáró venezuelai utazás a Diplomático helyi lepárló üzemébe.

Mindez bőven ad beszédtémát, de érdekes figyelni a versenyzők egymás közti kommunikációját, a zsűritagok reakcióit, a sajátos világ működését. Közben asztaloknál bármiről folyhat a szó, folyik is, a Múzsa bár mesteri ázsiai (közelebbről japán) fogásokkal tesz ki magáért, mi pedig, a rögtönzött zsűri, kiváló pontszámokat osztunk rá, különösebb szempontrendszer nélkül, pusztán az íz, textúra, különlegesség alapján.

Ez is érdekelhet: