Átadták Budapest egyik fontos épületét, a Lechner Ödön tervezte Drechsler-palotát a hosszas felújítás után. Az egykori Balettintézet közel húsz év után nyitotta meg kapuit, immár a W szállodalánc tagjaként. A felújítás generáltervezői munkáját a Bánáti + Hartvig Építész Iroda végezte, a kivitelezésért a DVM Group felelt.

A hányatott sorsú bérpalota megújítása komoly és ellentmondásos feladat volt: az épületnek a műemléki értékek megóvása mellett egy designérzékeny luxusszálloda formai és műszaki elvárásainak is meg kellett felelnie.

Ezek a szempontok egymást támogató, a történeti értékeket és a kortárs építészeti megoldásokat kölcsönösen erősítő formai megfogalmazásokká váltak.

A ház az 1800-as évek végén épült Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján, a MÁV Nyugdíjintézetének megbízásából, a francia reneszánsz stílusjegyeivel. Lechnerben ekkor még nem érett meg a „magyar szecessziós stílus”, amiről ma ismerjük, ugyanakkor a stíluskeresése fontos állomását jelentett a MÁV Nyugdíjintézetének épülete. Megjelennek Lechner újító, kísérletező törekvései: a homlokzaton nagy mennyiségben alkalmazott műkövet, és itt kezdett kísérletezni a később védjegyévé váló Zsolnay pirogránit alkalmazásával, ami viszont ezen az épületen még nem jelenik meg.

Az épületet a földszinti és félemeleti étterme és kávéháza tette népszerűvé, ennek egyik bérlője volt Drechsler Béla, akinek nevét tovább vitte az étterem akkor is, amikor már nem ő működtette azt.

Olyan hírességek fordultak meg rendszeresen a kávéházban mint Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Goldmark Károly, Richard Wagner vagy Gustav Mahler. Ugyanakkor a bérház fénykora nem tartott sokáig; 1909-ben tűzvész által odaveszett az épület teljes fedélszéke, és a rekonstrukció utáni években is számos előnytelen átalakítást végeztek rajta. Bérlői és tulajdonosai is sorra váltották egymást, 2002 óta pedig kihasználatlan volt, így azóta is romlott az állapota, egészen a jelenlegi rekonstrukció megkezdéséig.

Most a W szállodalánc tagjaként született újjá az épület, amivel a vendéglátó egységek is visszatértek. Az étterem az Andrássy út felé nyílik, az épület központjában elhelyezkedő, üvegtetővel fedett belső udvarról pedig a szállodába vezet az út. A földszinten találhatóak a fogadóhelyiségek, a lobby, a vendéglátótér és a közösségi terek, a pinceszinten a pihenés, a regenerálódás tereit alakították ki és a kiszolgáló funkciókat, és az emeleti szintekre kerültek a szobák. Az eddig funkció nélküli, nagy belmagasságú tetőtérben egy újabb, ötödik emeleti szobaszint jött létre, míg efölé, a szabadon maradt tetőtérbe épületgépészeti berendezések kerültek. De nemcsak műszakilag, építészetileg is kerültek be kortárs elemek a műemléki részek mellé.

A belső udvar üvegfedése

A díszes lechneri homlokzatok impozáns belső udvart fognak közre, amely a szálloda forgalmi rendszerének és közösségi tereinek a középpontja. Annak érdekében, hogy védelmet kapjon a környezeti hatásokkal szemben, illetve egy emberléptékű, intimebb udvar jöhessen létre, a terület finom, fátyolszerű üvegfedést kapott.

Az üvegtető építészeti tervezése valódi szakmai kihívást jelentett, komplex feladat volt ugyanis megtalálni a szerkezet pontos helyét és formáját, ahol a tető tiszteletben tartja a belső homlokzatokat és megőrzi a felületen található építészeti értékeket. Eredményként egy hártyaszerű, feszített szerkezetű nyeregfelület jött létre, mely ugyanolyan finomsággal érintkezik a belső udvar homlokzatával, mint annak lechneri architektúrája.

A bejárat előtetője

Az épület Hajós utcai főbejáratához illeszkedő előtető a belső udvar üvegtetőjéhez hasonló tervezői elv mentén készült, hogy azzal párbeszédet alkosson. Ahogy a belső udvarban, úgy az építészek számára az épület homlokzatán is összetett feladat volt megtalálni azt a csatlakozó vonalat, ahol a tető egyszerre tartja tiszteletben a meglévő architektúrát és látja el a jelenlegi funkcióját.

A tetőrekonstrukció és az ötödik emeleti bevilágítósáv

Említettük a tetőtérből kialakított új szobaszintet, ahol a helyreállítási munkák mellett a tetősíkok részleges újragondolására is szükség volt, hiszen elengedhetetlenné vált az ötödik emeleten található szobák természetes megvilágítása. Az építészek számára Lechner egyéb épületeinek tetőszerkezeti kialakítása is iránymutatást adott. Az építőművész későbbi, pirogránit mintáiból inspirálódva, illetve a bérpalota paláinak osztásrendjét követve rajzolódik ki a bevilágítók háromszög formájú struktúrája.

A Drechsler-palota tetőszerkezete többször sérült, illetve többször felújították, és a korábbi zárófödém-csere során a felépítmények és a díszműbádogos elemek nagy része elveszett. A mostani rekonstrukció alkalmával teljes körű helyreállították a tetődíszítményeket az eredeti tervek és korabeli fotók alapján.

Környezetrendezés

A Drechsler-palota környezetének alakítása és rendezése nem választható el a vele szemben, vele egy időben épült Operaházétól. Különös együttállás, hogy a két épület teljes rekonstrukciója is párhuzamosan zajlott, így a tervezők most is konzultáltak a munkálatok alatt. Az Andrássy út beépítési vonalától mindkét épület visszahúzódik valamelyest, és bár az így keletkező kisebb tér a forgalmas út miatt alig érvényesül, a térrendezés szempontjából mégsem elhanyagolható. Első lépésként az épületeket körülvevő, osztott burkolati rendszert új, egységes térburkolatra cserélték, a teljes körű környezetrendezés azonban még hátra van.

A Drechsler-palota rekonstrukciója régi adóssága volt Budapest építészetének; a felújítási munkákat követően Lechner Ödön egykori bérháza újkori önmagát idézi.

Forrás: Bánáti+Hartvig Építész Iroda, szöveg: Bánáti Béla, Molnár Zsuzsanna, Zajacz Judit
A szöveg az épület tudományos dokumentációja és értékleltára, illetve műleírása felhasználásával készült. Előbbi összeállítói Hadik András és Fehérvári Zoltán.
Fotók: Bujnovszky Tamás

Ez is érdekelhet: