A Dreher ügynöksége pár napja felhívott, hogy szeretnének egy meglepetést küldeni, arra viszont nem voltam lelkiekben felkészülve, hogy a futár egy növénnyel állít be. Néztem jobbról-balról, de fogalmam sem volt, hogy lesz ebből sör. Ha ez valami hülye „csináld magad” játék, akkor most nem igazán vagyok benne, de pár sorban próbált rávezetni a cég, hogy mi a franc van a cserépben. Az ott bizony egy tő áfonya, amit azóta Lajosnak becézek, és várom, hogy teremjen, de erre kb. annyi esély van a kertünkben, mint aranyat találni. Innentől kezdve azért nem volt túl nagy agysebészet kitalálni, hogy a Dreher nem egy dupla NEIPA-val készül a nyárra.

Aztán befutott a Dreher Áfonya is, amihez óvatosan közelítettem, és erről a Borsodi tehet. Ők ugyanis nemrég kihozták a Gyömbér Ale-t és a Meggy Ale-t, a boldogságom pedig határtalan is volt, amíg meg nem kóstoltam az irdatlanul szuperül hangzó gyömbéres változatot, és nem öntöttem ki pár korty után a lefolyóba. Túl édes, teljesen jellegtelen, alkoholos ginger ale stílusa volt, de nem is a Canada Dry, hanem a Tesco alsópolcos ginger ale-é. Pedig tényleg nem akartam mást, mint egy igazán jó gyömbéres sört a nyárra, de ott helyben elköszöntünk egymástól egy életre. Aztán jött a meglepi, a Meggy Ale egy igazán jól eltalált, kesernyésebb, tényleg finom sör lett, és elkezdett érdekelni, vajon mit tud a később kijött Tropical Ale, hátha inkább a meggyhez húz minőségben, de a gyömbér már végleg elrontott mindent.

Egyszerűen nem tudok úgy ízesített nagyüzemi sörhöz közelíteni, hogy ne féljek tőle. Pont ezért rettegtem az áfonyától és a trópusi vihartól is, de ennél kellemesebbet nem is csalódhattam volna. Kezdjük a Dreher Áfonyával, ami kétféle komlóval és 4%-os alkoholtartalommal igyekszik seggest ugrani a nyárba, és meglepő módon nem csak egy ormótlan segges lett belőle, hanem egy korrekt műugró-mutatvány. Ez a sör ugyanis meglepően baromi jó. Illatra máris megcsapja az ember orrát a tömény áfonya, az íze sem rosszabb, ráadásul nem fullasztóan édes, van benne egy kis savanykás jelleg, ami az utóízben aztán végképp előretolakodik, és nem marad más, csak egy nagyon kellemes fanyarság, ahogy a gyümölcsnél is. Mintha patikamérlegen számolták volna ki, hogy mi kell.

Ez azért nagy szám, mert a legtöbb ízesített sör fullba nyomja az édeset, az kell a jónépnek, de a Dreher megtalálta az egyensúlyt, az Áfonya pont annyira édes és savanykás, amitől azok is legurítják, akik már-már desszertként isszák az édesített söröket, és azok is, akiknek nagyon kell a sörben egy kis kesernyés íz. Nincs radler jellege, nem tűnik olcsónak, és rettenet finom.

Akkor ezt az egészet csak el tudja rontani a Borsodi, gondoltam legalábbis, de szörprájz: a Tropical Ale-t nem hibázták el. Illatra egyértelműen ott van benne a tömény mangó és maracuja, innentől pedig máris félsikernél járunk, főleg, mivel az íze is a mangó felé tendál, és ő sem felejti el, hogy mivel sörről, és nem szörpről beszélünk, kell az a kis fanyar utóíz. Az IBU 20 keserűségű Tropical Ale is telitalálat, szintén 4%-os alkoholtartalmával bármennyi lecsúszhat belőle a kánikulában. Baromi kellemes a Tropical Ale, főleg akkor, ha kétpofára zabálod a mangós dolgokat, de azt azért nem várod el tőle, hogy fullasztóan édes legyen, mert miért is legyen egy sör az?!

Szóval akkor melyik is a nyár ízesített nagyüzemi söre? Igazából nehéz erre válaszolni, mivel mindkettő remek a maga kategóriáján belül, meg hát ízlések és pofonok, ugye. Talán én az áfonya felé húzok, annyira finoman gyümölcsös, annyira kellemesen keserű lett a Dreher ízesített söre, amilyen nem sok van a piacon. De szorosan ott a nyomában a Borsodi Tropical Ale is, ami szintén mindent tud, amit az ember elvár egy rendesen összerakott nagyüzemi sörtől. A Gyömbér Ale-t nem tudom megbocsátani még miatta sem (lehet ám még finomítani rajta, mert ahogy hallom, sokan nem találták meg benne a számításukat), de a Tropical Ale-lel és a Dreher Áfonyával kihúznánk a nyarat teraszokon. Legyen így!