A CNN riportere, Will Ripley nem akármilyen bravúrt hajtott végre azzal, hogy bejutott egy észak-koreai család otthonába. Ne feledjük: még az is elég necces, hogy valaki engedélyt kapjon arra, hogy az országba utazhasson, nem is beszélve arról, hogyha az illető amerikai – hiszen bár az „imperialistákat” az ázsiai országban mindig is a fő ellenségnek tekintették, a mostanában újra kibontakozó észak-koreai–amerikai konfliktus sem igazán javított ezen a megítélésen.
Tegyük hozzá, hogy Will Ripley eddig már tizenkétszer járt az országban, és kétszer már sikerült bejutnia a helyiek otthonába – ezzel pedig valószínűleg egy nagyon szűk réteghez tartozik, főleg most, hogy összehozta a „mesterhármast” is. A család, ahova most ellátogatott, Phenjanban él, ez pedig már önmagában feltételez egynéhány dolgot.
Ugyanis csak azok élhetnek az észak-koreai fővárosban – családostul együtt –, akik igazán kiváltságos helyzetben vannak,
egyszóval akik a Koreai Munkáspárt hű elvtársainak számítanak – például a hadsereg tagjai, vagy azok, akik az államigazgatásban dolgoznak. Így hát videóban látható körülmények ott bizony igencsak luxusszámba mennek. A család egy társasház 13. emeletén lakik, viszont a lift az áramkimaradások miatt általában nem üzemel, így hát gyakori a hosszas lépcsőmászás. A falról természetesen nem hiányozhat az államalapító Kim Ir Szernek, valamint fiának, Kim Dzsongilnak a portréja sem – azt mondjuk nem vágjuk, hogy a dinasztia unokájának, a jelenleg hatalmon lévő Kim Dzsongunnak az arcképe hogyhogy nem lóg a falon.
Bár Phenjanban sem élnénk szívesen, az ugye sokatmondó, hogy a riporternek azt már nem engedélyezték, hogy vidéken is filmezhessen – ott ugyanis a helyzet nagyságrendekkel rosszabb, sőt lényegében mélyszegénység uralkodik. Észak-Koreát többen is a világ legszörnyűbb helyeként emlegetik – nem véletlenül. A hátborzongató közállapot „konzerválódásának” fő oka a dzsucse ideológián alapuló államrendszerben keresendő: a központosított politikai és katonai erő kint, a mindennapokban, a rendszer tudatkontroll-gépezete pedig bent, a „fejekben” tesz folyamatosan rendet.
Észak-Koreában a 90-es évek óta nagyjából kétmillió ember halt éhen. Az alapvető emberi jogokat nem tartják tiszteletben, mintegy féltucatnyi kényszermunkatáborban nagyjából 200 ezer polgár sínylődik,
és ez az a hely, ahol egy gyermek (puszta meggyőződésből és kötelességtudatból) beárulja a munkatáborból szökni készülő anyját és bátyját, majd jutalmul végignézheti a kivégzésüket.
(via)
Itt állíthatod be, hogy a Player az elsők között legyen a Google keresőben
