Az oktobasszus a hangszerek Hagridja és Hodorja egyben, ha érted, hogy mondjuk. Ha nem érted, akkor úgy mondjuk, hogy ez a cucc nagy. Nagyon nagy.
Ezt írta róla a Kotta nélkül:
"A vonósok családjának egyik kevésbé ismert, ám annál gigantikusabb tagja az úgynevezett oktobasszus. Ez a körülbelül 4 méter magas, három húros hangszer Jean-Baptiste Vuillaume kísérletezéseinek eredménye az 1840-es évekből. Legalsó húrja két oktávval a cselló legmélyebb húrja alatt szól, így olyan hangokat is elő lehet csalogatni belőle, amelyek az emberi fül számára szinte nem is hallhatók (kb. 16 Hz). A túlméretezett nagybőgőre hasonlító hangszer vastag húrjait csak billentyűk és pedálok segítségével tudja lefogni a vállalkozó kedvű játékos. Az oktobasszus – meglepő módon – nem aratott maradandó sikert, bár például Berlioz nagy lelkesedéssel beszél róla Hangszereléstan című könyvében. Egy norvég fesztivál megrendelésére új oktobasszus készült Frankfurtban, amelyet a múzeumi gyűjteményekben fellelhető darabokkal ellentétben aktívan szeretnének használni a jövőben."
Már várjuk, hogy az Apocalyptica vagy a Two Chellos felfedezze magának ezt az óriást.
(Forrás: Kotta nélkül)
