Na várj, elsősorban a nőnemű haverjaidra gondolok, már ha vannak neked ilyenek. Nekem van egy rakás, úgyhogy már mondom is a know-how-t.
Rögtön az első bekezdéssel muszáj vagyok felhergelni a női olvasókat. Vajon miért lett önálló fogalom a férfibarátság? Meggyőződésem, hogy arra a fajta cinkos, önfeláldozó, színtiszta, testvéri - hovatovább -, irodalmi barátságra, mely akár egy életen át végigkíséri a feleket, leginkább a férfiak képesek. Mondom, leginkább, mert a hölgyeket sem akarom teljesen kizárni a jóból, de én speciel annyi kebelbéli jóbarátnőt láttam már összeveszni a környezetemben, hogy abból kijönne a Barátok közt-saga komplett konfliktustérképe.
Pont néhány hete valami díszmajom miatt ütött be az örihari az egyik haverom nővére és a legjobb barátnője között. Emlékszem, amikor anno rájöttünk Nándival, hogy ugyanarra a csajra kocsonyásodnak a térdeink, elmentünk szépen csendben bebaszni, aztán ejtettük a témát. Ezt a szitut valamiért a legtöbb női barátság nem tudja hasonlóan átvészelni. Szóval ez van. És akkor mi a helyzet a női-férfi barátsággal? Na, az meg szerintem úgy, ahogy van, nem létezik.
Félreértés ne essék, van egy csomó nőnemű haverom. Jól elvagyok velük, némelyik egészen elképesztő forma, de eszeveszett viszketés fog el a gondolattól, hogy rájuk bízzam a mocskos kis titkaimat. Azokat Nándinak tartogatom, meg van még néhány arc, akiket simán érdemesnek találok rá, és valamiért mindegyiknek borostás az álla. Láttam már olyat, hogy egy lány és egy fiú nagyon jó barátságba kerültek, aztán ezekről valamiért mindig kiderült, hogy legalább az egyik minimum dugni akart a másikkal. Szerencsés esetben aztán a nagy barátságból szerelem lett, kevésbé szerencsés esetben pedig a barátság elsorvadt, mint a gombás szőlő.
Túl is vagyunk az alapokon. Egy izmos sarkítással tehát ez a helyzet: ha úgy érzed, hogy egy lánnyal már nem csak haverok, hanem barátok vagytok, akkor előbb-utóbb valamelyikőtök többet akar majd a másiktól. Nem a levegőbe beszélek, velem is megtörtént, és azt is be kell vallanom, hogy nagyon nem jól sült el a sztori.
Az én barát-barátnőmet Klárinak hívják. Ismertem már ágybapisálós korom óta és egészen egy hét évvel ezelőtti nyári délutánig azt hittem, hogy a mienk a férfi-női barátság prototípusa. Egy balatoni dzsemborin aztán észrevettem, hogy egészen szakértői szemmel vizsgálgatom a fenekét. Lányos zavaromban próbáltam inkább a kezemben lévő dobozos sörre fókuszálni, de a taktika hamar megbukott. Klári bizony valami hihetetlenül nézett ki azon a nyáron, és ezt sikerült is neki egy egészen apró tanga segítségével közhírré tenni. Csapatos csapatás volt, este már részegen táncolt az egész társaság az egyikünk szüleinek nyaralójához épített orbitális teraszon. (Ezúton üzenem Zoli bátyámnak, hogy nem én hánytam telibe a fűnyírót.)
Éjfél körül aztán nekiiramodtuk a helyi dizsinek. Amikor együtt buliztunk Klárival, közös megegyezés alapján én voltam a bodyguard; ha nyilvánvaló lúzerek tapadtak rá, úgy kellett bemutatkoznom, mint a pasija, amiből még az elvetemültebb arcok is hamar értettek. Aznap este sem maradtam tennivaló nélkül. Alig kezdtük el a topogást, már meg is jelent egy fülbevalós gizda és az ágyékát izomból Klári fenekéhez dörgölte. Oda is szóltam hamar, hogy "hé srác, nem is lambada megy", de mivel nem értette, ezért kicsit hangosabban közöltem, hogy "mondom, ez a lány itten, akinek összefaszoztad a szoknyáját, az én barátnőm". A srác a körmönfontabb fajtából való volt és visszaszólt, hogy akkor szépen smároljam le a csajt, ha már.
Nehogymá’ te mondd meg, hogy mikor csőrözzek a csajommal! – mordultam fel, de közben azért fél szemmel azt fürkésztem, vajon Klári is ilyen felháborítónak találja-e a felszólítást. Sajnos Klári alig hallott valamit az izomszagú diskurzusból, a gyerek pedig inkább nem forszírozta a dolgot és új segg után nézett. Az egészben az volt a kemény, hogy ettől a perctől kezdve az járt a fejemben, hogy meg kellene csókolni Klárit, és ez a gondolat végül egy irtózatosan fura smárban realizálódott, amit hajnalban sikerült elpattintanom a nyaraló teraszán. Így utólag már nem lehet megmondani, hogy melyikünk volt a hülyébb, de végül egy ágyban kötöttünk ki, hogy aztán reggel átélhessük életünk legkínosabb öltözködését.
Én persze fülig belehabarodtam, ő meg nem annyira belém, szóval néhány hónapnyi bénázás után elkezdtünk szépen eltávolodni egymástól. Game over.
Most pedig mondom, hogyan kerülheted el ugyanezt a súlyosan lelombozó élethelyzetet. Tegyük fel, hogy neked is van egy Klárid, és már túl vagy a felismerésen, hogy bizony Klári nem csak marha jó fej, de olyan feneke van, hogy a helyében legszívesebben egész nap a kezeiden ülnél. Itt van a havercsajjal szexelés hét aranyszabálya:
1. Csak semmi érzelem!
Azért szexeltek, mert mindketten egyedülállók, überjó arcok és vonzóak vagytok. Ha a szórakozásnál ez nálad többről szól, akkor felejtsd el az egészet! Ha mindketten többet akartok, akkor nem az erotikával, hanem a romantikával kell kezdeni, ha pedig egyoldalú az érzelem, akkor a szerelmes félnek egy idő után baromira fog fájni a dolog. Az a minimum, hogy ugrik a jó viszony.
2. Fektessétek le az alapszabályokat!
Vagy játékszabályokat, ha úgy tetszik. Kezdjétek mondjuk ezekkel: nincs sem féltékenykedés, sem számonkérés, sem kamuzás, sem nagyjelenet! Persze nem kell tilalomfákkal megfojtani a murit, de azért legyen tiszta, hogy miről is szól ez az egész. Segítek; a szórakozásról.
3. Légy őszinte magaddal!
Tedd föl szépen magadnak ezt a kérdést: ha megtudod, hogy a partnered/haverod mással is folytat hasonló viszont, vagy meglátod őt valaki mással, esetleg randizni kezd, az mennyire esne neked rosszul? Ha a válasz gondolkodás nélkül egy határozott semennyire, akkor hűdejó neked, ha viszont percekig filózol a kérdésen és kényelmetlenül érzed magad a gondolattól, akkor sürgősen ejtened kell a témát.
4. Legyetek őszinték egymással!
Összejött a dolog, ezért az üdvözítő állapot fenntartása érdekében már nincs is más dolgod, mint betartani ezt a szabályt, ami talán a legfontosabb az összes közül. Nem vagytok szeretők, csak szórakoztok, szóval semmi szükség azokra a kisebb-nagyobb hazugságokra, melyek egy érzelmi kapcsolatban lépten-nyomon felütik a fejüket.
5. Ha változik a szituáció, azonnal szólj!
A status quo változásával azonnal módosítani kell a kezdetekkor lefektetett szabályokat. Ha megtetszett valaki más, szólj! Ha már nem szórakoztat a dolog, szólj! Ha valami bánt, szólj!
6. Ha beüt a szerelem, vége a játéknak!
És ezzel el is érkeztünk ahhoz, ami elég szép eséllyel felüti majd a fejét nálatok is, nevezetesen, hogy valamelyik félnél elkezd a dolog egy kicsit többet jelenteni, mint aminek szántátok. Ebben az esetben azonnal szólnod kell! Ha nem szólsz, garantáltan egyre szarabbul fogod érezni magad. Már csak azért sem szabad magadban tartanod az érzelmeidet, mert simán lehet, hogy abban a szerencsés helyzetben találod magad, hogy a havercsajnál is beindult valami szívtájékon. Ebben az esetben te leszel a világ legszerencsésebb embere. Minden más esetben… nem irigyellek, haver.
7. Tisztelet!
Akárhogy is alakul, muszáj, hogy korrektül, úriember módjára kezeld a viszonyt! Nem egy Tinder-meccsről van szó, akire minden további nélkül nyomhatsz szétválást és utána még csak rosszul sem kell érezned magad. Ez a lány elméletileg egykor a haverod volt és miért is ne maradhatnátok meg ebben a relációban? Tessék szépen, taktikázás nélkül intézni a közös dolgaitokat és akkor nincs bűntudat, nincs dráma.
Úgy nagyjából ennyi. Hajh, ha annak idején valaki lett volna oly jó, hogy megtámogat ezekkel a tanácsokkal, most biztosan nem zsibbadozna a gyomrom akárhányszor eszembe jut Klári falatnyi ki fürdőruhája. Remélem, te okosabb leszel!