Világhódító útra indult a finn Futuro House a 70-es évek elején, ám a globális inváziót gyors landolás követte. A kultusz azonban még most is eleven, és pár ház is áll még.
Amióta az emberiség belépett az űrkorszakba, az ufók hol aktívabban, hol kevésbé, de állandóan jelen vannak az életünkben. Mármint nem az Idegenekre, űrlényekre gondolunk itt, hanem a klasszikus repülőcsészealj-formára, ami csak utal az űrkorszakra, csak játszik a gondolattal, de nem akar mániákusan hinni a bennünket látogató távoli civilizációkban.
Magától értetődően vannak klasszikus dizájndarabjai a témának, mint a finn Matti Suuronen által 1968-ban tervezett Futuro House. Eredetileg erdei kabinnak, mobil hétvégéi háznak tervezte, és meglehetősen kendőzetlenül idézi az ufófílinget.
Klasszikus ufórajz: a formája, az ablakai, a lehajtható lépcsője, a lábazata mind-mind a repülés-űrhajózás elemeit vonultatják fel, ilyen szempontból közelebb áll a járműtervezéshez, mint az építészethez. A megkapó, a racionalitás helyett az érzelmeket célzó forma kompromisszumokra kényszerít: a Futuro House magassága négy méter, az átmérője nyolc,
így a belső területe körülbelül 50 m², de a sajátos forma miatt a hasznos alapterület ennek csak durván a fele.
Az építőanyaga sem éppen a hagyományokat idézi: a fő anyag az üvegszálas poliészter, a külső burok alatt 5 centi vastag hőszigeteléssel. Rögzíteni is egyszerű volt, az acél lábak négy beton pontalapon támaszkodtak a talajra. A bútorok formavilága, színe is hű marad a space age dizájnhoz, no meg ezek is üvegszálas poliészterből készültek. A könnyű, olcsó, szilárd és karbantartás-mentes anyag ezzel a formával együtt aztán gyors népszerűséget szerzett a Futurónak.
Mi férhetett bele egy ekkora beltérbe? Természetesen nappali, konyha, hálófülke, vizesblokk és egy tároló, ám ezt legalább elég változatosan lehetett kialakítani.
Az előregyártott szerkezetet lehetett készen szállítani kamionnal vagy helikopterrel, de akár a rendeltetési helyén is össze lehetett szerelni.
Néhányan a tiny house mozgalom előfutárának tartják a Futurót, de talán pontosabb a ciklikusan felerősödő trend egyik jellegzetes darabjának tartani.
Bár a műanyag fent sorolt előnyös tulajdonságainak köszönhetően gyorsan terjedt a sorozatgyártás első éveiben, pontosan ez az anyag okozta a vesztét is: az olajválság idején meredeken emelkedett az előállításhoz szükséges anyagok ára, így az egyik legfőbb erényétől gyorsan búcsúzhatott a ház. Összesen nagyjából száz készülhetett el belőle a világon, néhány közülük még ma is használatban van, elsősorban az Egyesült Államokban és Ausztráliában, de akad még Új-Zélandon is.
Rare chance to see inside a Futuro House https://t.co/5AcTZRIs7E #Idyllwild #NewZealand #Antarctica #homes #events
— JuliePendray (@JuliePendray) August 31, 2023
Rövid fénykorában az ufóház eljutott erdőkbe, hegyekbe, hátsó udvarokba is. David Walsh, az ausztrál Museum of Old and New Art (Mona) alapítója nemrég felújította az egyiket, mondván, egy nap a nagyközönség számára is elérhetővé teszi, „természetesen borsos áron”. Walsh még 1987-ben, Új-Zélandon látott először Futurót, amikor „elég bolond voltam ahhoz, hogy menőnek tűnjenek és elbűvöljenek ezek az anyagot”. Vett is egy kabint egy helyi gyűjtőtől, amibe a Mona építésze, Nonda Katsalidis tervezett retrofuturista enteriőrt.
Regreso al Futuro en Australia, donde han aterrizado siete de las 'UFO Houses'.
David Walsh ha restaurado una de estas casas prefabricadas de culto y algún día la pondrá a disposición del público, "a un precio exorbitante, por supuesto".
The Guardianhttps://t.co/ZC1OILjh9B pic.twitter.com/DJ9EAvvyGm— Arquitectura Viva (@arquitect_viva) September 5, 2023
De koránt sem ez az egyetlen példa a túlélőkre. A Futuro House rajongói oldala többek közt hét ausztrál, kilenc új-zélandi, és további kilenc amerikai, európai, dél-afrikai és tajvani házat tart számon.
Futuro House gyűjtemény az X-ről:
Ausztáliában van, amelyikből luxus pihenőhely lett Deep Creekben: a Naiko Retreat több épületből áll, és a Futuro House-tól a mai napig is leesik az álla a látogatóknak. A 2019-ben felújított ház ma napelemmel működik, és a Fleurieu-félsziget tengerparti szikláin csücsül. Egy másikat a Canberrai Egyetem használja oktató- és találkozóhelynek.
Nem célunk most feltárni az összes Futuro jelenlegi sorsát – itt láthatod őket térképen, hozzánk a müncheni van a legközelebb –, inkább térjünk ki egy érdekes jelenségre:
a Futuróból mém lett, az a fajta, ami túlélte az első divathullámot, így aztán tartósan is velünk maradt. Sőt különböző leágazásai lettek.
Merthogy ufóházból sokféle van már – új funkciókat kapott a mai igények szerint –, van cég, amelyik a felújításokra szakosodott, de készül belőle éjjeli lámpa is.
Matti Suuronen tíz évvel ezelőtt, 79 éves korában halt meg a finnországi Espoo-ban, ám mint a Futuro rajongói oldala írja, az öröksége tovább él. Ebben pedig az építménynek kvízt készítő rajongóknak, a mai dizájnereknek, és a legváltozatosabb tematikájú Futuróknak is szerepe van. Ahogy mindenkinek, akit megérint a műfaj.
(Források: Guardian, Building Product Advisor, Wiki, Fotók: GettyImages)
Ez is érdekelhet: