A jövő autójával kapcsolatos 47 éves jóslatok némelyike egész jól betalál, néhányon jót lehet mosolyogni, néhányra még ma is nagyon várunk.
Bár 1977-es kiadású, az utolsó oldal tanúsága szerint ez a kis könyv már 1976-ban nyomdába került – abban az évben, amikor én születtem. Csak hogy el tudják helyezni ezt az évet azok is, akik nem akkor születtek, viszont hozzám hasonlóan lelkes autóbuzik: a '77-es modellévre készültek el például olyan korszakindító modellek, mint az első 7-es BMW (a cápa), a Lada Niva, a 928-as Porsche vagy a Matra Rancho, az első európai SUV.
A könyv pár száz forintért könnyen elérhető az antikváriumokban, az online piactérben se szeri, se száma az eladó, hibátlan állapotú példányoknak. Az enyém nem ilyen, de sebaj: a kitört gerinc és a foltos fedlap legalább levett rólam minden nyomást, bátran lapozgattam ezt a jópofa kis időkapszulát.
A szerző hamisítatlan szocialista autóipari mérnöki gondolkodásmóddal vázolja fel, milyen is lesz csaknem fél évszázaddal ezelőtt a holnap autója.
Farkas Tamás inkább a gépészet lehetséges fejlődésével, a belsőégésű motor illetve az olajipari üzemanyagok alternatíváival, a környezetre gyakorolt hatásokkal és az autó mint közlekedési eszköz rendszerbe illesztésének lehetőségeivel, várható funkcionális változásaival foglalkozik. A könyvben a divat, a formaterv kérdése szinte fel sem merül, leszámítva pár aerodinamikához kapcsolódó gondolatot.
Néhány alapvető megállapítás az automobilizmus visszásságaival kapcsolatban sajnos még ma is nyomasztóan aktuális. A könyv megírása idején alig két-három évvel vagyunk túl az első komoly olajválságon. A takarékosság nemcsak az ekkor bizonytalannak érzett olajárak miatt, de a környezetvédelem növelése, pardon: a jóval korrektebb korabeli szóhasználat szerint: a környezetrongálás csökkentése okán is fontos szempont a Holnap Autójának megtervezésénél. Fontos megállapítások olvashatók az autók helyigényével és kihasználatlanságával kapcsolatban is. Bár a hetvenes évek derekán Magyarországon még félmillió személyautó sem közlekedett, a szerző már jelzi (amerikai példákat idézve), hogy a naponta alig pár tucat kilométert futó, munkába járásra használt autók túl nagyok, nehezek a funkciójukhoz képest. De szerencsére ma, ugye...
Az elektromos, sőt: a hidrogénalapú autózás is helyt kap a könyvben, de ezeket (ma már tudjuk: helyesen) inkább érezte a holnapután, mint a holnap autójának a szerző. Helyettük sokkal részletesebben taglalta a Stirling és Kusul rendszerű motorokat, melyekből, mint tudjuk, semmi sem lett, ami a sorozatgyártású autókat illeti. A Wankel-motor is felmerül, de Farkas Tamás remek megérzése szerint ez sem terjed el majd autómotorként.
A Land Rover mint márka, büszke lehet magára. Egy 1974-ben bemutatott Series 3 képe alatt ott a jóslat: modernebb változataival Range Rover néven még tizenöt-húsz év múlva is találkozni fogunk. Nos; az ősi koncepcióra épülő modell Defender néven 2016-os gyártásleállásával messze túlteljesítette ezt a víziót, és ehhez még márkanevet sem kellett váltania.
Az Ikarus már nem lehet ennyire büszke. A könyvben korszerűként jellemzett 260-ast ugyan még talán a mai gyerekek is felismerik, ellenben az áramvonalas csuklós csoda, ami egy vázlat formájában a könyv következő oldalán szerepel (lásd a cikk nyitóképét), nem igazán készült el még máig sem.
Az elektromos mobilitással kapcsolatos jóslatok egyáltalán nem találták el a később érkező valóságot. Aki a könyv szerint készült a jövőre, valószínűleg szomorúan figyelte az elkövetkező évtizedekben azt a pangást, ami a villanyautózást jellemezte, viszont nagyon meglepődött azon, ami a 21. században történt és történik ma is. Pici, rövid távú utazásokra kitalált városi törpeautók helyett az ezer lóerős határnál is tovább merészkedő luxuskocsik, két és fél tonnás prémium villany-SUV-ok: erre nem készíti fel az 1977-es olvasót a könyv. Gyönyörű találat viszont az autómegosztó szolgáltatások megjóslása, még ha sokat is várt a világ ezek elterjedésére.
De hát Farkas Tamás arra igazán nem gondolhatott tizenhárom évvel a World Wide Web feltalálása előtt, hogy a car sharing akkor fog tudni igazán beindulni, ha lesz széles sávú mobilinternet is.
A '77-es könyv a távirányítású Lunahod holdjáró koncepcióján felbuzdulva eljátszik az önvezető autók gondolatával is. Azt kell mondjam, megállapításai józanabbnak és realisztikusabbnak tűnnek, mint amiket ma hallani az autóipar egyes szereplőitől. Farkas Tamás a központi vezérlést, a rendszer egészének átlátását tartja az automatizált járművek lényegének, míg ma a legismertebb fejlesztések az önállóan is teljes biztonsággal közlekedni képes, intelligens járművekről szólnak, amelyek valahogy csak nem akarnak elkészülni.
A legfuturisztikusabb jóslat a könyvben, amihez mindmáig is épp csak nyomokban kezdett tudni felérni realitás tekintetében az autóipar, az olyan járművek gondolata, melyekben az ember gyakorlatilag egy izolált dobozban utazik, ami hol gumikeréken, hol vasúti sínen, hol repülőgépbe rakodva halad úti célja felé...
Ez is érdekelhet: