Milyen az, ha néhány fiatal séf ráun a magyar vendéglátóipar visszataszító vonásaira, és inkább nyit egy tenyérnyi helyet a Kazinczy utcában?
“Orsi? Ja, nem te vagy Orsi? Orsi! Kész a szendvicsed, kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!” – halljuk, amikor belépünk, még szép, hogy körülnézünk ezek után, jó helyen járunk-e? Gyorsan kiderül, valóban nem csak indiánnyári flashbackek rohantak meg, tényleg ide akartunk jönni: a fából eszkábált pultokon heverő gasztromagazinok, a falakon fotómontázsokba egymásra halmozott életképek – halaspult mellől, ételdíszítés közben, konyhák traktusaiból, mindegyiken veszettül vidám karakterekkel – legalábbis erről árulkodnak.
Meg arról, hogy itt olyanok dolgoznak, akik nem először nyúlnak fakanálhoz, mi több, mélyen benne voltak a nagyüzemi szakácsbizniszben, csak már elegük lett belőle. Később megerősítést kapunk, igen, így történt, egyébként meg alig egy hónappal ezelőtt nyitottak meg.
Az ünnepi jókívánságokat ettől persze még nem tudjuk hova tenni, de csak addig, míg a fejünk fölé nem emeljük a tekintetünket: kiderül, hogy egy tormakrémes-sonkás-tojásos grillbagett áll az elnevezés mögött. Rajta kívül van még pirított sertésvelővel és jalapeñóval összerakott “braindead” és csirkés zöld curryt főszerepeltető “thai masszázs” is, meg több minden más – mi lecsapunk az utóbbira, hogy megállapítsuk: egészben sütött csirkemellel van dolgunk, amit utólag szeleteltek csak fel, ami egy igazán elegáns megoldás, a curryvel pedig pazar, még ha abból el is tudtunk volna még képzelni egy kicsivel több löketet.
Elfogyott még egy kókusztejes-csilis burgonyaleves, amely napsárga kiválóságról szintén leperegne minden kritikusi próbálkozás (leves és bagett együtt, menüben 990 forint, csak szólunk), főleg, hogy még házi mákos-napraforgómagos kenyérből készült morzsa is került bele. De a hideg andalúz gazpacho, a spanyol paradicsom alapú zöldségleves is olyan, amit még Pablo Picasso is hunyorogva szürcsölt volna el két elcsúszott szemű humanoid vászonra lehelése között.
És akkor még nem említettük a szörpöket (négy deci 320 forint), amelyek első ránézésre lehetetlen összetevőkből jönnek létre, a korianderes meggy szopogatása alatt viszont rájöttünk, hogy ebből a jövő augusztusi hőhullámok alatt biztosan belocsolunk majd több liternyit. “Bors mehet a fagyira?” – csattannak fel közben ismét a pult túlfelén állók, haha, jó vicc, de amikor odafordulunk, tényleg azt látjuk, hogy a logóról ismert borsszórót ott tekerik egy sajttorta (490 forint) fölött. Nem bírjuk ki, rendelünk egyet mi is, kérünk hozzá tekerést mi is, majd elhűlünk, mint a gombóc, annyira egyben van.
Na és azt mondtuk-e, hogy érkezésünket követően alig fészkelődtünk fel a Dzsepettó mester műhelyéből ideálmodott székre, már hámozhattuk is le magunkat róla, mert öt perc alatt elkészültek az ételeink? Szóval ami az első bekezdést illeti: jó helyen jártunk. Az egyik legjobb helyen. És különben is, egy hónap alatt ezer Facebook-lájk nem tévedhet.
Bors GasztroBár
Budapest VII. kerület, Kazinczy u. 10.
Értékelés 5 pontból
Kiszolgálás: 5
Ár-érték: 5
Még több remek étterem, büfé és vendéglő a Falni Budapest-sorozatban!
Itt állíthatod be, hogy a Player az elsők között legyen a Google keresőben
